Eger - hetilap, 1891
1891-12-01 / 48. szám
388 részvéte mellett folyt le, az ó kaszinó összes termeiben. — Az estély, mely ma már rendesen bál számba megy, szombaton este 9 órakor a helybeli cs. és kir. 60 sz. gyalogezred kitűnő zenekarának nyitányával vette kezdetét, mely után egy csárdás következett a Lojzi bandájának talp alá való játéka mellett; ezután pedig folyton fokozódott auimoval a tánczrend többi részei folytak le a megállapított sorrendben. A tánczhév és a jókedv különösen a souper alatt, — mely legkevesebb másfél óra hosszáig tartott, — a legmagasabb fokra hágott, és többször megtörtént, hogy a hosszú csárdásokba, hogy végük szakadjon a katonai zenekarnak bele kellett recscsentenie. Szóval a jókedv határtalan volt, és vasárnap hajnali 6 órakor, midőn a mulatságnak vége volt, mindenki teljes megelégedettséggel s egy kellemesen átvirasztott éj szép emlékeivel távozott el az ó kaszinóból. — Az ujonczok, kik a jelenvolt díszes hölgykoszorúban mint ilyenek ma léptek először a bál sima parkettjére, mindösz- sze csak négyen voltak. Egy barna augyal, igéző bogárszemekkel, és három szőke tündér, mindannyian a 16 éves életkor iideségével és tapasztalatlanságával arczukon; de annál nagyobb hévvel szivükben, megannyi fesledező rózsabimbó, mely örömrepesve várja a hasadó hajnalt. A barna fehér ruhában volt, a három szőke közűi kettő rózsaszínben, egy fehérben. Mind a négy bevált, (tauglich), mert egyik szebb, mint a másik, s valamennyien kedvelt tánczosnői lesznek az egri báloknak. Egyebekben maga a tánczestély egyike volt a legsikerültebbeknek, amiben a fóérdem az egyesült jót. nőegylet minden szépre, és nemesre törő tapintatos, buzgó .elnöknőjét: Kovács Kálmán né szül. Várnay Etelka úrnő ő nsgát. illeti, ki a nőegylet két jegyzőjével Frantz Gyula és Szabó Béla urakkal együttesen működött közre azon, hogy a mulatság méltó legyen elődjeihez. A bál összes jövedelme körülbelül 350 frt. A négyeseket 26 — 28 pár tánczolta. A jelenvolt tánczoló díszes hölgykoszorúban ott láttuk: Borhy Anna,, (Gyöngyös) Buzáth Lajosné, Dalia Riva Emma, Deésy Elsa, Éliássy Ida, Frantz Etuska, Gebhardt Anna, Ho- ránszky Etelka, Huberth Jolánka, Kóti Lenke, (Szűcsi) Kovách Kálmánná, özv. Köllner Lőrinczné, Köllner Ilonka, Légmánn Im- réné, Medits Róza, özv. Nánássy Gyuláné, Nánássy Mariska, Posgay Margit, Remeuyik-nővérek, Scheidl Lullyka (Hatvan), Siskovich Etelka, Szepessy-nővérek, (Miskolcz), Stand nővérek stb., urhölgye- ket s a gardedámok között Borhy Ádámné. Deésyné, Éliássy Fe- renczné, özv. Frantz Alajosué, Gebhartné, Horánszky Józsefné, Meditsné, PosgayAntalné, Remenyik Imréné, Scheidl Ágostonná, Siskovich Károlyné, Szepessyné, Staud Jánosné stb. stb. úrnőket. Az „EGER“ tárczája. Mindszentyröl. Mint az elhaló nap fénye Ha szivárványt alkotott, Átkarolva koszorúzza A dübörgő menny boltot, Szellemednek égi fénye H i t-t ü z é t ő 1 lánggal égve Koszorúzza ezt a kort! . . . Míg körülted a világban Aljas érdek vitt csatát, S küzdve láttad a porondon Egyházunk kis csapatát, Te reménytől lelkesedve, Felemelve kebeledre Pengetéd a lantodat! . . . . A keresztnek a tövében, Hol az ajk a fájdalom Tengerében elmerülve Néma, s nem kap a dalon, Te a hála által űzve, Szeretettől lelkesülve Zengted legszebb dalodat! . Almanach 1892-re. #) Meddő kornak szerették gúnyolni ezt a mi mostani időnket azon a réven, hogy az irodalom mezején nem termettek csoportosan a kápráztatóan csillogó tehetségek, melyeknek alkonyfényé- vel egy félig meddig már