Eger - hetilap, 1891

1891-09-22 / 38. szám

312 kedveltebb, —• a legszebb reményekre jogositó tagja, élete 20 ik évében, hosszas, súlyos szenvedés után, f. szept. hó 15-én Eger­ben elhunyt. Temetése ugyanott f. szept. hó 17-én általános rész­vét mellett, díszes egyházi szertartással ment végbe. A korán elhunyt ifjú koszorúkkal borított koporsója fölött megható gyász­dalokat zengett az egri koszorús dalkör, melynek a boldogult szintén egyik buzgó tagja volt. — Nyilvános köszönet. Mindazon ismerőseim, tisztelt barátaim s általában mindazok, kik felejthetetlen jó fiam, Vaucsó Géza temetésén megjelenni s szives megjelenésük által mérhetetlen anyai fájdalmamat enyhíteni kegyeskedtek, fogadják hálás köszö- netemet. Egerben, 1891. szept. 20-án. özv. Vancsó Gézám. — Hymen. Turcsányi András derék fiatal iparos, f. hó 20-án váltott jegyet Majoros Sándor építő-mester kedves leány­kájával, Mariskával. — Egri fögymnasiumunknál a beirások, úgyszólván, e napig sem értek véget, a mennyiben a törvényes 60-on felül jelentke­zett ifjak folyamodványai a legfelsőbb tanhatóságnál még egészen elintézve nincsenek. Az eddig bejegyzettek összes száma: 423. (Huszszal több, mint a múlt évben.) Ezek közül a nmeit, minis- terium 10-nek beírását engedélyezte; 5 pedig magántanuló. — Az 1892-ik évre összeállított Hevesmegyei legtöbb adó­fizetők névsora folyó év szeptember 15-től szeptember hó 30-áig a megyei irodában közszemlére kitéve van, hol azt mindenki meg­tekintheti, s az ellen a bíráló választmányhoz felebbezést nyújt­hat be. — A néh. Kovács Jánosféle ösztöndíjban az 1891-iki iskolai év II. felére a következő egri tanuló itjak részesíthettek: Kotrba Nándor, Francz Gyula IV. é. — Szapáry József, Dusárdy István III. é., Polereczky Kálmán, Ott Péter, Farkas Dezső II. é. és Boross Gyula I. éves joghallgatók fejenkint 26 frt. 25 krral ; továbbá: Pontsák György IV. é. joghallgató, Énekes Endre, Po- gonyi Nándor, Virágh Károly főgymn. VIII. o., Polereczky7 An­dor, és Csépány Gyula főgymn. VII. o. tanulók fejenkint 21 írt­tal. Ez alkalommal az ösztöndíjak kiosztására meghívott bizott­ság, melynek tagjai között jelentékeny számban voltak ügyvé­dek, egy fölmerült incidens folytán, a hagyományozó néh. Ko­vács János végrendelete ide vonatkozó pontjainak többszöri fel­olvasása, s tüzetes megvitatása után elvi határozatként kimondotta, hogy minden további félreértések kikerülése, s netaláni visszaéléseknek jövőre való megakadályozása czéljából, a végrendelet szelleme, s a végrendelkezőnek ebből félremagyaráz- hatlanul kivilágló intencziója szerint a néh. Kovács János féle ösztöndíjak csakis egri születésű tanuló i f j akn ak a d an­ban kalapját, mintha csak szélmalom vitorlája lett volna; végre azután megszólította egyik kanonok: — Mi járatban van kigyelmed, jó ember ? — Hát instálom, borotválkozni szeretnék s egy főtisztelendő úr ide utasított, hogy itt nagyon jól tudnak borotválni, őt is az imént borotválták meg, s a mi az ilyen szegény embernek fődolog, hát ingyen cselekszik. Összenéztek a kanonok urak s kiigazítván a jámbor férfiút, egyértelműleg kijelentették, hogy mégis csak nagy kópé az a Szűcs Pista, a ki igy visszaadta nekik a kölcsönt. * Ugyanekkor történt vele, hogy fel akarván használni az al­kalmat, kézcsókolásra jelentkezett püspök atyjánál is, ki, miután jó tanácsokkal ellátva őt magától elbocsátá, igy szólott hozzá: — És most Isten veled fiam! De kérlek, küldd be hozzám Christiánt (igy hittak a-püspök inasát). Szűcs Pista elhagyván a püspöki palotát, egy kálvinista em­berrel találkozott s azon ürügy alatt, hogy a püspök fontos do­logban akar vele szólani, felvitte a püspöki szobába s e sza­vakkal mutatta be a püspöknek : — Hic est Christianus, etsi calvinista. * Tüzes magyar volt ő kigyelme s nem szokott csimbókot kötni a nyelve hegyére. Midőn a forradalom oly szerencsétlen vé­get ért s elnyomatás alatt senyvedt az egész haza, sokszor ki­tört belőle az elkeseredett honfiúi buzgóság s ilyenkor nem válo­gatta a szavakat s nem kímélte magának a fejedelemnek szemé­lyét sem. Áruló mindig akadt, s Szűcs Pista csak arra ébredt fel egy hajnalon, hogy zsandárok dörömböltek ajtaján s elfogván, magok­dók ki, ha különben a végrendelet határozmányainak