Eger - hetilap, 1891
1891-11-24 / 47. szám
385 lemes és hasznosat igy egyesitett hézagpótló terv megvalósítására a t.'czim és az érdeklődő közönség szives hozzájárulása kéretik. Gyöngyösön, 1891. október 31-én. A rendező bizottság: Borhy Ádám elnök. Deutsch Adolf társ-elnök. Adler Zsigmond pénztáros. Dr. Konrád Géza, dr. Keller Dávid jegyzők. Baltás Ferencz, Barack József, Bende Dezső, Binary Ferencz, Borhy Mihály, Bogdán Sándor, Cserny ..Ernő, dr. Gergely Imre, Hanák Kolos, Hanisz Imre, Komáromi Ödön, Kunitzer Alfréd, Bezutsek János, Taposi Márton, Tévén Zsigmond, Visontai Henrik, bizottsági tagok. — Utazó angol nők. Egy előkelő angol nő időzött pár napig két leányával városunkban, megtekintve annak több nevezetességeit: a Lyceumot, az angolkisasszonyok s a czisztercziek intézetét, a várat a templomokat. Nagy elismeréssel nyilatkoztak magyarország felvidékéről melyet 2 hónap alatt utaztak be. Innen szombaton távoztak el Budapestre s onnan a magyar alföldre folytaiják ufjokat. A fiatalabb két angol hölgy e név alatt irta be magát a lyceumi könyvtár látogató könyvébe: „Marie Van- derspar és Alice Vanderspar. London.“ — Az egri hajlított fabutorgyár ügye hamarosan és alaposan megbukott. Említettük annak idején, hogy Egerbe jött egy német ajkú, állítólagos bankár, s annak fürmendere, egy budapesti fiskális, akik egy ad hoc összehívott szőkébb körű előérte- kezleten előadták, hogy ők a homonnai hajlított fabutorgyárnak, rósz és értelmetlen kezelés folytán bekövetkezett gyászos bukása után, a gyár összes gépeit és szerelvényeit jutányosán megszerezték, s most hajlandók e gépek és szerelvények felhasználásával Egerben egy hajlított fabutorgyárat felállítani, ha az egri s vidéki közönség hozzájárulásával e czélra egy részvénytársaság lesz alakítható. Az illető úri emberek egyidejűleg bemutatták az alakítandó részvénytársaság általuk kidolgozott részletes alaptervezetét is. Az értekezlet azonban, mielőtt az ügy érdemébe bocsátkozott volna, megbízta az elnöklő polgármestert, hogy a bukott homonnai gyárból az ajánlattevő urak által megszerzett gépek és szerelvények minéműségéről alapos és hiteles informácziót szerezzen. Dr. K. D. helybeli ügyvéd hamarosan beszerezte az informácziót, melynek értelme szerint a homonnai hajlított fabutorgyár nem szakértelem hiánya vagy rósz kezelés — hanem a gépek és gyári szerelvények silánysága miatt bukott meg. Ez az informáczió aztán véglegesen döntött a tervbe vett egri hajlított fabutorgyár sorsa felett, s azóta az illető ajánlattevő uraságok nem is mutatták magokat Egerben, hol, úgy látszik, nem sükerült a „gi m pl i-fo gás.“ — Köszönet-nyilvánítás. Mindazoknak, kik felejthetetlen jó fiam temetésén megjelenni szívesek voltak, és ezáltal fájdalmamat némileg enyhítették, fogadják legőszintébb, köszönetemet a magam és gyermekeim nevében. Özv. Rudda Józsefné. Szépirodalmi csarnok. Az egri nagy-egedhegyi remete. — Elbeszélés. — Irta: Id. Murányváry János. (Folytatás.) A nevem kezdő betűjét sima derekára vésett nyárfa alatti kőpadon egy halvány nő ült. Apadt szemei mozdulatlan csiiggtek, az njjai közt becsukva tartott zsebkönyv habselyem tábláján s úgy látszott, lekötött gondolatai az elolvasottak egybeillesztésé- vel s alkalmazásával foglalatoskodtak. Homlokán feltűnő bánat ült. — A nő Szeréna volt. — Gyula! — szökött fel ülőhelyéből a hölgy, megrezzenve, s a könyvet kiejté kezéből. — E meglepetést — szólék bátortalan haDgon — nem tüdőm az öröm, vagy gyűlölet nyilatkozatának tulajdonitsam-e? — E találkozásra nem valók elkészülve. — Látni akartam Nagysádat egy futó pillanatra, utoljára e megunt életben. — E hang, uram, sebzi szivemet. Ön könyelműen játszott a gyermek szerelmével; most az elfagyott érzelmeket akarja-e főlmelegiteni ? De ne