leáldozott korszak ragyogta be a jelenkor álmosságát. Igazában pedig talán soha sem volt olyan kor, melyben egyszerre pattantak ki a tehetségek s népesítették be a Parnasszust. Mindig bizonyos lassú, fokozatos fejlődés érlelt meg egy-egy irodalmi korszakot, csakhogy a távolság, melyből az utókor az előbbi időszakot nézi, megkurtitja, összébb huzza a körvonalakat és úgy tünteti fel, mintha egyszerre, minden átmenet nélkül, állt volna elő az a kép, melyet magunknak a múltról festünk. Minden jelenkornak sajátsága az, hogy kicsinyli magát, visszakéri a mub at s nem vár semmit a jövőtől, legkevesebbet pedig a közvetlen jövőről. Csak néhány éve még, hogy minduntalan felhangzott a panasz az írói tehetségek hiánya miatt s e panaszok alatt fokozatosau serdült föl egy egész hadserege az uj, eredeti Íróknak, kiknek száma még ma is szinte szemmellát- hatólag gyarapodik. Ha aunakelőtte egy-két névnél alig tudott többet felsorolni az ember, mikor arról volt szó, uogy elbeszélő irodalmunk jelenkori képviselőit megnevezze, ma alig győzzük előszámlálni az érdemes veteránok mellett a jelesnél jelesebb fiatal és legfiatalabb tehetségeket. Ennek a meg-megujuló és folyvást nagyobbodó sorozatnak többéves tauuja az Egyetemes Regénytár derék kiadóinak, Singer és Wolfnernek minden esztendőben megjelenő Almanachja, mely megszokott találkozó helye immár a kiválóbb magyar novellistáknak. Minden év néhány uj nevet csatolt a régi sorozathoz s ma már valóban csodaszámba menne, ha nem látnánk egy- egy újabb tehetséget csatlakozni az előbbi ismerősökhöz, fényes czáfolatául az irodalom meddőségéről való pesszimistikus felfogásnak. A kiadói buzgóságnak ép úgy megvan a maga része ebben az örvendetes eredményben, mint a nemzeti művelődés egyre intenzivebb terjedésének. A milyen kitűnő eszme volt meginduláskor az Almanach, olyan üdvösnek és szinte nélkülözhetetlennek bizonyult az évek során. Az irók, kik különben szétszórtan különféle lapokban és egyes kötetekben vegyülnek a közönség közé, itt mintegy testületileg lépuek minden esztendőben egyszer az olvasók elé, kölcsönösen támogatva egymást értékökkel. Van, a ki megvesz egy kötetet Jókaiért s megismerkedik benne Her- czegh Ferenczczel, vagy Mikszáthért s kellemes ismeretséget köt Lipcsey Ádámmal. És ez az ismerkedés mindnyájokra és mindnyájunkra nézve előnyös. *) Almanach az lb92. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Be- génytár VII. évfolyam. III. és IV. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkö- tésben 1 frt. Felfelé tört szellemednek Röpte mint a szikla-sas ! Őt kerested ...............És azért hogy An gyalokkal fenn dalolhass, Énekeddel őt dicséljed, Kit kerestél itt lenn, — téged Égbe vittek angyalok! .... Koncz Pál. „Lord Killarney és t-a.“ — Angol beszély. — Midőn mr. Sidcup Tamás egy Ízben a Picadyllin sétálgatott, némi lávulságban megpillantotta régi barátját, és kenyeres pajtását, lord Killarneyt, amint az utón felé közeledett. — Hollá! Killarney! Ön, amint látszik, nincs épen valami különös jókedvben! — É szavakkal üdvözölte Tom, a lord urat, ennek kezét barátságosan megrázva. — Nincs is okom rá, hogy vigadjak, — viszonzá Killarney, hosszú, deres bajszát pödörgetve. — Tán valami baj történt? — Olyasmi. Megházasodtam. — Ejnye! — Versenytéri adósságok. Nem volt más menekülés. — Remélem, sok pénze van a ladynek? — Rengeteg! A neve Mrs. Pole, özvegye néh. Mr. Polenak, aki tagja volt a Jakobs és Pole bankárháznak. Pompás kastélya Yorkshyre-ban, s nagy háza Londonban.
