Eger - hetilap, 1891
1891-12-01 / 48. szám
48-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. deczember 1-ón. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle Mz) és Szolcsányi Gyula künykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden nirdetéstöl 30, nyilttérbei. egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő A szabadságharcz kiáltványairól. — Saját levelezőnktől. — Budapest, nov. 26. A szabadságharcz emlékeinek kiállítása egyre szebb, egyre gazdagabb lesz. Nincs nap, hogy a kiállítás rendezősége ne kapna valami újabb tárgyat, a melylyel vagy az arczképeknek, vagy a proklamáczióknak, vagy a vértanúinktól maradt ereklyéknek gyűjteménye szaporodik, s épen ezért nem akad látogató, a ki ha naponkint is elmegy, ne találna valami újat, a mi figyelmét lebilincseli. A tömérdek uj tárgy következtében a kiállítás összes termeit újonnan kellett berendezni s az uj berendezés szerinti tárgymutató is már megjelent. Vaskos füzetté lett már ez a tárgymutató, pedig csak a kiállítás egy részére, a nyolcz kis- sebb-nagyobb terem falait betöltő képgyűjteményre vonatkozik. Az ereklyék gyűjteményeinek ezer meg ezer aprósága, a különböző fegyverek, a rendkívül gazdag pecsét gyűjt emény, s a tömérdek proklamáczió nincsenek felvéve a kathalogusba. A proklamácziók kiállításának alapos megszemlélésére napok kellenének. Az újabban kiállított proklamácziókról irok néhány érdekesebb pontot. Érdekes csatarészlet-leirásokat fedeztem fel néhány kiáltványban . így például a „Felső-Tiszai hadseregünk győzött, Schlick verve van!“ feliratú proklamáczióban 1849. jan. 23-ikáról a honvédelmi bizottmány, Szemere Bertalan országos biztos következőleg hangzó harcztéri tudósításait közli : „Schlick részint Tályán, részint Liszkánál tört elő. Emiit Liszkánál feltartóztatta seregünk. Amott Tarczalon túl pedig megszalasztotta, — és ha a köd nem gátolja, nagy része elfogatott volna. Sok halottjai, sebesűltjei maradtak — és sok elhányt fegyvert kaptunk. Egy huszár, Takács István, egy őrnagyot levágott, egy kapitányt elfogott.“ Jellemző az, hogy az ellenség tisztjei kardjokra fejér zsebkendőt tűzvén: „Éljen a magyar!“ kiáltással közeledtek. A mieink viszonozták. Oly közel jöttek egymáshoz, hogy kezet szori- tának. Egy huszár, Péterfi, lováról leszállt. Az ellen közül egy kapitány lovára felült. Ekkor azonban álnokúl az ellen támadást parancsolt. De a mieink lőttek, — a huszárok vágtak. — és igy a vitézül visszavert ellen-ég megfutamodott. Az álnokság meglelte bérét. — Az áruló csaló őrnagy vágatott le, a lóra kapott kapitány fogatott el, alóla a ló kilövetvén. — Mily becstelenségekhez nyúl az ellen!“ Egy másik proklamáczióban Szemere Bertalan jan. 24-ikéről a következőket jelenti Tokajból: „Két rendbeli tudósításomhoz, a tegnapi és tegnapelőtti diadalról, csak azon örvendetest adhatom pótlékül, hogy a harmadik napot, és harmadik diadalmunkat nem várta be az ellen, hanem tegnap éjjel Schlick le- és megverve elszökött. — Nem evett, nem ivott, nem pihent serege, s egy folytában Kórig tu- tott Abauj megyében. Késő éjjel vonult át Tályán, Szántón, dob- szó-zaj nélkül, nem háborgatva kevélyen az elöljárókat, mint másszor; szóval, mint szököhöz illik. — Serege kedvetlen, levert, 40 szekér vitte sebesültjeit. A mi hadunk tüstént követte ma, s Szántón, Tályán, s Go- lopon hál. Magam maradtam itt a tömérdek élelmi, szállitmányi, és sok hullongó emberek miatt. Történtek nevezetes esetek is. A huszárok tegnapelőtt rohantak a félködben, és hirtelen körülveszik Schlicket, és táborkarát. Schlick hüvelyébe dugja kardját „Éljenek a magyarok!