Eger - hetilap, 1891

1891-11-10 / 45. szám

365

fényétől. — Es ebben a buzdítás nagy ereje rejlik. Ha ugyanis gondosan megfigyeli és lelke mélyén megfontolja Hei czegcAged, mi feladat vár hazánk prímására, mi súlyos és küzdelmes, de egyszersmind mi felmagasztaló és fényes hivatás; és mily időben jutott az osztályrészéül: lehetetlen, hogy állása fönségére önnön- maga által intetve, minden erény megszerzésének vágyára ne gyuladjon. Ezért magas méltóságában nemcsak személyéért üdvözlöm Herczegségedet, hanem azért is, mert erre még inkább indít a közjó, mely e méltósággal Herczegséged kezére és gondjára bízatván, s ha valaha, úgy most a legkiválóbb férfiak munkáját kívánván : védelmére Herczegséged férfias elhatározással és bölcs észszel egész életében kész, és az igazságtalansággal és a sivár léhasággal szemben megdönthetien erősség leend. Ezt várja a közbizalom; én pedig Herczegségedhez való kiváló hajlamomnál fogva mindezt már is beteljesedettnek látva, kinevezésében már most óhajtásaim megvalósulásának örvendek. Egyébaránt Isten oltalmát és áldását kérem Herczegségedre és törekvéseire. Egerben, 1891. nov. 1-én. Herczegséged készséges szolgája és testvére az Urban. Samassa József, dr. egri érsek.“

— Zene és tánczestély. Az egri jogakadémia polgársága f. hó 7-én szombaton este tartotta egylete és olvasóköre javára ez évben első Ízben rendezett zene- és táncz-estélyét az ő-ka- szinó összes termeiben, szép számú elite-közönség részvéte mellett. — Maga az estély minden izében pompásan sikerült és jogászaink életrevalóságáról tanúskodott. A választékos programm egyes számait zajosan tapsolta meg, sőt némelyiket mégis újrázta a jelenvolt közönség. Az érdekes programmot az egri dalkör nyitotta meg Gounod „Fauszt“-jának katonakarával, melyet ép úgy, mint a Storch-féle „Varázséj“ ez. darabot a nála megszokott prae- czizóval adta elő. A programm egyik számát dr. Lipcsey Ádám földink, a „Szegedi Híradó“ szerkesztője töltötte be, a közvéleményről tartott felolvasásával, melyet zajosan megtapsolt és megéljenzett a közönség. Nem kevésbbé érdekes számát képezte a programúinak a Dusárdy István gordonka-játéka, ki Goltermann III. Concertjének Andantéját adta elő N átláss sy Mariska k. a. diserét zongora-kísérete mellett; nemkülönben a Posgay Margit k. a. czimbalomjátéka, kinek jóízű magyar dalait meg is újrázta a lelkes közönség. Ezeken kiviil még ifj. Lipcsey Péter szavalta el hatással Zalár József „Biró uram“ ez. költeményét, mig záradékul H é- ray Andor Gabányinak „Egy kedves ember“, ez. ügyesen előadott magánjelenetével fejezte be a programmot, A műsor végeztével táncz következett, mely Balogh Gábor talpalávaló nótái mellett nem lankadó animoval közel a hajnali órákba nyúlt be. A négyeseket 22—24 pár tánczolta. A díszes hölgykoszorúból, kik a tánezban részt vettek, reporterünk a következőket jegyezte fel. Ott voltak Dalla-Riva Emma, dr. Danilovich Pálné, Décsy Elza, Frank Anna, Gáspárdy Katinka, Hajnal N. Horánszky Etelka,

mes lassúsággal, hogy én kedvem szerint élvezhettem a vidék természeti szépségekben valóban gazdag és változatos részletei által nyújtott kellemes meglepetéseket.

De hát maga e vasút is igen kedélyes és mulatságos volt. Amellett rendkívül előzékeny és barátságos is. Nem kellett az utasnak az állomáshoz kerülni; csak odaállt útközben valahol a sittek mellé, s mikor a „kalarábé-vonat“ szép czammogva közeledett, az utas egyet Rittyentett; a lokomotív visszafüttyentett rá, a vonat megállt, s az utas egész kényelemmel felült a vonatra.

Egymaga in voltam egy másodosztályú kupéban, s miután magammal nem igen szeretek társalogni, s a mellett az idő is jó meleg volt, — szundikálni kezdtem.

Az egyik állomáson kinyílt a kupém ajtaja, s uj pasasir lépett be rajta, egész czókmókjával. Elül jött egy terjedelmes kézi kosái. mindenféle elemózsiával megrakva. Utána egy nagy ménkű veres paraplé. Ezt követte egy múlt századbeli divatu tarka vikler. Ebben volt egy — vén asszony.

Hogy a hölgyek iránt tartozó udvariasság ellen ne vétsek, csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a tisztelt asszonyság ábrázatja nem igen volt ajánlatos. S miután belépésekor nemcsak nem köszönt, de még csak egy tekintetre se méltatott: azon hitben, hogy ránézve nem igen lehet a kupéban való társalgás kelleinetes. egy szögletbe húzódtam, s szótlanul bámultam ki az ablakon.

