Eger - hetilap, 1891
1891-08-25 / 34. szám
34-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. augusztus 25-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbei egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri uj lövöház megnyitása. Az egri polg. lövésztársulat újonnan épült lövőházát f. évi szept. hó 6-án fogja ünnepélyesen megnyitni. Köztudomású, hogy lövésztársulatunk, régi rozoga pajtahelyiségeinek helyén, a nyár folyamán, részben közadakozásból, uj lövőházat építtetett, mely nem impozáns, világra szóló ugyan, de hogy az előbbeni helyiséget czélszeríiség, csin, és kényelem tekintetében messze fölülmúlja, az első sorban a lövésztársulat ez idő szerinti derék főlövészmestere: Fóka István egri főkápt. jószágfelügyelő páratlan buzgalmának, fáradhatatlan tevékenységének, s áldozatkészségének köszönhető. A megnyitó ünnepség, f. é. szept. hó 6-án délelőtti 9 órakor az uj lövőház fölszentelésével veendi kezdetét, mely egyházi szertartást ft, Luga László társulati tag fogja teljesíteni. Az egyházi fölavatást délutáni 5 óráig tartó dijlövés követi, melyet a déli órákban társas diszebéd fog félbeszakasztani. A dijlö- vésre öt rendbeli jutalom van kitűzve és pedig 2 db. 10 frankos arany a legjobb szeglövésre, 1 db. 3 frtus, 1 db. 2 fitos és 1 db. 1 írtos jutalom, mely utóbbiak a legjobb hatos mély lövéssel is elnyerhetők. Az ünnepi megnyitást délutáni 5 órától kezdve, tombolával egybekötött tánczmulátság fogja befejezni. A megnyitó ünnepségre külön meghívók fognak szétküldetni. Beléptidij > személyenkint 50 kr. A lövészet egyike a legszebb s legnemesebb sportmulatsá- * goknak. Innét van, hogy előkelőbb, műveltebb városokban a lövészegyletek a társadalmi intézmények közt mindenütt a legelsők közé tartoznak, előkelő pártolásnak, s magas virágzásnak örvendenek. Ismeretes dolog, hogy úgy az országos, mint az egyes városok által rendezett lövész-ünnepségek mindenkor nagy jelentőségűek, melyeken nemcsak magas főúri vendégek, az uralkodó ház tagjai stb. szívesen megjelennek, de sőt maga királyunk ő felsége is minden kínálkozó alkalommal örömest, s tettleg is részt vészén, jeleül, hogy ő felsége maga nemcsak magas pártfogója, de kiváló kedvelője is e nemes sportnak. Tudjuk továbbá, hogy újabb időkben a hölgyek is jelentékeny mértékben pártolják a lövészegyleteket, s mint egyleti tagok, magok is örömest gyakorolják e testedző, s fejlesztő nemes sportot. Voltak idők, midőn az egri polgári lövésztársulat is kedvező fejlődésnek indult s szép virágzásnak örvendett. Csak müveit közönségünktől függ, hogy e szép idők újra föllendüljenek, s derék lövészegyesületünk fölvirágzása egy újabb, szebb érájának nézzen eléje. S erre most van a legkedvezőbb alkalom, midőn az egyesület uj, a helyi igényeknek teljesen megfelelő helyiséggel rendelkezik, s az egylet vezetése, a derék főlövészmester- rel, Póka István úrral élén. oly tisztviselők kezeibe van letéve, kik az egylet felvirágoztatására nemcsak kellő hivatással, de kellő ügybuzgalommal, szilárd akarattal, s magasabb ambiczióval is bírnak. Minden város kulturális előhaladásának legbiztosabb ismérve: mindennemű egyletei fölvirágzásának magas foka. Társadalmi műveltségűnk reputácziója sürgősen követeli tehát tőlünk, hogy lövész-egyletünket, minél előbb fölvirágzásának jelentékeny fokára emeljük annál is inkább, mert ez egyletünk kiválólag hivatva van arra, hogy társas életünkben a nem csekély mértékben meglazult egyetértést s összetartást szorosabbra fűzze s bensőbbé tegye. Valami a villamos utcza-világításról. A múlt héten rövid kirándulást tettem az Aldunán, s hazánk délvidékén. Ez alkalommal pár napot töltöttem Temesvárott; behatón megszemléltem az ottani derék ipar- és gazdasági kiállítást, s tényleges részt vettem a temesvári zenekedvelő- egyesület által rendezett s zászló-szenteléssel egybekötött országos dal ü un ep ély fényes és nagy szabású ünnepségeiben. Mindezekről talán más alkalommal fogok tüzetesebben szólam. Ez úttal egy oly dologról óhajtóm tapasztalataimat s észrevételeimet elmondani, mely bennünket egrieket, is közelebbről érdekel. Köztudomású, hogy városunkban a polgárság körében, s a képviselőtestületben hónapokon át tartó, sőt helylyel-közzel élessé is vált vitára szolgáltatott okot ama kérdés eldöntése: vájjon utczáink mai petróleum-világítása helyett a gázzal, vagy a villany nyal való világítást h o z z u k-é be városunkba? A vitás kérdés, mint tudjuk, néhány hét előtt, a városi képviselőtestület egyik ülésében a gáz világit ás javára dőlt el. A hosszas vita folyamán tagadhatatlanúl erős, értelmes és tekintélyes harczosai voltak a villamos utczai világítás behozatalának. Köztük néhány tapasztalt, .világlátott férfiú, kik méltán gyönyörködtek Paris, és más világvárosokban az elek- trikus utczai világítás pompájában és nagyszerűségében. Magam is ez utóbbiak közé vagyok bátor magamat, szerénytelenség nélkül, számítani. De azt hiszem, sőt merem állítani, hogy velem együtt, a többiek sem láttak még provincziális várost, amelynek utczái villámmal vannak világítva. A közöttünk fölmerült vita folyamán sokszor volt említés téve a temesvári villamos utczai világításról, miközben sok érv hangzott el mellette, és ellene. Én e kirándulásom alkalmából nem csak láttam, hanem tüzetes tanulmányom tárgyává is tettem a temesvári elektrikus utczai világítást, s igy közvetlen tapasztalataim s észleleteim nyomán mondhatok róla véleményt, azon t. polgártársaim megnyugtatására, kik, mint a villamos világítás hi vei és harczosai a városi képviselő testületnek a gázvilágitás javára döntő határozatát kulturális haladásunk hátralépésének hajlandók tekinteni. Mikor a temesvári elektrikus utczai világítást először megláttam, megvallom, megbotránkoztam rajta. Nemcsak azért, mert az egyes lámpák, kivált a külvárosokban, kétszer akkora távolságra vannak egymástól, mint nálunk a petróleum-lámpák úgy, hogy két-két villamos lámpa közötti távolságban csaknem teljes sötétségben botorkál az ember fia; de főleg azért is, mert az egyes elektrikus lámpák fénye oly gyönge, hogy alig adnak terjedtebb világosságot, mint a mi közönséges utczai petróleum-lámpáink, s csak épen közvetlen közelből bírnak valamivel íntensivebb világitó erővel. Szóval: ha valaki a temesvári villamos utczai világításról fogalmat akar magának szerezni, fáradjon be az egri gőzmalom helyiségeibe. A villám- lámpák fénye és ereje e gőzmalomban épen akkora, mint Temesvár utczáin; — de korán sincs akkora, mint ama villamos lámpáé, mely az egri gőzmalom kapuja fölött künn a Széchenyi-ut- czán fényeskedik.
