Eger - hetilap, 1891
1891-02-10 / 6. szám
42 Ezzel szemben áll a mérsékelt ellenzék felfogása, mely a kiegyezésben Deák Ferencz gondolatát törekszik megvalósítani. Mely meg akarja mutatni, bogy ha a paritás most csak papirou étezik, az az eddigi kormányok hibája, mit ki kell és ki lehet avitani; meg akarja mutatni, hogy a 67-es alapon is lehet nemzeti politikát csinálni, csak bátor férfiak álljanak a kormányon, kik őszintén meg merik mondani a nemzet óhajtását a legfelsőbb helyen is; meg akarja mutatni, hogy a 67-es kiegyezés nem oly merev, mint a minőnek hirdetik, hanem annak bölcs alkotója nyitva hagyta azon utakat, melyeken a nemzetnek haladnia kell, hogy elérje azt, amit akkor, egyszerre elérni lehetetlen volt. Ez a nemzeti politika iránya, mely a mérsékelt ellenzéké, a nemzeti párté is egyszersmind. Kérdem már most, két ily ellentétes politikai irány között lehet-e fúziót képzelni ? De nemcsak a közjogi alap felfogásában létező e különbség akadályozta meg a fúziót s adta vissza a pártnak előbbi szabad mozgását; közrejátszott ebben a politikai morál kérdése is. A fúzió 1875 óta igen kétes értékű politikai operatio. Akkor elvesztették az emberek bizalmukat a fúzió embereiben, mert maradt minden a régiben, s nem jelentkeztek az üdvös új irányok, melyeket az akkori ellenzéki fuzionistáktól várt a nemzet. És minden fúzió szükségkép ily kudarczot vall, mihelyt nem az uj elemek régi elvei jutnak túlsúlyra a pártban. Ez történt volna most is. Mert a kormánypártban, annak régi elemei túlnyomó számban bent maradván, nem lehetett feltételezni, hogy ezek 15 éves elveiket a belépő kissebbség kedvéért eldobják, s azoknak ellenkezőjét fogadják el. Ez csak uj választások folytán, uj emberek segélyével volt volna elérhető, — a mi pedig be nem következett. Kérdem, vájjon ily körülmények között lehetett-e fúziót várni? Képzelhető volt-e, hogy gr. Apponyi és pártja belépjen azok közé, a kikkel 15 éven át az elvek harczát vívta, hogy most 15 éves dicsőséges múlt után esetleg az ő neve alatt folytassák azt a politikát, melyet ő mindig dicstelennek mondott és kárhoztatott. Akik ismerték gr. Apponyi és pártjának finom érzékét és politikai tapintatát, azok tisztában lehettek a felől, hogy ily körülmények közt a fúzió lehetetlen És sokkal helyesebb ez így. A mérsékelt ellenzék csak nyert népszerűségében az által, hogy a fúzió csalogató lépjére reá nem ment; s e népszerűség sokkal biztosabban, s szép múltjának megfelelőbb módon fogja őt azon hatalom birtokába behelyezni. melyet a nemzeti czélok megvalósítására akar felhasználni. Dr. Csutorás László. Az „EGER“ tárczája. Szivedért. •Szegény gyermek, azt gondolod, Parancsolhatsz a szivednek? Makacsabb az, zsarnokabb az, Mint te magad, szegény gyermek! Csitithatod, csendesithetd, Elhallgat tán, — ne higy neki! Régi álmát álmodja csak — Szavad azt el nem űzheti. Mindhiába mondod daczczal : Elég! — szivem feledned kell! Mint csillaggal néma égbolt, Tele fényes emlékekkel. S ez emlékek fénye, üdve Téged is megvarázsol majd! Már sem lehet eltagadnod Egy-egy könyet, egy-egy sóhajt. Haragoddal mért is tüntetsz ? Mig szivedben édes béke, A szerelem boldogsága. A reménynek édessége. . . . Mégegyszer a hevesmegyei bál. A f. é. jan. 31-én az egri törzskaszinó összes termeiben tartott hevesmegyei bál, elegancziája, fénye, s rendkívül díszes báb közönsége tekintetében egyike volt ama tánczvigalmak- nak, aminökhöz hasonlót régideje látott — mint mondani szokták, — hős Dobó