Eger - hetilap, 1891
1891-12-08 / 49. szám
49-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. deczember 8-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 basáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbei egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A szepesi egyházmegye új püspöke. A hiv. „Budapesti Közlöny“ f. decz. hó 5-ki száma a következő legfelsőbb királyi kéziratot hozza: „Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére Szmrecsányi Pál typulthai czimzetes apátot, és egri főszékesegyházi kanonokot szepesi püspökké kinevezem. Kelt Becsben, 1891. decz. 1-én. Ferencz József, s. k. Gróf Csáky Albin, s. k. Szmrecsányi Pál, a szepesi uj püspök, sárosmegyei Daróczon, előkelő nemesi családból származott, melynek többi tagjai is, mindnyájan tiszleletre méltó hivatást töltenek be a társadalmi életben. Egyik testvére, Szmrecsányi Jenő, köz- becsülésben álló főispánja Sárosmegyének, mig unokatestvére, Szmrecsányi György, ugyancsak mint közkedveltségü főispán, Árvamegye élén áll. — Szmrecsányi püspök az 1846-ik évben született, s igy még egészen fiatalon, 45 éves korában veszi át egy sok tekintetben jelentékeny fontosságú egyházmegye • kormányzatát, melylyel szintén nem csekély jelentőségű hazafiúi s közművelődési feladatok vannak kapcsolatban. De akik közelebbről ismerik Szmrecsányi Pált, s megtanulták tisztelni s szeretni benne a puritán jellemű papot s hazafit; a kiváló tehetségekkel megáldott, magas műveltségű férfiút; a nemes emberbarátot, s amaz előkelő, finom, szellemes, mégis annyira nyájas és megnyerő modort, mely őt a köztársadalmi téren mindenkor oly előnyösen jellemzi, s kit, kizárólag épen eme kimagasló tulajdonok emeltek az egyházi pályán, úgyszólván feltűnő gyorsasággal, mind magasabbra: azok meg vannak győződve, mLze- rint a szepesi egyházmegye uj püspöke, fiatal kora daczára is. teljes hivatottsággai bir arra, hogy a magyar püspöki karnak egyik dísze, s a Samassák és Császkák méltó utóda legyen. — Mi részünkről, szintén ily meggyőződéstől áthatva, üdvözöljük püspök ő nílgár, királyi magas kitüntetése alkalmából, s bár a veszteség fölött, mely ő mlga távoztával bennünket, egrieket, ér, nem titkolhatjuk el mély megilletődésünket,: szivünkből gratulálunk a szepesi egyházmegyének fenkölt szellemű uj főpásztorához. Szemlélődés az álmok rejtélyes világában. — A főgymnáaiumb an decz. 2-án rendezett estélyen olvasta Szvorényl i. igazgató. — Kettős természetünk szerint kétnemű erő dolgozik bennünk : a testi és lelki. De a munkában ezek nem olyanok, mint a gép s gőzerő. Hamar kifárad mindkettő, s szükségük van a pihenésre. Azért van nekik is, mint földünknek, nappaluk s éjjelük. Nappaluk az ébrenlét, éjjelük az alvás. Az alvás tehát a léleknek s ezzel együtt a testnek és érzékeknek pihenése. Ez a pihenés azonban nem mindenkor tökéletes. Meg-megszakad néha, mivel több-kevesebb időre visszatérhet a lélek s az érzékek bizonyos fokú tevékenysége, a nélkül, hogy az alvó is öntudatra ébredne. S a lélek s érzékek ezen öntudatlan tevékenysége — az álmodás és álom. Mindenki jól tudja, ismeri, — elmondjam-e mégis bővebben: mi ez az álmodás és álom? •Tó egészség és jó szokás mellett, alig hogy álomra hajtjuk fejünket, szürkülni kezd előttünk az ébrenlét világa, lelkűnknek nappala. Gondolataink csapongók, szaggatottak, zavarosak lesznek. Figyelmünk nem képes többé egy tárgyon pihenni; lassan- kint szétfoszlik