“ kiáltja, üdvözli a huszárokat, ő a huszárruhába öltözött, a huszárok, becsületes lelkűkkel, a magyar hangra és ruhára meghökkentek, megszelídültek. Mig a barátkozás folyt, jött a vasas csapat, és Schlick, a ravasz, megszabadult. Egy segédtiszt volt a huszárokkal, azt Sclick meg is csókolta, de e csók vizsgálat alá vétetik. A tegnapelőtti cselt megirám, melynek hősét, a csalárd őrnagyot, Takács István levágta. Tegnap pedig Kisfaludon hasonló történt,. Egy századunk félig véletlen egy ágyú-telepre bukkant, és egy osztály ellenre. Az ellenparancsnok „lábhoz“ parancsolt. Megadta magát. Baráti szót emlegetett, kapitányunkkal kezet fogott. Következett volna a lefegyverzés. De hirtelen támadást parancsolt az ellen, a mieink elvesztették a becses foglalást. A vigyázatlan és hiszékeny kapitány alkalmasint áldozatul esik. — Éz is vizsgáltatni fog. A magyar még mindig nem bir lenni sem ravasz, ^sem ál- nok, sem nagylelkűben.“ Nem érdektelen az a proklamáczió sem, a melyben Kossuth a fehérmegyeieket a következőleg buzdítja honvédek állítására : „A haza bizonyos megmentése végett 30,000 főnyi magyar tartalék-seregre van még szükségünk. Ézt önkéntesekből akarom kiállítani, és ügyes tábornokoktól segítve magam személyesen vezérelni. Szolgálati kötelezettsége e tartalék-seregnek addig lesz csak, mig a muszkákat hazánk földéről ki nem kergetjük. Minden ember 20 forint foglalót kap, ruházatja, dija, ellátása — mint a, többi hadseregé. Mint mondám: vezére, atyja magam leszek. Es hiszek Istenben, e sereg lesz/ szabadságunk biztosítója mindennemű viszály és veszély ellen. Óhajtanék látni e seregnél egy pár ezer fehérmegyei magyart. Számithat-e? s mennyiben számíthat, a nép hű szolgája, Kossuth Lajos, Fehérmegye népére, hogy őt e vállalatban elősegítik? — Mondják meg ezt a népnek nevemben; Írják össze falunként az önkényteseket, menjenek magok hazafiui példával előre, ne hagyják el az erőfeszítésben kormányzótokat. Hiszek Istenben, ez az utolsó áldozat leszen a szabadságért, melyet — mint az aratást, — Isten csak munka után ad.“ Legújabban megkapta a kiállítás azt az érdekes kiáltványt, a melyben magyar, franczia és német nyelven 1850. felír. 28-ki kelettel Szalay László és társai a magyar számüzöttek nevében, mint a magyar nemzetnek oly fiai, a kik egyedül vannak abban a helyzetben, hogy tökéletes szabadsággal nyilatkozhatnak, a világ minden nemzeteinek színe előtt védelmére kelnek a jogtalanul leigazolt haza szent ügyének, s tiltakoznak az üldözések, vagyon-elkobzások, számkivetések és kivégzések ellen. — Szalay Lászlón kívül aláírták e tiltakozást P r á g a y János ezredes, Főmét Károly őrnagy, Hamvassy Imre őrnagy, Kadnits Imre százados, T. Wimmer A. G. volt teljhatalmú megbízott a porosz udvarnál és Dam burgh Ede Tivadar, teljhatalmú meghízott az egyesült amerikai államok kormányánál. Katalin-tánczestély. Eger 1891. nov. 28. A hevesmegyei és egervidéki egyesült jótékony nőegylet évente szokásos Katalin-tánczestélye f. évi november hó 28-án szombaton nem nagyszámú, de igen elegáns és vidám közönség
