Eger - hetilap, 1891

1891-07-14 / 28. szám

228

dési estély is a „Korona“ szálló kerti helyiségeiben. Az egykori pályatársak közöl megjelentek összesen huszonhármán, névszerint: Csókás István ügyvéd (Eger), Cigler Armin ügyvéd (Bpest), Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő (Bpest), Ferd- licska Kálmán ügyvéd (Nyíregyháza), Hellebronth Géza ügyvéd, nagybirtokos (Puszta-Gyenda), Hudák Andor ügyvéd (Miskolcz), Kassuba Domokos, cist.-r. áldor, főgymn. tanár (Eger), Khindí Béni, gazdász (Párád), Kovács Endre ügyvéd (Moór), Kövér Lajos kir. albiró (Gyöngyös), Ledniczky Ipoly cist.-r. áldor, főgymn. tanár (Eger), Liptay Andor kir. albiró (Tiszafüred), Maczki Gyula körjegyző (Zaránk), Okolicsányi László kir. pénzügyi fogalmazó (Lugos), Pelcz János városi tisztviselő (Eger), Petlieő József plébános (Mándok), Posies Mihály plébános (Perkáta), Simkovics István érs. urad. gazdatiszt (Eger), Stand Miklós ügyvéd (Heves), Székely Imre pénztári tisztviselő (Sátor-Alja-Ujhely), Székely Károly cist.-r. áldor, főgymn. tanár (Baja), Szokolay Lajos ügyvéd (Eger), Turóczy Lajos, posta-táviró-igazg. fogalmazó (Kassa). Ezeken kívül még néhányan Ígérkeztek a pályatársak közöl, kiket azonban közbejött elháríthatatlan akadályok gátoltak a megjelenésben.

A viszontlátás örömét, a találkozás megható jeleneteit az egykori pályatársak között, kiket 20 év előtt ifjúkori szoros barátság fűzött egybe, s kik közöl számosán a lefolyt busz év alatt soha sem találkoztak, — nem kísérlem meg leírni. Hiszen magam is teljesen ez érzelmek hatása alatt állottam, s jól tudom, hogy ezek hü ecsetelésére az enyémnél sokkal erősebb toll és gyönge volna. De hol is lehetne szavakat találni méltó megörökítésére ama mélyen megható jelenetnek, ahol egy-egy meleg baráti kézszori- tás, forró ölelés, a viszontlátás örömkönnyeinek csillogása a szemekben, az arezok boldog mosolya, s az érzelmek özönétől túláradt szív által lezárt ajkak szent némasága — minden ékesszólásnál meghatóbban beszélt!

Ily hangulatban folyt le az ismerkedési est, fokozott lelke- sültség mellett, szebbnél szebb pohárköszöntők, s Gábor bandájának szivviditó nótái által fűszerezve.

Másnap, kedden, jul. hó 7-én, mint az érettségi okmányok kiosztás-napjának huszadik évfordulóján ment végbe az ünnepség fő momentuma.

A pályatársak regg. 7V2 órakor jöttek össze a cistercziek kolostorának diszkertjében, s 8 órakor vette kezdetét az ünnepség ugyancsak a cistercziek templomában tartott ünnepélyes egyházi szertartással, melyen a jubiláló társakon kívül, az egri müveit közönség köréből is számosán vettek részt. Megindító jelenet volt, midőn a pályatársak öt lelkész-tagja, egyházi ornátusban, egymást követve lépett az oltárokhoz, misét szolgáltatni. A főoltárnál nagymise volt, mely alatt az egyházi énekeket az egri koszorús dalkör zengette, szokott szabatosság- s

Az „EGER“ tárczája.

Bernerette.

(1838.)

Irta: Musset Alfréd.

Francziából fordította: tlr. Gaál Tibor.

(Folytatás.)- V.

Bernerette csak reggeli után hagyta el őt, s nem akarta, hogy hazakisérje. Frigyes a kölcsönvett pénzt félretette, elhatározva, hogy azzal adósságait fogja kitizetni; de nem igen sietett a fizetéssel. Kis időre ezután vacsorán volt Gárardnál; csak virradatkor váltak el. Kijövet Gárard megszólította őt.

— Mit fogsz csinálni? Nagyon későn van aludni menni; menjünk ki falura reggelizni.

a. kirándulás el volt határozva; Gérard elküldött kedveséért, hogy keltsék fel, s mondják meg neki, hogy készüljön fel.

— Kár, mondá barátjának, hogy neked nincs valakid, akit szintén kihozhatnál magaddal; négyesbe csinálnánk kirándulást, sokkal vigabban volnánk.

— Ami ezt illeti, felele Frigyes, engedve az önszeretet sugalmának, ha akarod, csak néhány sort irok, amit inasod ide a közeibe elvisz; habár kissé korán van, Bernerette eljön, nem kétkedem benne.

hatással. A kis oltároknál a pap pályatársak közöl némelyek csöndes gyászmisét mondottak a húsz év folyamán jobblétre szende- rült néhai bold. eml. tanáraik, s iskolatársaik lelki üdvéért.