a külvilágról való tudatunk, — s vagy mély álomba, azaz álmodás nélküli alvásba merülünk; vagy a saját belső világunkban keletkező képek, jelenetek, cselekvéuyek csodás szövedéke nyüzsög lelki szemléletünk előtt. Bámulatos gyorsasággal támadnak, változnak és tűnnek ezek el. Látunk tündérkerteket, fényes palotákat, rég’ felejtett élő, vagy elhalt embereket, hallatlan alkatú szörnyeket, hihetetlen képtelenségeket. És mindez él, mozog, rajzik előttünk. S a lélek mint tehetetlen néző szemléli e saját alkotásait; mig azalatt képzelő ereje zabolátla- núl kalandoz és fárad újabb képek, újabb jelenetek alakításában. Az álmodás és álom törvényeinek kitanulásában Arist oteles- től fogva, több mint kétezer év óta, számos lélekbúvár törte már a fejét. De azok a rejtélyes, látnoki-szerű és mintegy természet- fölötti tünetek, melyeknek fel-felcsillanását az álmodásban észlelhetni vélték; úgy szintén azok a megszámlálhatatlan változatok, az időben és térben való korlátlan szökdelések, lehetetlen helyzetek, észtani visszásságok, anachronismusok, melyek az álmokat jellemzik, végre is meglábolhatatlan nehézségek hínárjába vezették a kutatókat, minélfogva az álmodás és álom elmélete reális értékre nem vergődhetett soha. De azért a komoly szemlélődések e tárgyban nem csak érdekesek, hanem fontosak is maradnak mindenkor, már csak azért is, mivel az álmodás törvényeinek bővebb földerítése egykor nevezetes tünemények megoldásához vezethetné a tudományt közelebb, milyenek: az álomkór v. alvajárás (Somnambulismus), a delejes-álom (hypnor.ismus), a hallucinátiók, iilusiók, delejes-látás (clairvoyance), tetszhalál és több más beteges állapot, melyek — a mennyiben bennük az eszmélettel együtt a lélek szabadsága is kötve van — az alvással és álommal rokonok. * I. Az álmok keletkezése nagyban függ az alvó egyén szellemi életének fejlettségétől. Az aluszékony lelkű az ébrenlét állapotában is majdnem közelebb áll az álomhoz, mint az éberség- höz. S megfordítva : minél erősebben lüktet valakiben ébrenlétekor a szellemi élet, annál távolabb van az alvástól. S általában el lehet mondani, mikép az eszmélet napja a léleknek, és az álom holdvilága. A fejletlen, aluszékony lelkű embereknek, mivel nem igen fárasztják szellemüket, még ébrenlétük is mintegy szen- dergés, fél-álom; minélfogva kevesebb pihenésre lévén szüksége szellemüknek, alvásközben is inkább dolgozik, álmodoz az agyuk. Ellenben, a magasabb szellemi fejlettség embere még álmodása közben is annyira közel áll az ébrenléthez, hogy arról, a mi vele álmában történik, mintegy fél-eszmélettel, még tűnődik is néha, hogy: „hiszen az csak álom, nem valóság!“ S ezekből érthető: miért, álmodnak rendszerint legritkábban és legkevesebbet a munkás szellemű emberek ; s miért legtöbbször s legtöbbet a műveletlen, henye, korlátolt szellemek és a gyermekek. Aristoteles többeket emlit, kik az álmot nem ismerték ; s Lessingről is mondják, hogy soha sem álmodott. Az álmok szaporaságára s meddőségére különben más viszonyok is befolynak, milyenek többi közt: a temperamentum, a test szervezetének beteges állapota és kivált az életkor. A phleg- matikus rendszerint bővebb álrnú, mint más vérmérsékű; a beteges embernek sokszerű, termékeny álmairól pedig még a közmondás is tartja, hogy: „tarka, mint a beteg ember álma.“ Mi az életkort illeti, a gyermekálmokról nem sokat szólhatunk, mivel kicsinyeink legfölebb csak hétéves koruktól kezdenek