Utitársnőm pedig, a viklerből kibontakozva, s teljes kényelembe helyezkedve, fölnyitotta az oldala mellé helyezett kosarat, s egyenkint kiszedegetve a benne rejlő jóféléket, nevezetesen: egy darab veknit, egy kis koszorú szalvaládit, három jőKormos Erzsiké, Kovách Etuska, Kovách Kálmánné, Köllner Ilonka, özv. Köllner Lőrinczné, Lipcsey nővérek. Manszbait nővérek Marssó nővérek, Medics Róza, Nánássy Mariska, Posgay Margit, Scheidl Lullika (Hatvan), Siskovich Etelka, Hám-nővérek stb. stb. urhöl- gyek. A gardedámok soraiban Décsyné, Frankné, Hajnal Ber- nátné, Horánszky Józsefné, Lipcsey Péterné, özv. Marzsó Ignáezné, Meditsné, özv. Nánássy Gyuláné, Posgay Antalné, Sískovicsné, Staud Jánosné stb. stb. úrnők.

— Esküvő. Díszes esküvőnek volt tanúja f. évi november hó 4-én szerdán a reggeli órákban, az egri fő- székeskáptalani egyház. Ez alkalommal vezette oltárhoz Dettrich Miklós sza- bolcsmegyei fiatal földbirtos, Dettrich Pál ugyanottani birtokos fia Kovács Mariska kisasszonyt, Kovács Béla tasi birtokos művelt, szép leánykáját, az egri elite-hölgykoszorú egyik kedves virágát. Az esketési szertartást főt. Dr. Kerekes Arvéd egri érs. lycz. jogtanár és hitszónok tartotta, ki ez alkalomból fenkölt szellemű beszédet intézett az ifjú párhoz. — Tanúk gyanánt az esküvő alatt Dr. Kállay Zoltán hevesmegye főispánja és Székely Benedek szabolcsmegyei földbirtokos szerepeltek. — A menyek- zői lakoma — mely minden tekintetben lucullusi volt, — közvetlen az esküvőt megelőző este, f. hó 3-án folyt le t. Farkas Kálmán egri kir. tvszki biró, a menyasszony sógorának vendégszerető házánál; és Balog Gábor bandájának nótái mellett szoros családi és baráti körben a késő éjfél utáni órákba nyúlt bele. — A szeretetreméltó háziasszonyon Dr. Farkas Kálmánné úrnőn kivűl, a meghívott rokonok és barátok között voltak Dr. Kállay Zoltán főispán és neje sz. Jankovich Katalin úrnő ő mlgaik, Hunyor Sándor kir. tvsz. elnök és családja, özv. Frantz Alajosné s leánya Etelke, Kosa Kálmán kir. jbiró s neje^ Dr. Kállay Árpád kir. tsz. biró s neje, Kállay Sándor m. kir. honvédfőhadnagy s neje, Dőry Gusztávné s leánya Emme, Gáspárdy Katinka stb. stb. — Közvetlen az esküvőt kedélyes reggeli követte, mely után az ifjú pár a vőlegény birtokára utazott.

— Katalinbál. A hevesmegyei s egervidéki egyesült jótékony nőegylet az idén, f. hó 28-án, Katalinnapját követő szombaton fogja megtartani Egerben az ó kaszinó termeiben, mint egyesitett nőegylet az első Katalin-tá'ú ez estély ét. E tánczestély, mely eddig, mint az egervidéki jót. nőegylet házias tánczmulatsága, a farsang előhírnöke volt, e szerepét az idén is hűségesen betöltve, igen kedélyes, és népesnek ígérkezik, amennyiben bálozó fiatal hölgyeink egy egészen új gárdája kezdi meg e tánezmulatság on farsangi szereplését. Meghívók a mulatságra csakis a vidékre fognak szétküldetni, egyébként a mulatság egyes részleteiről, a kifüggesztendő plakátok fognak bővebb értesítést, nyújtani.

— Az egri korcsolyázó-egyesület e hó 8-án. vasárnap délután szép számú tagok részvéte mellett tartotta meg évi közkora fő vöröshagymát, egy csomó nemzeti színű (zöld levelű piros és fehér) — hónapos retket, meg végezetül egy fiaskó kimagyarázhatatlan szinű folyadékot, mely alkalmasint bor, vagy más valamiféle szeszes ital lehetett, — valóban étvágy-ger- jesztőleg kezdett falatozni, úgy annyira, hogy magam sem állhatván ellen növekvő étvágyamnak, hogy utitársnőm kirakott eledeleinek orrcsiklandó illatát némileg ellensúlyozzam, elővettem szi- vartárczámat, s egy finom havanára gyújtottam.

A tisztes asszonyság erre, úgy gondolom, a szivar füstjétől, elkezdett tuszkolni.

— Hallja az ur, — szólt nem a legudvariasabb, de annál rikácsolóbb hangon, mérges pillantásokat vetve felém, — én nem szenvedhetem a dohány-füstöt.

— Sajnálom, de nem tehetek róla, — válaszolóm szárazon. Akkor tessék női szakaszba, vagy a „nem dohányzók“ kupéjába menni.

— De nem megyek, mert nincs kedvem újra kibontakozni. Hanem megtiltom önnek, hogy jelenlétemben szivarozzék.

— Minő jogon?

— Azon jogon, mert nekem árt a dohányfüst.

— Akkor ne tessék olyan kupéba ülni, melyben meg van engedve a dohányzás.

E szavakkal kivettem a zsebemből pompás, és értékes tajt- szivarszipkámat, beledugtam a szivart, s azontúl annál hatalmasabb bodorfüstöket eregettem a tisztelt asszonyság orra alá. Igaz, hogy ez nem igen volt szép és udvarias dolog tőlem egy öreg asszonysággal szemben, s ha egyszerű udvariassággal fölszó-