Eger - hetilap, 1891

1891-11-24 / 47. szám

I

— 384 —

volt a páratlan termékenységi! s példátlan sükerű magyar Íróknak. 1881-ben kilépett az egyházi rendből, áttért az ágost. hitvallásra s feleségül vette dr. Bakody T. leányát, Amandát. A könyörtelen halál egészen váratlanul lepte meg. F. nov. hó 19-én az esti órákban családja s vendégei körében hirtelen tüdő- szélhüdés érte, s ez rövid időn véget vetett munkás életének. Temetése a főváros értelmiségének impozáns részvéte mellett f. hó 21-én ment végbe. Az elhunytban a magyar szinműirodalmat pótolhatlan veszteség érte.

— Az „egri név“ külföldön. Derék polgártársunkat, Bal- kay István gépész-lakatost, ki vasszorgalma és kiváló szakügyessége által legtekintélyesebb polgáraink sorába emelkedett fel, igen szép megtiszteltetésben részesiték a párisi francziák. Emlékeznek még t. olvasóink azon szölő-ojtó ollóra, mely nem régiben Balkay József főutczai üzletének kirakatában közszemlére volt kitéve, s melyet lapunkban mi is ismertettünk, mint Balkay István találmányát. Ez ollót a „Párisi feltalálók akadémiája“ megvizsgálván-, kipróbálván, azt teljesen czélra-vezetőnek és egészen új szerkezetűnek találván, a feltalálót az akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, s az erről szóló értesítést neki már meg is küldötte, azon Ígérettel, hogy ha a megválasztást elfogadja, a tagsági oklevelet s az akadémia éremét azonnal díjtalanul fogja neki kézbesíteni.

•— Gyászhir. Az egri cist. kath. főgynmásium növendékeinek sorából ismét egy szép reményekkel biztató, jeles tehetségű tanulót szakasztott ki a kérlelhetlen halál. Evek elmúlnak, mig ez intézetünknek halottja van. A folyó iskolai évben, alig pár hó alatt, már második a veszteség. Mindkét, zsenge ifjú korában elhunyt tanuló a jelesebb növendékek soraiból hanyatlott ki. A f. nov. hó 20-án elhunyt ifjú, Hell Kornél, özv. Hell Aquil- láné, szül. Hevesy Judit 14 éves fia, a főgymn. III. osztályának az első tanulók közt jeleskedő kiváló tehetségű, példás magaviseletű s szelíd lelkű növendéke, özvegy édes anyjának szemefé- nye, tanárainak kedveltje, s pályatársainak példányképe volt. A boldogult temetése a tanári karral egyetemben testületileg kivonult főgymn. ifjúság, s a mélyen sújtott család nagy számú barátai- s ismerőseinek részvéte mellett, díszes egyházi gyászszertartással, a múlt vasárnap, f. hó 22-én délután ment végbe.

— Értesítés. Az év végével tartatni szokott pusztagazdasági gyűlések, mindenkor a városház nagy termében, következő időkben fognak megtartatni, nevezetesen a Hatvan kettős negyedbeli f. nov. 26-án, a felső járást illetőleg nov. 30-án, a Makiár kettős negyedbelire vonatkozólag f. é. decz. 7-én, mind a három esetben reggeli 10 órakor; hová az érdekelt felek tisztelettel meghivat— Látod ? — mondám H. barátomnak, — imádottam épen most váltott néhány szót rólam a gardedámjával. Semmi kétség többé!

I)r. H. figyelmesen szemügyre vette a kis hölgycsoportot, s igy szólt hozzám: „Ej, hogy ne ismerném őt. Hisz ez a szép Julia, a dúsgazdag N. nagykereskedő leánya. Az egész családdal igen jó viszonyban vagyok. Az az öreg asszony a nagyanyja. Jer, mindjárt bemutatlak.

Rendkívül boldog valók. A kis asztalhoz közeledtünk, ahol ültek. S ime! szinről-szinre, közvetlen közelről láttam a bájos Júliát. Egyike volt a legigézöbb alakoknak, üde, kedves, piros, mint a rózsa, élénk fekete szemekkel, eper-ajkakkal, elefántcsont fogakkal; hollófekete fürt jei vakító hó-vállakon hullámzottak, minőket csak a legszebb márványszobrokon bámulunk.

Bemutatkozva szépen meghajtottuk magunkat, s pár üres széket felragadva, helyet foglaltunk asztaluknál. Én oly pillantásokat vetettem Júliára, mint a tüzes bomba, beszédbe eredtem vele, még pedig a következő szellemdús szavakkal: „Itt, e teremben mégis csak hűvösebb van, mint odabenn.“

Dr. H. barátom vette át a szót. — Bemutatom kegyednek, kedves Julia, barátomat, Saphir Móriczot, akit nevéről mái kétségkívül fog ismerni.

Julia pedig végignézett rajtam, s igy válaszolt:

— Még nem volt szerencsém ezt az urat ismerni.