többet erről, — szólott a hölgy erőltetett nyugodtsággal. — Uram, én férjes nő vagyok. — Nagysád férjes nő ? Subichné ? — Igen uram. És hol hagyta ön nejét, gyermekét? — Nőmet, gyermekemet ? Oh e gúny elég volna egy egész világ vétkéért büntetni! Mondja Nagysád, nyelve a lélek tudta nélkül hazudta e tréfát! Mondja, hogy férje titkon ellenein tanitá be a gyilkolásnak e borzasztó nemére, mert hogy hölgy, kiben a mindenható jóságát imádtam, ily kíméletlen hóhérom lehessen: nem hiszem. — Ön nem nős? ügy én meg vagyok csalva! folytatá a hölgy remegő hangon, — és e csalódás kétszeresen fájó. Mért tagadnám ? én szerettem önt ifjú szerelmem egész világával; altató ábrándjaimban azt hivém, irántam érzelme több a barátságnál, s létem egy mosolygó álom volt összeszőve az üdv és remény rózsaszálaiból, tünékeny álmom élete rövid naphoz lön kötve s boldogságomat a rideg való korán felszaggatá. — Ön emlékezni fog a bálra. — Igen jól — felelém szaggatott érzéssel — ez akasztá le első lánczszemét a hosszú szenvedésnek, melyhez minden pillanat egy-egy uj kapcsot köt. — Hibáját féltékeny szerelme fellobanásának véltem tulajdonítani. Feledve mindent, bátyámnak elmondám, hogy önt végnélkül szeretem s a gyermekjóságú öreg megegyezését adá egybekelésünkhöz. Másnap levelet vett ön nagybátyámtól, melyben ő áldásával s én kezemmel s szerelmemmel kínáltam meg önt. A visszautasító válasz — örökös elmaradása volt. — Én a levelet olvasatlanul égettem semmivé s a világ gú- nyját kikerülendő, Nagysád nyugalma végett hagytam el hazámat. — Mi mindketten, iszonyúan csalódtunk — szólott a hölgy rövid szünet után, alig érthető lágy hangon, törttűzü kék szemeinek pilláira, nehéz könycseppeket ültetett a néma fájdalom. — Ön szemei előtt az ábránd fátyolozá be az oly közel álló való derült egét. — Engem alacsony tervezők ámítottak el; mindketten egyforma átok alatt nyögünk. Ön boldogtalan, nekem nincs egy jó napom. — Ne zavarja meg Nagysád gondolkozásomat. Enyelgése őrültté tehetne, én oly hiszékeny vagyok, meg utoljára nem merek szavain kétkedni. Köztünk a felállított párhuzam meg nem áll, mert hisz én a bánat ölő hiénáinak odavetett martaléka vagyok, mig Nagysád egy boldogító rangos úr hitvese. — Fájdalmainak megbocsájtom e méltatlanságokat, — válaszolt a nő mély megindulással. — Vegye ön helyzetemet és rosz- szalhatja-e megbánt lépésemet? Férjem, — szeretett Gyulám dicséretével nyeré meg barátságomat, nem szerettem őt soha, — de könnyenhivö szivem bizodalmát birá, — midőn reménytelen elmaradása után Subich elhitető velem, hogy ön nős, hogy önnek gyermekei vannak, előadása oly gyengéd, oly kíméletes volt, mintha ön iránt inkább szánalmat, semmint utálatot, vagy csak feledést is kívánt volna bennem támasztani. — A körülmények, meg minden — de minden úgy összejátszottak, hogy szivszakadva is hinnem kellett. Nagybátyám akaró, hogy Subichné legyek. Bocsásson meg ön, ha egy haldokló öregnek tett, — Ígéretét, beváltó az árván hagyott leány. — Szeréna! sóhajtottam, a szenvedő hölgy kezét ajkamhoz szorítva, s e szó kiejtésével lélekzetemet érzőm elakadni. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő: Szabó Agnácz. Tűzifa és Kőszén eladás. Első rendű hasábos és gömbölyű tűzifa a Szöllöskei Felsö- Tárkányi erdőkön valamint a Gólya közben lévő rakodóhelyen. Ugyszinte apróra felvágott és házba szállítva. Továbbá elsőrendű Porosz és Salgótarjáni darabos kőszén házhoz szállitva következő árak mellett: Porosz kőszén szabadon szállitva 100 kgkint . . 1.50 „ „ 50 kg. zsákban ólmozva 100 kgkint . 1.60 Salgótarjáni kőszén szabadon szállitva „ „ . 1.15 „ „ zsákokban ólmozva „ „ . . 1.25 „ „ vaggon rakománynál „ „ . . 1.10 Zsák nélkül megrendelhető Fischer Lajos (huspiacz) és (2ii) 7— Schmidl Sománál (Götz-ház.)
