Eger - hetilap, 1891
1891-02-10 / 6. szám
6-ik szám. 30-ik év-folyam 1891. február 10-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A nemzeti párt. Az országgyűlés utolsó előtti ülésszaka megnyílt. Elérkezett az idő, melyben a reformministeriumnak adott szavát be kell váltani; mert a sokat hirdetett reformjavaslatok benyújtását, már idő hiányában, tovább nem halogathatja. Jelzik is a kormányhoz közel álló lapok, hogy a kisdedóvásról, s a munkások baleset elleni védelméről szóló javaslatok után megkezdődnek a nagy igazságügyi és közigazgatási javaslatok tárgyalásai. Szóval a most megnyílt ülésszak lesz — ugv hirdetik — egy elmúlt korszak : a stagnatio korszakának zárköve, és kezdete egyszersmind egy szebb kornak: a haladás korának. A reformokat mindnyájan óhajtjuk ; mert nemcsak az igazságügy és a közigazgatás terén, hanem a kormányzat többi ágaiban is. általánosan érzett hibák és hiányok észlelhetők, melyeket kijavítani, és pótolni kell. De e reformok csak úgy lesznek üdvösek a nemzetre, csak úgy fognak örök dicsőséget hozni alkotóikra, ha minden izüket a nemzeti szellem lengi át, ha a magyar nemzeti állam eszméje, s annak souvei ainitása fogja képezni azon alapot és czélt, melyből kiindulnak, s melybe ismét összefutnak. Csak igy lehet nagyot s érdemest alkotni. A nemzeti eszme felébredése, a nemzeti érzület fellángolása, tette naggyá s örök- emlékűvé az 1791, 1825, és 1848-iki országgyűlések alkotásait is. E nemzeti érzület ismét fellobbant. Éreztük ennek üdvös hatását már a véderő-vita alatt, s azóta is néhányszor az ország- gyűlés tárgyalásaiban. De különösen most szükséges, hogy minden elmét, uraljon ez eszme hatalma, midőn az állami élet csaknem minden ágában nagyobbszerü, a messze jövőre kiható újításokat, javításokat akarunk eszközölni. Csak örömére és megnyugtatására szolgálhat tehát minden ^ agyar embernek, hogy a mérsékelt ellenzék, megértve a kor szellemét, felismerve az egyedül helyes politikai irányt, félredobja a fusio kecsegtető gondolatát, hogy annál erősebben kidomboríthassa eddigi nemzeties jellegét; magasan lobogtatja a nemzeti eszme zászlaját s e zászlóval kezében indúl a közönyösség, a hatalom érdekei, s a politikai depravatio elleni harczba, hogy diadalra juttassa az általa képviselt eszmét, s érvényre emelje minden alkotandó intézményben. Ez egészséges nemzeti politika már is meghozta gyümölcseit. Ennek eredménye az alkotmány megvédelmezése a véderő-vitában, Tisza bukása, s legújabban a fúzió teljes kudarcza. Az a jóakarata várakozó álláspont, melyet a mérsékelt ellenzék a Szapáry-kormánynyal szemben kezdettől fogva csaknem napjainkig elfoglalt, nagyon közelfekvőnek tüntette fel a fúziót,; habár gr. Apponyi nyilatkozatából egyebet kiolvasni nem lehetett, mint, hogy az ö és pártja elvei a közigazgatás reformjára vonatkozólag egyeznek a kormányéval, s hogy ezen javaslatokat támogatni fogja, ha t. i. azok megfelelnek az ő és pártja közigazgatási terveinek. Ezen nézetegység a közigazgatási reformokban, s a közjogi alap ugyanazonossága, elegendő volt arra, hogy igen sokan a fúziót az események szükségszerű következményének, s megvalósítását, csak idő kérdésének tartották. Ámde a kik igy Ítéltek, nem tekintelek a dolog mélyére. Nem vették észre, hogy a mérsékelt ellenzék és a jelenlegi kormánypárt között sokkal fontosabb dolgokban áthidalhatatlan