Eger - hetilap, 1891
1891-01-13 / 2. szám
Hevesmegye népoktatás ügye. (Halász Ferencz, kir. tanácsos Hevesmegye kir. tanfelügyelőjének jelentése a legutóbb tartott közig, bizottsági ülésen. Tek. közig. Bizottság! A múlt decz. hóban, 11 napon át, EgerVáros területén levő elemi népokt. tanintézeteket vizsgálván meg, ekkor szerzett tapasztalataimat van szerencsém a következőkben előterjeszteni. Egerben ezidőszerint 7 közs., 11 róni. kath., 1 izr. és 4 magán elemi népiskola található; ezeket összesen 2638 mindennapi és 382 ismétlő tkies látogatja. A nyilvános népiskolákban összesen 32 tanterem van, és ezekre 2476, tehát egy-egyre átlagosan 77 gyermek jut. De a valóságban a tantermek a legtöbb iskolában túlzsúfoltak; igy a Mária-utczabeli rk. iskolába 137, a Sánczbeli róm. iskolába 120, a Hatvan II. negyedbeli közs. iskolába 120, a Makiár II. negyedbeli rk. iskolába 114, a várbeli rk. iskolába 112, az angolkisasszonyok I—V. osztályaiba 108, 126, illetve 106, a Hatvan I. negyedbeli rk. iskolába 100, a ly- ceumbeli III. osztályba 94, a IV-ikbe 90 növendék jár. Ellenben a belvárosi közs. elemi népiskola 4 osztályában összesen csak 136, az izr. nyilvános népiskola 4 osztályába 160 növendék van. Az egri tankötelesek száma még most pontosan meg nem állapítható, mert a város által az 1890—91-ik tanévet megelőzőleg teljesített összeírás annyira megbizhatlan, hogy f. évi szept. 26-án 1449. sz. a. kénytelen voltam az uj összeírást eziránt elrendelni; ettől a város indokolt kérelmére azért állottam el, mert a város Ígéretet tett, hogy a népszámlálásból a tankötelesek hiteles anyakönyvét elkészítteti. Az iskolák benépesedése a tanév kezdetén igen lassan haladt elő. A városi hatóságot ismételve szorgalmaztam a tankötelezettség érvényesítése iránt, de ennek csak nov. 2-ik felétől lett sikere, a midőn a város, 1389 tanköteles szülőjét birsággal szorította, hogy gyermekét iskolába járassa. — Lett erre nagy riadalom; a városi tanügyi előadó valóságos ostromnak volt kitéve. mig végre a szülők igazolását számba véve kitűnt, hogy’ 350 oly szülő lett megintve, kik már addig is iskoláztatták gyermekeiket, 129 megintett már nem tanköteles, 22 még nem tkies, 109 elköltözött, 28 meghalt, 79 feltalálható nem volt, 31 beteg; de még is fogott a birság kirovás 216 tanköteles szülőjén, kik beíratták gyermeküket, A végleszámolás szerint 62 tkies az iskolák tultömöttsége miatt befogadható nem volt, 359 pedig nem igazolta elmaradását. — A hatóság ezen eljárása is igazolja egyfelől a tankötelesek hiányos összeírását, másfelől a városnál a tanügyi administraczió gyengeségét, megbizhatlanságát, mert jóval a tanév megnyílta után látott a tankötelezettség érvényesítéséhez, s akkor is egyfelől indokolatlan zaklatást követett el a törvénynek megfelelő szülők ellenében, másfelől a nagy zajjal megindított bírságolást a valóban hanyag szülők ellenében sem foganatosította. Az eljárás azonban még jobban megvilágította azon sajnos helyzetet, hogy Egerben még most sincs elegendő számú népiskolánk. Nincs elegendő iskolánk különösen a leányok számára. Fen- nebb emlitém, hogy a belvárosi közs. fiú iskolába csupán 136 gyermek jár, holott ezen iskola mai szervezetében 320 fiú tanköteles tvényszerü oktatását elláthatnák. — Ezen iskola fenntartása közel 4 ezer frtba kerül. — A néptelenség okát az iskola kedvezőtlen elhelyezésében keresem, s azon nézeten vagyok, hogy ha a város ezen iskolát a mostani bérliázból alkalmas forgalmi ponton elhelyezi, ez által nemcsak a meddő bérfizetéstől szabadúl meg, de a fiu-tankötelesek tvényszerü oktatására elegendő iskolával is fog rendelkezni. — Ha a város ezen iskolát saját házában (p. o. a reáliskola helyiségéül felajánlott laktanya épület földszintjén) helyezi el, ily módon az isk. pénztár 820 frt évi bért megtakarít , melyből a községi iskolához, a leány- gyermekek