Eger - hetilap, 1892
1892-04-05 / 14. szám
106 Éneke a gyöngédség és finomság minden báját magán viseli, s lehet-e ennél kedvesebb sajátsága a női hangnak? Amint a drámában Jászay Mari, nagy művésznőnk sokszor a félelmet és visz- szatetszést, sőt az irtózást ébreszti fel önmaga iránt hallgatói némelyikében, erős és az indulatok minden fokozatát kifejezni tudó hangjával és megdöbbentően hű alakításával, ép úgy a dalművészet női közt is nem egy van, ki csodálatot gerjeszt, csillogó művészetével, a természet pazar adományaival; azonban lehet, hogy egy-egy gyengébb idegzetű egyénben a visszatetszést kelti fel hang-anyagával; bámulják dalolásának mintaszerű iskoláját, káprázatos trilláit, a drámai erőt és hevet, azonban igen sok emberben csak kényelmetlen tiszteletet és igaz, — vissza nem fojtható csodálatot ébreszt művészi képességei iránt, de rokon- szenvet, gyönyört és lelkesedést nem. Nőnél mindig vonzóbb a gyöngédség és kellem, mint az erő és tudás. Komáromi Mariska kedves vendégünk olyan művésznő, ki ugyan csodálatra nem ragad hangerejével mint nemrégiben még Wiltné, szé- ditő trillákkal, mint Bianchi, idegreszkettető felső dék-kel mint Turolla, — de gyönyört és lelkesedést ébreszt a kedélyben ezüstcsengésű bűvös hangjával, gyöngyöző coloraturájával, s finom művészetének megragadó kellemével. Talán olyan színű kedves hangja van, mint az Abrányiné Wein Margité; mindkettőnek közös és fő vonásai az iidesé •, finomság és könnyedség, és — mindkettő a fülemüle csattogását juttatja önkénytelenül a hallgató eszébe. — Gyönyörű volt az Ave Maria a zeneszerzők királyától, Verditől, csinos a Szabados keringöje; s nagy lelkesedést keltett a megujrázott népdal : de oly elragadó, mint a Testi Serenata-ja, egy sem. Van egy többször ismétlődő vidám dallamrészlete,. alig néhány szó, melyet azzal az ezüstcsengésű kedves hanggal kicsicseregni hallván, olyfonna kéj szaladt, keresztül az idegeken,‘mint aki tiszta élenyt lehelt be néhány pillanatig; csakhogy az egyik érzéki, a másik szellemi gyönyör. Pl dallam lelkűnkben fog csengeni sokáig, és ha majd kimosódik onnan, megint felujul, midőn a napsugaras májusban meghalljuk a légi pacsirtát, meg az árnyas bokrok kis dalosát, a csattogó fülemülét. A szereplők közt a szépnem másik képviselője, Eliássi Ida, városunk elite-hölgyközöuségének egyik kedves, bájos alakja volt. Az ő szereplése alatt szem és fül valósággal harezba keveredtek egymással a hallgatónál, irigyen vetélkedve egymással, hogy melyik foglalja le magának a gyönyörködő szellemet, mert amily kedves jelenség ő maga. ép oly megkapó játéka is. Aki ily művészi temperamentummal rendelkezik, mint az övé, arra azt szokták mondani az emberek: homlokon cső k olt a a múzsa. Én is azt mondanám, azonban a diskréció megtiltja, hölgyekről ilyesmit elárulni nem szabad! — — Ügyes vezetés, és a zenéért rajongó lélekből fakadt tanulni vágyás, természetes kísérőjével, a kitartó szorgalommal, megadták neki azt a kézbeli ügyességet és finom műérzéket, amelylyel kifejezésre tudja juttatni úgy a darab szépségeit, mint az érzelem ama hullámveréseit, melyeket a forró, s a zenei szép iránt fogékony kedélyben egy-egy remekmű kelt. Ez nem frazirozott hízelgés, sem obiigát udvariaskodás részünkről. de tiszta meggyőződés, mely anyiszor válik erősebbé Az „EGER“ tárczája. Észleletek a rovarok életéből. Irta, s a Kárpátegyesület egri „Bük k os z tály a“ ülésén, f. évi márcz. hó 10-én a városház nagytermében felolvasta Kismagyari Kempelen Radó, kir. tanácsos. (Vége.) Ezen bogár csak hullákban, s az állati holttestekben él. Ezeknek undortó bűzétől oda csalva számosán sereglenek össze, mert ez azon anyag, melylyel táplálkoznak; ez az, melybe petéiket további szaporodás végett lerakják. Ha ezen testekbe petéiket mindjárt beraknák, ezek nem volnának biztosítva a föld felületén. A szülőknek első teendőjük tehát, hogy a hullát, melybe petéiket lerakni szándékoznak, a földbe mélyen temessék. Aláássák azért ezt a természet által nekik adott ásólábaikkal, addig, mig az a földbe be nem merül, és csak akkor rakják bele petéiket. Hasonló életmódja van a szent c-erebüly vagy labdacs boahányszor hall juk öt játsz mi. Igaz, hogy a darab czime, amelyet játszott, rendkívül szerény : „polka“, — oly szerény, hosry még a mellé