Eger - hetilap, 1891

1891-02-24 / 8. szám

61 1832. február 12-én. Gimnáziumi tanulmányait Veszprémben, a filozófiát Pesten végezte. Itt érte a szabadságharcz, és a haza­szeretettől lángoló, tizenhat éves ifjú, a honvédség zászlói alá sietett. A gyászidők lezajlása után egy ideig bujdosott és azután befejezte a filozófiai kurzust. 1852-ben lépett a zircz-cziszterczi rendbe, mely őt a teológiai tanulmányok végzésére az osztrák heiligenkreuzi theológiai intézetbe küldötte. 1855-ben letette az nnnepies fogadalmat, áldozópappá szenteltetett és a rend egri főgymnásiumában a természet és mennyiség tudományok profesz- szora lett. Itt három évig működött, mire a rend 1858—9-re a bécsi pedagogiumba küldötte további kiképzés végett. Visszatérve, 1868-ig Fehérvárott tanított 1886-ban a rend eioszállási fobirto- kára lelkészül helyezték át. Itt is a tanítás volt legkedvesebb foglalkozása és iskolái valódi mintaiskolák valának, úgy, hogy az 1879-ki székesfehérvári országos kiállításon méltó feltűnést, keltettek az eioszállási iskolák kimutatásai, beirat.ási s látogatási naplói stb. Rezutsek Antal zirczi apátnak 1879. március 28-án bekövetkezett halála után, a rendtársak bizalma első sorban ő reá irányult és 1879. julius 8-án, a szokásos hármas apáti kijelö­lésnél első helyre őt tette, mire julius 27-én a legfelsőbb kineve­zés is megtörtént. Supka Jeromost apáttá Kovács Zsigmond veszprémi püspök avatta 1879. november 10-dikén. Első és fő­gondja a rend birtokainak rendezése volt. A szent-gotthárdi apát­ság. ő felsége kegyelmi ténye által, a zircivel 1878-ban egyesit- tetvén, a rend ennek fejében, a bajai főgimnáziumnak ellátását vette át. Azonban a szentgotthárdi apátságnak terjedelmes erdő­birtokai, az eke alá vett részekkel s az összes gazdasági épüle­tekkel együtt oly állapotban voltak, hogy nemcsak a bajai fő­gimnáziumnak ellátási költségeit, hanem saját terheiket sem fe­dezték, úgy, hogy Supka apát kénytelen volt egy részről a rend igényeinek megszorítása, másrészről a többi birtoknak leginten­zivebb kihasználása által Szent-Gotthárd elhanyagolt helyzetén segíteni. A gazdasági helyzet megjavításával parallel haladt a rend szellemi életének fejlesztése. A ciszterczi rend négy főgimná­ziumban töltvén be országos hivatását, a rend apátjai a tanító erők képezésére mindig kellő goadot fordítottak. Supka apát kö­vette elődeinek példáját. Az 1883. évi XXX. t. ez. uj terheket rótt a szerzetes tanitóintézetekre és Supka apát, belátván a nyilvános egyetemi oktatásnak előnyeit, rendi tanárjelöltjeit Bu­dapestre küldötte egyetemi szakelőadások hallgatására és pedig kezdetben a harmad- és negyed-éves theologus növendékeket, ] 889-ben pedig az egész theológiát a tanári karral együtt, mi­után már előbb, 1888. tavaszán, a zerge-utcai 6-ik számú házat megvette, papnevelő intézetté alakította át és igy rendi tanár­jelöltjeinek zavartalan otthont adott. Nem feledkezett meg azon­ban a népnevelésről sem. Áldozatkészségét dicséri a beréndi és főleg az 1889. őszén megnyílt zirczi fényes uj iskola. Supka Je­romos apátot 1890. tavaszán a király, a Ferencz József-rend középkeresztjével tüntette ki. A bold, apátur temetése, fényes egyházi szertartással, Zirezen, a múlt szombaton, f. hó 21-én dél­előtt ment végbe. Az örök világosság fényeskedjék neki! — Gyászhir. A magyar kath. egyháznak ismét nagy halottja van. Az ország lierczegprnuása után Mihalovics József bibornok, zágrábi érsek, élete 77-ik évében, hosszas betegség után, a múlt heten Zágrábban elhunyt. A boldogult főpap 1814-ben született. A 30 as években a temesvári papnevelő intézetbe lépett. 1848-ban Csanádi kanonokká neveztetett ki, 1819-ben pedig mint püspöki másodhelyettes működött. A magyar szabadság-harcz leveretése után hadbíróság elé állíttatott, s négyévi várfogságra, czim, — hi­vatal és vagyon vesztésre Ítéltetett. Vizsgálati fogsága alatt a temesvári kazamatákban egy czellában volt Szlávy Józseffel, a mostani korona-őrrel, s több más vádloitakkal, kik később ma­gas méltóságokra jutottak Magyarországon, llarmadfél évig ült Lipútváron nehéz rabságban, s csak az uralkodó pár menyekzője hozta meg számára a kegyelmet, de elvesztett méltóságait nem kapta vissza, s csak mint egyszerű káplán élt szülőföldén, Tor­dán, folytonos rendőri felügyelet alatt. Kanonoki czimét 1861-ben Bonnaz Sándor püspök közbenjárására nyerte vissza, mikor is temesvári gyárvárosi plébánossá lett. 1870-ik évben dnlrni püs­pökké, s még ugyanazon évben, Haulik, bíboros érsek helyébe zágrábi érsekké nevezték ki. 1877-ben IX. Pius pápa a bíboros kalappal, ugyanazon évben a király kegye a