oktatására 2 tanítónői állomás szervezhető, tehát újabb teher nélkül a leánygyermekek tvszerü oktatása is elérhető. — Erre pedig égető szükség van; mert az angolkisasszonyok iskolája a beiratkozáskor valóságos ostromnak van a szülők részéről kitéve. Oly nagy számban kénytelenek növendékeket befogadni, hogy emellett a gyermekek egészsége, testi fejlődése veszélynek lehet kitéve, még is a kath. leánykák jó nagy számban, a más vallásunk pedig mindannyian kiszorultak e jó hirnevü leányiskolából. — Ha még az izr. hitfelekezet is jobban kihasználja nyilvános iskoláját, akkor népiskoláink külső ügyei rendbe jönnek s meglesz a törvényes keret, melyben a népoktatási feladatok megoldhatók Áttérve az iskolák beléletére, itt különösen kiemelem, hogy az egri külvárosi népiskolák legnagyobb részben osztatlanok, vagyis olyanok, melyekben egy tanító 6 évfolyamot (osztályt) vezet. Tanítóink buzgalma, jó akarata kétségbe nem vonható, mindazonáltal az egri külvárosi népiskolákban a legkedvezőbb körülmények között sem lehet több és jobb tanítási sikert felmutatni, mint amennyi egy falusi ily iskolában elérhető. Mondanom sem kell, hogy ily mérvű népoktatás Egervárosának, a vármegye székhelyének igényeit ki nem elégítheti. Ezen roulhat- lanul segiteni kell, és minden különös nehézség nélkül lehet is segíteni. Ugyanis külvárosi iskoláink részben felekezeti, részben közs. jellegűek. A 70-es évek kezdetén villongott iskolai harcznak következménye, hogy a hol egy felekezeti iskola már volt, annak közelében állíttatott községi jellegi! iskola és viszont. — A két jellegű iskola sokáig hadi lábon állott eg\rmással; mindeniknek megvolt a maga lelkesült közönsége, mely halálos bűnnek tartotta volna a másik iskola küszöbének átlépését. Ezen elvi Az „EGER“ tárczája. Menekvés. Élj boldogúl, — Isten veled! Én elhagylak, én elmegyek. Szemem már látni nem kíván, Alkonyt keres a fény után. Az éj sötét, a táj kihalt, Érzem szeléről a vihart, Ez út utolsóm, meglehet, De légyen bár, - én elmegyek. Nem gáncsollak, bár volna mért; Imádkozzál a holtakért, Kik gondtalan, bűnös kebel Vad örvényébe vesztek el! Hisz annyit tán megér nagyon Törekvés, vágy, remény, vagyon, Idő, ifjúság s más egyéb, Mi lábaidnál omla szét! Énekes Imre. *) *) Korán elhunyt szép reményű s kiváló tehetségű hutai költőnk hátrahagyott irataiból. Reményi Ede Reményi Ede, világhírű hegedűművész hazánkfia, f. é. febr. hó 21-től hazánkban bucsuhangverseny-körutat teszen, s ha váratlan akadályok nem jönnek közbe, több mint valószínű, hogy e kőrútjában első hangversenyét — még a fővárost is megelőzve, — városunkban, Egerben fogja megtartani. Vágyakozó örömmel várjuk! És pedig annál inkább, mert mi, egriek, Reményi Edét, részben, a magunkénak is vallhatjuk. Édes atyja, Hoffmann, miskolczi ötvös, ugyanis körülbelül a negyvenes évek elején, Egerbe tette át lakását s itt nyitott ékszerüzletet, a „czukor-utczában.“ Már ekkor kezdték városszerte magasztalni az alig 6—7 éves Edus gyereket, mint rendkívüli zenetehetséget, s hegedű- geniet. Itteni tanítómestere, Bauer J. a székesfőegyházi zenekar első hegpdűse, egy Ízben fölhívta a kis „csuda gyerekre“ a nagy művészetpártoló Pyker J. László pátriarcha egri érsek figyelmét, s e körülmény alapította meg Reményi Ede jövőjét. Kiképeztetését ugyanis azonnal nemeslelkű jóltevője, a patriárcha érsek vette gondjai alá, s különösen Bécsben, kitűnő hegedűmesterek által oktattatta. De nekünk ezúttal nem az a czélunk, hogy Reményi Ede gazdag változatú, s dicsőségteljes életrajzát vázoljuk. Az utóbbi napokban igen érdekes czikket irt Degré Alajos, veterán Írónk, a „Budapesti Hírlap“ tározójában Reményi Ede legutóbbi, több évig tartó diadal útjáról idegen világrészekben. „Tizenöt évvel e előtt hagyta el ismét hazáját Reményi Ede, — írja Degré. Mi történt vele azóta ? nem igen tudja a