állított impozáns jelző: „de la reine“ (királynő) sem képes felemelni. Ámde ha végighallgatjuk, azonnal meggyőződünk, hogy a szerény külső alatt, egy kiváló koncert-darab rejtőzik, melynek megvan azon nem mindennapi tulajdonsága, hogy mig művésziJs szerkezete megadja neki a classicitas értékét, s előadása teljesen bevégzett ügyes tehnikát igényel, addig szép melódiája és eszmegazdag tartalma élvezetessé teszi a nagy közönségre is. S itt kétszeres alkalma volt a közönségnek bepillantani a mii eszme- tartalmába, épen a játszó egyéniségén át, mert a költészetben minden eszmének érzelem lévén a forrása, ennek nyilvánulása amannak jelenlétét bizonyítja. Ahol tehát a szem oly könnyen felragyog, a benső élénk változásaitól űzött forró vér oly hamar fest rózsákat az arcz bársonyára, s a kebel hullámzása egyetlen indulatrohamot, nemcsak, de sőt egyetlen átsuhanó érzelmet ei- árulatlanúl nem hagy, ott a mű eszmetartahna nemcsak a játékban hallgatható, de a játszón is szemlélhető. S amit igy láttunk és hallottunk, a szerzőre és játszóra nézve egyaránt igazolja állításunkat. *) A koncert egyik érdekes száma volt az elegia-citera, melyen Kiűzi Gyula, Appelgyalogezredbeli cs. és kir. százados játszott. Nem emlékszünk, hogy a közelmúltban a tisztikar valamelyik *) Egynémely gyöngébb elmék föl világosi tására szó szerint ismételjük ama sorokat, melyekkel Eliássy Ida k.-a. zongora-játékát, a múlt évben, az egri jogász segélyzó-egylet javára iártott hangversenyen történt föllépése alkalmából, akkor referensünk. „a vi 1 ágzsur n a 1 is tikába n páralatlan bravo- urral“ lekritizálta: „Éliássy Ida k.-a., ez a nagy reményekre jogosító fiatal zongorás, kit már egy Ízben volt alkalmunk nyilvánosan hallhatni, ezúttal merész dologra vállalkozott. Dreischock- tól játszott egy mesteri darabot, hol a tehnikánnk, különösen a balkéz ügyességének rendkívül fontos szerepe van. A balkéz kiművelésének ugyanis a zongorán egy egészen különvált, s Zichy Géza óta úgyszólván önállósított iskolája van, melyet épen Preischock, e par excellence balkézjátékos fejlesztett, s Zichy Géza, az európai hirű balkezű zongoraművész, kit maga Liszt, Fereucz is, elragadtatásában, „Dreimal I) reis choc V‘- nak nevezett, — emelt a tökély bizonyos magaslatára. S Éliás sy kisasszony, darabjának épen e balkezes részében mutatott legtöbb ügyességet, mondhatnék: igazi bravo űrt, annyira, hogy tehnikája, első nyilvános föllépte óta, bámulatos haladásról tanúskodott, mi annál meglepőbb, mert a kisasszony ez idő szerint, tudásához mpgfelelő mester nélkül, egyedül saját szorgalmára van utalva. Hogy zenei felfogása s érzése is jelentékenyen pallérozódott, azóta, beigazolta Moskovsky „Serenade“ ez. gyönyörű kis salon-pié§ejének finom eljátszása által, melylyel a méltán megérdemelt tapsok- s kihívásokra lepte meg a zeneértő közönséget st. (Lásd: „Eger“ 1891-iki évfoly. 152 lap.) A kommentárt elhagyjuk, hanem a konklúziót a müveit olvasó közönségre bízzuk. Szerk. gárnak. (Atlieiichus sacernek), melyet Egyiptomban szentnek tartottak, és ezért az obeliskokon gyakran kőbe faragva találjuk őt. Szentnek „tartatott azért, mert káros miasmáktól megtisztitja a levegőt. 0 az állatok ürülékeivel táplálkozik, melyeket, úgy mint a temető bogár, földbe ás; de petéit lerakja már előbb egy ga- najlabdacsba, melyet összegöngyölgetve s hátsó lábaival tovább tolva, bocsát be a már előre elkészített gödörbe. Ezen állásban látjuk őt gyakran az obeliskokon kifaragva is. E fajnak igen hasonló képviselője van hazánkban is, melyet Heves város homoktalajú környékén többször találtam, de mi „szentté“ nem avattuk, csak „jámbornak“. (Atenchus pius) nevezzük őt. Ismét a természet csodásszerü összemunkálásának a képe áll előttünk. Undorral tekintjük ugyan ez állatokat s pedig oly hasznosak mégis! Ok távolitják el azt, a mi érzékeinkre oly undorítón hat; a mi a ragály s járvány csiráját hordja magában, s ez által a természet háztartásában felette fontos szerepet visznek. Kicsinyben úgy működnek ők, mint nagyban a keselyük, melyek a holttestek eltakarítása által a kitörendő ragályokat akadályozzák, s ez által, kivált Afrika éjszaki részén, áldássá válnak. A rovarok életében bámulatos tünemény az élősdiség' is, melyet a rovaroknak majdnem minden rendjében feltalálunk, TI