ür létezik, mely lehetetlenné teszi a két párt egyesülését. Ha a mérsékelt ellenzék csupán személyes politikát űzött volna, vagy ha csupán a közigazgatás államosítása lett volna czélja szemben a kormánypárt 15 éves municipalizmusával: — a legszebb diadalt érte volna e párt, midőn az uj kormány a köz- igazgatás államosítását vallotta szintén programmjáúl, s a legszebb alkalma lett volna a pártnak fuzionálni, — némelyek ellenzése daczára is —• s személyes ambitióját kielégíteni. De a közigazgatás kérdése, bár igen nagy és fontos, de még sem minden. Politikai pártot, csupán egy ily kérdésre alapítani nem lehet, Mélyebben kell eery életképes párt alapjait, keresni: az állalános politikai irányzatokban. S hogy a mérsékelt ellenzék sem ezen egy kérdés megoldására volt és van alapítva kitűnt most, midőn a fúzió teljesen megbukott. Mert mi buktatta meg ? Azon felfogásbeli különbség, mely a mérsékelt ellenzék és a jelenlegi többség között a közjogi alap természetére s a politikai morál követelményeire nézve fennforog. Más szóval: a nemzeti eszme, s a mérsékelt ellenzéknek törekvése ezt megvalósítani és a politikai tiszta erkölcs, melyre gr. Apponyi és pártja mindig kiváló súlyt fektetetett, A mérsékelt ellenzék nemzeti politikát, s politikai tiszta erkölcsöt követelt mindig. E két czél képezte mindig az elválasztó űrt közte s a többség között, mely űrt, nem volt képes sem a közjogi alap ugyanazonossága, sem a közigazgatás kérdésében legújabban mutatkozó nézetegység áthidalni. Másrészt e két czél hozta közel egymáshoz a mérsékelt ellenzéket és a függetlenségi pártot a közjogi alap különbözősége s a közigazgatás kérdésében mutatkozó nézetkülönbség daczára is. Mert a nemzeti eszme képviselőjéül nem tekinthetjük egyedül a mérsékelt ellenzéket. Ott, van a másik ellenzék: a függetlenségi pártnak most már két árnyalata, melyek hasonlókép nevezetes fényezői a nemzeti eszme, s a politikai tiszta erkölcs terjesztésének. De vájjon nem nemzeti politikát követ-e a többség is, a jelenlegi kormánypárt? Fájdalom nem! Más e pártnak felfogása a közjogi alapról, s mások ebből folyó cselekedetei. Csak az imént hangzottak el az újévi üdvözlő beszédek, melyekben a kormánypárt egyhangú helyeslései között nyilatkoztatták ki a szónokok, hogy a közjogi alap semmiféle megváltoztatását nem engedik meg, mert azt állandó és örök érvényűnek tartják. E felfogás merőben ellenkezik a kiegyezés szellemével s a nemzet, törekvéseivel. S ha eredetét kutatjuk, nem másban találjuk azt fel, mint azon Magyarországban igen elterjedt gondolatban, hegy Magyarország és Ausztria között a törvényben kimondott paritás csak papiroson van meg, mert, azt ma megvalósítani nem is lehet; jobb tehát, ha legalább látszatja megvan; továbbá azon gondolatban, hogy Magyarországban nem lehet oly kormányt képzelni, mely Magyarország nemzeti aspiratióit az osztrákokkal szemben felkarolná, s a 67-es kiegyezést, melyet Becsben úgy is sokainak, a nemzet önállósága felé fejleszteni képes volna; s végül ezen gondolatokból folyó azon félelemben, hogy ha valamely kormány ezt megkísérelné, rögtön elvesztené a hatalmát. Ezért hirdetik a közjogi alapnak változhatatlanságát. Ámde ez a kicsinyhitnek lemondása; a meghunyászkodás politikája, de egyszersmind a mai kormány és többségé is, mely nemcsak nem nemzeti, de nem is méltó a nemzethez.