— Nesze neked! — szólt bensőmben az „ész“ a „hiuság- h oz.“ Te mondtad, hogy a leányka azért lett belé szerelmes, mert celebritás!

nak. Eger, 1891. nov. 22-én. Petravicli Ferencz, v. gazdasági felügyelő.

— Uj zenemüvek. A „Nádor és Bárd“ (ezelőtt Nádor Kálmán) kiadásában megjelentek: Madarász Ernesztiu „Illés mester“ népszínművének összes kedvelt dalai. Annak idején bőven megemlékeztünk ezen legújabb népszínműről. A sikerűit dalok közül különösen kiemeljük: Beleznay: „Ha elmegyek kedves rózsám“ és Dankó: „Egy csillag sem ragyog fenn az égen“ czimü két szép dalát, a melyeket Kopácsy Juliska énekelt nagy sikerrel. A 10 dalt tartalmazó csinos kiállítású fűzet énekhangra zongora-kisé- rettel — ára 1 frt. 50 kr. — Ugyancsak a Nádor és Bárd-czég kiadásában megjelent a „Legújabb Budapesti Népdalok“ czimű vállalat III. évfolyamának 33. és 34. számú füzete. — Bitó F. „Szőke kis jlány megláttalak“ és „Ki nem tud ferblizni“ — egyes füzet ára 30 kr.

— Felolvasó és zene-estélyek Gyöngyösön. Gyöngyösről a következő felhívást kaptuk: „A bekövetkező hosszú téli estéknek. az általános anyagi helyzet figyelembe vételével, lehetőleg jutányosán és fényűzés kikerülése mellett mégis kellemesen való eltölthetése czéljából f. év november 28-án, deczember 19-én s 1892. január 20-án, február 20-án és márczius 14-én mindig esti 8 órakor kezdődő, tánczczal egybekötött felolvasási és zene-estélyek rendeztetnek, melyekre t. czim és családja ezennel meghiva- tik. — Az estélyek felváltva tartatnak a helybeli három kulturális egyesület, névszerint a „Kaszinó“, „Kereskedelmi Csarnok“ és „Társadalmi Kör“ termeiben és pedig az I. IV. a Kaszinóban, a II. a Keresk. Csarnokban, a III. a Társadalmi Körben. A felolvasás, szavalat és zene-számokból álló estélyekre mindig külön műsor fog kiadatni. A rendezőség iparkodni fog a főváros jelesei közül, szereplő vendégeket szerezni s általában az estélyek változatossága által a t. közönségnek műélvezetet nyújtani. Belép- tidij estélyenkint: személy-jegy 1 frt, család-jegy 2 frt. Feljogo- sittatnak azonban a valamennyi estélyen résztvenni kívánó családok egyszer s mindenkorra 5 írtért, az egyesek pedig 3 írtért az e czélból kibocsájtott ivet aláírni és ez összeg lefizetése mellett valamennyi estélyen résztvenni. (Az iv Deutsch Adolf v. tanácsosnál irható alá.) Az elszámolás után fenmaradó tiszta jövedelem jótékony czélra fordittatik, miről annak idején a helyi lapok utján fog a közönség értesittetni. Az estélyeken közreműködni kívánó hölgyek és urak szívesen fogadtatnak és felkéretnek a felolvasási részben szerepelni óhajtók, hogy ft. Cserny Ernő tanár úrnál, a zenei részben működni akarók pedig, hogy Komáromy Ödön zenetanár úrnál jelentkezni szíveskedjenek. Egyéb részletes felvilágosításokat a bizottság bármely tagja készséggel ad. A kel

De az „önszeretet“ csakhamar közbevágott e szavakkal:

— Rám nézve ez annál hízelgőbb, mert akkor csupán személyes tulajdonságaiért lett belé szerelmes.

Én pedig annál erősebben folytattam az udvarlást a szép Julia körül. Beszéltem neki sok mindenféle okos és ostoba dolgot összevissza, miként az bárgyú, hiú szerelmeseknél, s filozófusoknál szokásban van, s csakhamar észrevettem, hogy a leányka egyre őszintébb s bizalmasabb lesz irányomban. Végre azalatt, mig H. barátom a többi hölgyeket mulattatta, én megvallottam Júliának, hogy az egész estén csupán az ő csudálásába voltam elmerülve, s ellenállhatatlan vonzalmat érzek iránta.

Igen! — mondá kedves mosolylyal, — én is régóta észrevettem, s gyakran megfigyeltem önt.

E nyilatkozatra az öröm egészen elragadt ; kissé közelebb vontam székemet a Júliáéhoz, s szemérmetesen kérdém:

— És mivel vontam magamra, ha szabad kérdenem. Nagy- sád hízelgő figyelmét ?

Julia elfogulatlan tekintettel nézett rám, s a világon a leg* naivabb ártatlansággal mondá:

— Mert ön rendkívül hasonlít megboldogult nagyapámhoz.

Ekkor tüzetesebben vettem szemügyre a leányzót.

Rettenetes rút és ostoba volt.

így csalódik az ember fia.