egyebek­ben is megfelelnek. Ezen egri születésű ifjak közt, különben, egyenlő kvalifikáczió mellett, a végrendelkező rokonságához tar­tozó tanuló ifjak bírnak az ösztöndíj elnyerésére első sorban jo­gosultsággal. Nem egri születésit ifjak ez ösztöndí­ja kr a n em pályázhatnak. A bizottság kimondotta, hogy ez elvi határozatát a jövőben való miheztartás s alkalmazkodás végett, hiteles jegyzőkönyvi kivonatban a végrendelethez csatolja, s a városi hatóságot fölkéri, hogy jövőben a Kovácsféle ösztön- dijpályázatot a bizottság ez elvi határozatának értelmében hir­desse ki. Azon esetre, ha a nevezett ösztöndíjakra elegendő számú egri születésű pályázó nem jelentkeznék, a bizottság határozata szerint a felmaradó ösztöndíjak idegeneknek semmi szin alatt se adandók ki, hanem a következő évi pályázat alkalmával, esetleg fölös számmal jelentkező egri születésű pályázók közt osztaudók ki. Ilyenek nem létében ideiglenesen a tőkéhez csatolandók. Ez alkalommal kellő számú kompetens pályázók hiányában egy ösztöndíj maradt vissza a jövő évre. — Servita búcsú. A kereskedelemügyi miniszter 60113. szá­mú rendeletével megengedte, hogy ezen búcsú alkalmával a ke­reskedések nyitva tarthatók és az elárusitás szokás szerint és annak határai közt gyakorolható. — Ritka életkor. E napokban halt meg Rákoscsabán szal- ghári és nagyvezekényi Szalagba ry Nándor száz­tizenegy éves korában. Szalagháry Nándor Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben született ; a franczia forradalom ki- lörésekor mar negyedik osztályú gymnázista diák volt, a múlt század utolsó évében pedig kora 20-ik évét érte el. Mikor I. Napóleont az egyesült seregek trónjától megfosztották s fogságra vetették, Szalagháry Nándor már 35 éves férfi volt ; az 1838-iki budapesti árvizet mint 58 éves öreg ur érte meg, az 1848—49-iki szabadságharczot. pedig mint 69 éves aggastyán nézte végig. Szalagháry Nándor a régi világban három szomszédvármegyének, Heves, Borsod és Gömörmegyéknek volt táblabirája, s a heves­megyei, pusztavezekényi előkelő Szalagháry-családdal közvetlen atyafiságban állott. — Baromfi-kiállítás Miskolczon. A borsod-megyei gazdasági egyesület támogatásával Miskolczon, 1891. október I—4-ig ren­dezett baromfi-kiállítás programrnja. 1. §. Ezen kiállításra elfogadtatnak mindenféle közönséges és faj-tyukok, pulykák, kacsák, ludak, galambok, disz-baromfiak, madarak, tengeri nyíllak, baromfi­tenyésztési segédeszközök, termékek és irodalmi müvek. 2. §. Az összes költségek (a vasúti küldést bele nem értve) fejében lúd és pulyka után 30 kr.; tyuk, gyöngy-tyuk és diszbaromfi után 20 kr. galambok és tengeri nyulak után 1Ö kr. fizetendő. A madarak kai vitték őt Váczra, hol a barátok kolostorába zárták el addig is, mig hadi törvényszék elé állíthatják. Jó püspöke, ki most Nyitramegyében lakik, mindent elköve­tett s talán kétszer is felfáradt Becsbe papja érdekében, kire elő­reláthatólag Pulver und Blei várakozott, Azonban odafenn azt mond­ták, hogy minden a kihallgatástól függ. Szűcs Pista ezalatt kedélyesen gorombáskodott az őrizetére rendelt zsandárokkal s elmondta őket. mindennek, csak becsüle­tes embereknek nem. Végre elérkezett a nagy nap, midőn a hadi törvényszék elé vezették. A szokásos kérdések után vallatni kezdték, vájjon igaz-e az, hogy ezt meg azt mondta ő felségéről — s ő mendenre igent mondott. — Ostoba szamár! gondolta magában vizsgáló bíró, nem hogy tagadná, hanem még megerősíti vallomásával a vádakat. Denique saját beismerése alapján muszáj volt halálra Ítélni. — De kérem alássan, szólt az ítélet kin tudása után Szűcs Pista, nekem is van még egy szavam. Az ugyan szent igaz, hogy én a felhozottakat mind mondtam, de az az ostoba tökfilkó, a ki reám árulkodott, ugy-e, hogy nem mondta meg azt. hogy én mind­ezeket magam sem hiszem el, mert csak álmod» v.n az álmo­mat beszéltem el neki? — Gehen Sie zum Teufel! monda boszúsau a vizsgáló biró s Pista bátyánk szerencsésen kikerült, a csávából. * Megjegyezzük még az elmondottak után, melyek felét sem teszik ki a róla keringő adomáknak, hogy késő vénségében mint deficiens pap halt. meg Váczon, utolsó órájáig hiven és elválha- tatlanul ragaszkodva hosszú bőrbekecséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents