Eger - hetilap, 1892
1892-04-05 / 14. szám
107 tagja, mint dilettáns zenemüvei» nyilvános hangversenyen fellépett volna, éppen azért, annál méltánylandóbb elismerést érdemel elhatározásáéit, hogy precedenst nem látván maga előtt, átlépte azon akadályt, melyet talán a szokatlanság tudata gördített eléje. A közönség ép oly rokonszenvesen fogadta őt magát, mint igénytelen alakú, de kellemes zené.jű hangszerét, melyen finom zenei érzékkel és gyakorlott tehnikával adott elő egy méla dalt s egy opera-egyveleget. Az elegia-citera nemcsak az újság ingerével hatott, hanem sajátságaival is. Nincs hangszer, amelyen oly különösen, oly sajátszerűen érvényesülne a decrescendo szépsége, mint ezen. Amint pl. a zongorán egy akkordot nagyobb vagy kisebb erővel megüt a játszó, aszerint piánó vagy forte jön létre, amit. már ezután a pedál segélyével alig lehet fokozni vagy mérsékelni. S épen ezért a crescendo és decrescendo csupán több egymásután következő akkordban, tehát a darabnak egy kis részletében fejthető ki, de nem egyetlen akkordon. A vonóshangszereken a nyirettyű gyöngébb vagy erőteljesebb nyomásától származik a zeneművészet e legszebb a nüánsza, s mivel egyfelől éppen a vonó által nagyon megköttetik a húr a rezgésben, másfelől meg a levegőben függő jobb kéz nem képes oly egyenletesen fogyó erőt alkalmazni, mint a citeránál nyugvó új nyomása, a megpendített és igy szabadon rezgő húron: valamint a zongoránál, úgy itt sem oly gyors és rövid az egyes hang de- crescendója. A citeránál a megrántott húr zengése gyorsan és fokozatosan gyengül, amint az aj nyomása meggyöngittetik s igy minden egyes hang rövid időtartam alatt, decrescendirozható egész a morendóig, ekképen oly melacholikus és a távolba elhaló hangok jővén létre, amilyen az őszi szél bugása. S ha az új idegesen reszket,telik, a hang zengése sajátságos zokogásba csap át. Éppen e két tulajdonánál fogva ömlik el zenéjén olyan bánatos, elegikus hangulat. Aki az elegia-citera e speciális vonásainak szépségét oly bravúrral tudja érvényre juttatni, mint K. ur, annak a hatás egyik titka már birtokában van. Ép ily sajátszerű a citera-darabok összhangositása is. Mivel nem lehetséges az akkordok kitöltő hangjait rajta egyszerre fogni, mint a zongoránál, azért főkép az erősebb átmeneteknél, egymás után hangzanak el azok. mint a melódia menetes kísérői, hogy zengésük végül összetalálkozván, kellemesen érintsék meg halló-idegeinket; az először megütött hang sokszor már oly gyenge, hogy rezgése inkább csak a halló- és agyidegek innerváció- iban, tehát az emlékezetben van meg, s mivel az akkordnak egyik elemét képezi, mintegy visszavonzatik abba, ami oly sajátságosán szép. Nem egyszer megtörtént, különösen az első darabnál, (Bocsánat és feledés) hogy a játszó megrántván egy mély hangú hurt, s egyidejűleg megszólaltatván a melódia első hangjait. önkénytelenül ajkunkra jött e szó: „gikszer!“ — mert e bassus már a következő ötödik-hatodik hangnak szolgált alapjául, amikor egyszerre csak kibonyolúlt a kiséret hangjaiból a legszebb átmenetű harmónia. Valóságos incselkedés a füllel! Ha valaki egy komor sziklás, cserjés bejáratnál, lassan szétnyitván a sötét és kószált lombokat, egy tündén szép hely tárulna elé, ilyenforma kellemes meplepetés ébredhetne benne. Abban áll ez, hogy az illető rovar álczája kizárólag más rovar testében fejlődik és él. Ily életet él a hymenopterák rendjéhez tartozó ichneumonida család, mely igen számos nemet és százakra un nő fajt foglal magában. — Ezen állatok többnyire, hernyókra rakják le petéiket, melyek ott kikelnek, táplálkoznak s végié kifejlődnek, és pedig a mi legcsodálatosabb, a nélkül, hogy a hernyónak, mint ilyennek organismusát tönkre tennék. — A furcsa vendéget magában hordó hernyó t. i. táplálkozik, nő, vedlik, néha bábbá is változik, annak külsején mégis semmiféle változást nem okoz. De meglepetésünkre, a várt. lepke helyett, a ravasz fürkész búvik elő. A természetnek kitűzött czélja van minden működésében; mindenben látjuk arra való törekvését, hogy alkotásait, ne csak kifejlődésükben oltalmazza, hanem kifejlett állapotukban is megóvja a veszélyektől, szinevegyületük, alakjuk és tartózkodási helyük által. A rovarok hasonlítanak néha a zöld vagy