Sz. István-reiul nagykeresztjével, s valóságos belső titkos tanácsosi czimmel tün­tette, ki. 1886-ban ülte áldozó papságának ötven éves jubileumát mely alkalomból királyunk ö felsége igen kegyes kéziratban üd­vözölte őt, A zágrábi érseki méltóságot semmikép sem akarta elvállalni, s csak ő felsége egyeues óhajtására fogadta azt el, ki igy szólt hozzá: „Ön az az ember, akire nekem szükségem van. Megerősíti e Internet vonakodása is. Ezért kiváltom, hogy Zág­rábba menjen. Olyan ember kell nekem, aki nem akar érsek lenni. Olyan aki akar lenni, tömérdek van“ — Mint zágrábi érseknek elejénte sok küzdelmet kellett kiállania a horvát túlzókkal szem­ben, kik oly heves támadásokat intéztek ellene, hogy nem egy ízben le is akart mondani az érsekségről. De lassan kint meg ellenségek is meghódította. A boldogult érsek jótékonyságáról nemcsak horvát. de magyar földön is ismeretes volt, s majd min­den jótékony egyesület részesült adományaiban. Valódi édes atyja volt egyházmegyéje papságának, melynek anyagi helyzetét min­den módon ügyekezett javítani. A„ zágrábi dóm és érseki palota restaurálására is sokat költött. () maga a legegyszerűbben élt, és igen sokat dolgozott. Bár igen erős testalkatú volt, régóta szenvedett broncliiális katarrchnsban, — s végre is e betegség elfajulásának lett áldozata f. hó 19-én hajnalban. Benne a ma­gyar kath egyház egy jeles főpapot, az ország pedig egy példa­szerű hazafit vesztett. — Szegények öröme. Az egri irgalmas nénik kórházának Györgyényi lgnácz kanonok, örök alapítvány czimen adományo­zott mintegy öt vékás szántóföldet, mely van az agárdi hegy al­Siposs Antal, városunk előkelő köreiben is, jól ismert s ked­velt jeles zongora-művész hazánkfia, a nevéről országosan ismert budapesti magán-zeneakademia igazgató-tulajdonosa, ki e hang­versenyen szintén jelen volt, s egyenesen azért jött Egerbe, hogy régi művész-barátját, Reményit hallhassa, — szintén igen elisme­rőleg nyilatkozott előttünk fiatal derék zongora-művész földinkröl. Zenei szép talentumáról, zongorabéli tudásáról, könnyed, biztos játékáról, és technikájáról, valamint helyes felfogásáról és finom Ízléséről ez esti föllépésével nekünk is elég alkalmunk nyílt meggyőző­dést szerezni. Őszintén örvendünk, hogy ily kedvezőleg nyilatkoz­hatunk róla, annál is inkább, mert Bodó Alajos megyénk fia: a városunkkal szomszédos Bakta község szü­lötte. Kár, hogy hangszere nem felelt meg játéka kiválóságának, különben közönségünk is több élvezettel s figyelemmel hall­gatja vala. Szándékosan hagytuk a végére a nagyszabású hangverseny egyik legérdekesebb mozzanatát. Mert e valódi művészi estének volt egy megható epizódja is. Amint tudnillik Reményi Ede az első piécet befejezte, előlépett az egri hölgyközönség két 1 ég­sz eh b ifjú virága: Erdélyi Marianna, és Sajóssy Irén ke kisasszonyok, s rövid szavak kíséretében, nagy művész- hazánkfiának egy óriási, díszes babérkoszorút nyúj­tottak át, melynek a városunk színeit viselő piros és kék szalag­ján arany betűkkel e fölirat volt olvasható: „Az egri nők Rémé n y i E d é n e k“. Művészünket az egri hölgyek e nemes figyelme rendkívül meghatotta. Mély megindultságán. s kitörő érzelmein többé nem tudván uralkodni, — szólni kezdett. „Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Ama meg nem érdemlett nagy megtiszteltetés, melyet a mélyen tisztelt közönség irányomban, a két kisasszony által nyújtott eme koszorúval is kifejezni kegyes volt, — engemet a legmélyebb hálára kötelez ........... D e a művész már ekkor nem tudott többé túláradó érzel­mein uralkodni, s szavait elfojtották előtörő könnyei. . . . Majd megerősítve lelkét, igy folytatta szavait: . — Nem vagyok szónok. Érzelmeimnek csupán hegedűm hangjai által tudok kifejezést adni. S ép azért minden erőmet és tehetségemet ki fogom fejteni, hogy hegedűm által köszönetem- nek és hálámnak kifejezést* adhassak, s a mélyen tisztelt közön­ség kegyeit kiérdemelhessem. Mélyen sajnálom hogy a kénysze­rítő- körülmények, melyek'ezúttal, "akaratomon kiviii, kötve tarta­nak, néhány nap helyett, miként ez szándékom és forró óhajtá­som volt, ez tattal csak pár órát engednek meg e kedves város mélyen tisztelt közönségének körében tölthetnem. De néhány hét múlva teljesen szabad leszek, s ígérem, hogy akkor ismét eljövök, hogy Eger nemes közönségének irányomban tanúsított kitüntető szívességét újból megköszönhessem. Kitörő lelkesedés s harsány éljenzésben nyilatkozó köztet­szés kisérte művész hazánkfiának e szavait. E megható jelenet maradandó nyomokat hagyott, és sokáig emlékezetes lesz közönségünl^kebelében. ^

Next

/
Thumbnails
Contents