sasfészke. Hogy egy ily rendkívül sükerült táuczvigalom nagy mértékben emeli a vármegye s székvárosa társadalmi tekinté 1 yét, s kiválóan hivatva van arra, hogy müveit társas életünket kifejlessze, s annak tényezői közt a szorosabb, bensőbb s bizalmasabb érintkezésnek hatalmas előmozdítója legyen: — azt még a légii ag}Tobb elfogultság sem képes kétségbe vonni. Ez tény. S hogy e fényes süket- érdeme első sorban azé, a ki e megyei bál eszméjét megpendítette, lángbuzgalmu tevékenységével annak sükerét biztosította, s nevének és állásának tekintélye, valamint széles körű előkelő összeköttetéseinél fogva annak fényét kiváló mértékben emelte: — dr. Kállay Zoltán, Hevesmegye kedvelt főispánjáé, — az is minden kétséget kizáró igazság. S mi az elismerés érte? Az, hogy — nem akarunk erősebb kifejezéssel élni — a feDünés i visz ke t eg, vagy talán a rosszhiszemű elfogultság azzal vádolja, hogy a főispán e báljával népszerűségét nemcsak hogy nem növelte, de sőt önkéntelenül fölélesztette a meggyőződést, hogy Kállay Zoltán főispánságával a megyei arisztokrata osztály uralma nyílott meg, — s hogy a jan. 31-én tartott bál nem: megye-bál, hanem a „főispán udvari bálja“ volt. Komoly, higgadt Ítélet azonnal belátja e vádak „kicsinyességét“; de a felületes elmét könnyen aggodalomba ejthetik, s ép ezért talán nem lesz fölösleges velők egy kissé szembe nézni. A 48-as előtti időkben, mikor még a nemesség képezte a vármegyét, szintén tartattak Egerben, még pedig igen hires „he v em egy e i bálok“, hol, a megyei gentryn kívül, igazi, eleven arisztokratákat is láttunk, mert azokban rendszerint részt vettek a Hevesmegyében nagybirtokos, és a megyei életben vezérszerepet vivő gróf Keglevich-, és báró Orczy- családok tagjai. De azért e par excellence „g entry-bálok“J nak meghívott s szívesen látott tagjai voltak a „misera plebs," a jobbágy-osztályból az értelmiség körébe emelkedett fiatalok is, s Föld vár y Kálmán bátyánk csak nem rég énekelte meg az „Eger“ hasábjain fiatal, rajongó poétái hévvel: mily lelkesedést szült, s mily rengeteg tapsokat idézett elő a báli közönségben egy-egy ostentativ jelenet, midőn a Keglevich- vagy Orczy-comSzegény gyermek! gyönge vagy te, Gyönge^vagy a szived ellen ; Hadd magára, csak hadd győzzön! Te nyersz csak e győzelemben. K. I. Reményi Ede. Századunk hegedűművész-korifeusai között kétségkívül mindenkor kiváló helyet fog Reményi Ede elfoglalni, a ki — miután többszörösen dicsőségggel beutazta az egész művelt világot, — legközelebb rövid időre visszatér hazájába. Felettébb érdekes volna egybegyűjtve olvashatni ily művész élettörténetét, s hiszszük, hogy az időszaki sajtó feljegyzései alapján csak a lényegesekkel is köteteket lehetne megtölteni. Részünkről a főbb vázlatokat a következőkben nyújtjuk olvasóinknak. Alig egy éves korában szüleivel együtt Miskolczról, a hol született, Eger városába költözvén át, iskoláit itt járta, s mint alig 8—9 éves gyermek, az érseki székesegyház egyik karmestere, Bartman Józseftől nyerte első oktatását a hegedűjátékban s | mivelhogy zenetehetsége csakhamar kitűnt, a különben egyéb itanulásaiban is jeles ifjút 13 éves korában atyja egészen a művészi pályára szánta. Eger város akkori főpapja, Pyrker János László érsek, a tudományok és szépművészetek buzgó művelője, saját szalonjaiban többször hallván játszani a hegedűs gyermeket, pártfogásával lehetővé tette azt, hogy ő a bécsi Conservatoriumba jutott, mely intézetnek ugyanakkor Joachim József és Hellmesberger