Az egyházi szertartás végeztével a társak, testületileg a fényképészhez siettek, hogy ott a mai jubiláris összejövetel emlékéül egy képcsoport számára lefénvképeztessék magokat,

Délelőtti 11 — 12 óra közt ment végbe a jubiláris ünnepség egyik legszebb, s legmeghatóbb mozzanata. A jubiláló egykori pályatársak ugyanis, a viszontlátás örömei közt, nemes szívok egybehangzó sugallatát követve, első kötelességöknek tartották leróni a hála és szeretet adóját azok iránt, kik tanuló-pályájukon vezetőik, oktatóik valának, — a még életben lévő egykori tanáraik iránt. Fájdalom, a húsz év előtti egri érettségi vizsgálat examináló tanárai közöl ma már csak öten vannak az élők sorában. Ezek közöl is — három távullevőnek akadályoztatása következtében, — csak ketten, kik helyben laknak, vehettek részt a jubiláris ünnepségen: Szvorényi József, fégymnásiumi

igazgató ő nsga, s Szabó Ignácz tanár.

Szvorényi József igazgató urnái 11 órakor jelentek meg, testületileg, a jubiláló pályatársak, kiknek nevében az egyik pályatárs, Fenyvessy Ferencz, országgyűlési képviselő, föl- dink, a magyar parlament egyik dísze, s városuuk egyik büszkesége, a következő beszéddel üdvözölte a hazafiui s tudományos érdemektől koszoruzott igazgatót:

„Nagyságos és Fótisztelenbő Ur! Szeretett volt Igazgatónk ! Nékünk kegyes jóakarónk!

Húsz évnek élő története jelenik meg e perezben Előtted. A zsenge pajkos ifjú sereg helyett az élet nehéz és nagy küzdelmeiben megedzett komoly férfiak állanak Előtted: ;— a Te gymnasi- umod növendékei, a Te tanítványaid.

S e szó mindent megmagyaráz. Megmagyarázza eljövetelünk czélját, tisztelgésünk, hódolatunk indokát; megmagyarázza szivünk hangosabb dobogását, lelkünk elfogúltságát; megmagyarázza a könyet a m i szemeinkben; és megmagyarázza a könyet a — Te szemeidben!

Látod, kedves volt Direktorunk, minő megtermett fákká nőttek azok az apró cserjék, melyek a Te gondos ápoló kezeid alól 20 évvel ezelőtt kikerültek. Egyikünk-másikunk igaz, kidőlt örökre körünkből; egyikünk-másikunk lombozatát —hogy keserű humort is vegyítsek beszédembe — bizony erősen megkoppasztotta az idő; egyikünkön-másikunkon talán meglátni, hogy küzdött az élet viharával, de mindnyájunk dicséretére legyen mondva, meggörnyesz- teni, letiporni egyet sem birt közülünk. Igaz! — megváltoztunk. De egy bennünk változatlan maradt. E derék Alma Mater iránt, a kitűnő, hazafias zirczi rend iránt, és Irántad érzett hálánk, hűségünk, ragaszkodásunk és szeretetünk!

— Nagyszerül Ki az a Bernerette? Nem a te egykori grisetted ?

— Tökéletesen úgy van; ez az, aki miatt annyi erkölcsi leczkét adtál nekem.

— Csakugyan, mondá Gérard nevetve; de talán igazam volt, tévé hozzá, mert neked igen állhatatos természeted van, s ilyen kisasszonyokkal kezdeni veszedelmes.

Mialatt beszélt, kedvese megérkezett; Bernerette sem váratott magára, a tőle kitelhető legszebben öltözve jelent meg. Egy bérkocsi után küldöttek, s daczára, hogy egy kissé hideg idő volt, Montmorency-be mentek ki. Az ég tiszta volt, a nap ragyogott; a fiatalok dohányoztak, a két nő énekelt; az első egy mértföld- uyi ut végén már jó barátnők voltak.

Egy kis sétalovaglást is tettek; az erdőkben ügetve, Frigyes feldobogni érezte a szivét; soha ily jól nem érezte magát: Bernerette mellette volt; büszkén vette észre azt a benyomást, amit az ügetésben kipirult fiatal leány bájos arcza Gérardra gyakorolt. Hosszú barangolás után az erdőből egy kis magaslatra érve, megállapodtak, ahol egy kis házacska és egy kis malom volt. A molnár egy üveg fehér bort adott nekik s ők az udvaron telepedtek le.

— Egy kis pástétomot kellett volna magunkkal hozni, mondá Gérard; lovon az ember hamar megéhül, s érzem, hogy étvágyam van; egy kis lakomát csaptunk volna a füvön, mielőtt a vendéglőbe visszatértünk volna.

Bernerette zsebéből egy túrós lepényt vett elő, amit St.- Denisben menve, vásárolt, s azt oly kellemmel ajánlotta fel Gérard- nak, hogy ez köszönetül kezet csókolt neki érte.