a ezá- raz levelekhez, a galyhoz mélyen ülnek a földhöz, melyen rejtőzködnek. sok hernyót, sok lepkét ismerünk, melyek úgy választják pihenésük helyét, hogy attól alig különböztethetők. Némely hernyók, kivált az araszoló (geometra) családjához tartozók hosszúra kinyújtott festőket úgy tartják, hogy még a szakértő is csak úgy győződhetik meg, hogy csakugyan hernyó, ha kézzel érinti. E két, illetőleg három sajátság jellemzi az elegia-citera kellemes zenéjét, melyeket a műkedvelő százados űr kiváló ügyességgel tudott érvényesíteni és kidomborítani. Reznicsek Emil, szintén házi ezredünkbeli százados, hálósak kisebbszerü, de igen fontos (kiséret) és nehéz, sok önállóságot igénylő szerepében is elárulta otthonosságát a zenében. A zenekedvelők újból fényes tanújelét adták annak, amit már e lapok hasábjain egy alkalommal hosszasabban fejtegettünk, bogy a klasszikus zenének kiváló kultiválói s hivatva vannak közönségünket a magasabb zenének megnyerni. Végül legyen szabad a rendezőségnek azon érdemeire rámutatni, melyeket e nemes czélu és művészi színvonalon álló hangverseny létrehozása körül szerzett magának, alkalmat adván a közönségnek egyfelől, hogy emberbaráti és hazaiiui kötelességet teljesítsen, másfelől, hogy ugyanakkor nagy szellemi élvezetben részesüljön. Xaivság volna fejtegetni és bizonyítani, hogy egy ily hangverseny rendezése, a darabok kiválasztása, a szereplők összehozása, a szükséges kellékek megszerzése nagy fáradsággal, sokszor kellemetlenséggel jár, s hogy sok tapintatot és körültekintést igényel. Ugyanazért nem — el is mellőzhető kötelességet teljesítünk akkor, amidőn úgy a szives szereplőknek, mint az érdemes rendezőségnek az elismerés és köszönet szavaival adózunk. Kelemen Lajos. Kenyér. — Alkalmi lap az árvamegyei ínségesek javára. — A vasárnap megjelent összes fővárosi újságok viszhangzanak attól a sok dicsérettől és elismeréstől, melylyel a „Magyar Géniuszának „Kenyér“ cziraü emléklapját fogadták. Valóban oly fényes e lap, a milyen még magyar nyelven nem jelent meg, akár gazdag tartalmát, akár a külső kiállítás diszét tekintjük. Ha nem a legnemesebb intentióktól vezéreltetve jótékony- czélra jelent volna meg ez emléklap, még akkor is azt kellene innunk, hogy a szellemnek e gazdag kincstára nem hiányozhatik egyetlen előkelő család asztaláról sem. A „Magyar Géniusz“, mely ezt a nagyértékű diszlapot ingyen küldi előfizetőinek, ugyancsak bebizonyítja, hogy hétről hétre mindinkább beváltja a íiozzá fűzött nagy igényeket, s ma már páratlanul áll az illusztrált lapok között. A „Kenyériről a „Fővárosi Lapok“ tegnapi tározójában következőleg emlékezik meg: „Kenyér.“ Alkalmi lap az árvamegyei ínségesek javára. A „Magyar Géniusz“-nak ez a 13-dik száma s külön 1 írtért, kapható. Harminczegy lapra terjed és emlékmondatok, versek, nove- lettek alkotják tartalmát, melyet a sok illusztráczíó még gazdagabbá tesz. A tartalom előkelősége az alkalmiságon felülemeli e számot. Sok éjjeli lepkét ismerünk, melyeknek teste mohlepte fához hasonlít, és ez csakis mohos deszkát vagy fát keres, nyughelyéül. Számosán ülnek ezek oly helyeken, utakon, hol a sétálók százai mennek el mellettük anélkül, hogy őket, észrevennék. Hsak gyakorlott szem ismeri fel őket. Sok bogár azzal védi magát, lmgy testéből maró nedvet fecskend támadója ellen, p. o. a kis pattogány (brachinus crepitans és explodens). Ez pattogással lő feli ki a maró nedvet, mely mint a puska lövés füstszerű gőzt terjeszt masa körül. Számos rovar védekezik fulánkjával, tövisével, más meg úgy, hogy nedvet bocsát ki testéből, vagy lábaiból, mint, a nünüke. •— Sok a bűze által tartja távol a kiváncsi gyűjtőt. Nevezetes tünemény némely rovarfajnál a vándorlás. Ez többnyire eledel hiánya miatt, következik be. Vészhozó a gazdákra nézve a vándorsáskának (Acridium inigratorium) vándorlása. Mohóságában egész tartományokat pusztít el, s ha mást nem talál, megeszi a háztetők szalmáját is. A lepkéknél is előfordul a vándorlás, megfigyeltem ezt több év előtt Pozsonybau egy nappali lepkénél (Vanessa eardui.) mely fajnak ezrei költözködtek több napon át éjszakuyugatról délkelet- felé a városon és környékén keresztül. Ugyanezen vándorlást megfigyelték akkor hazánk más vidékein is.
