Eger - hetilap, 1891
1891-01-06 / 1. szám
nasz, mert azok az iskolai mulasztások igazolása és felmentése körül sok helyen túlságos elnézést mutatnak; a tanítók pedig itt-ott nem elég pontosan vezetik a mulasztási naplót és mutatják ki a mulasztókat. Úgy Egerben, mint Gyöngyösön a „szegény gyermekeket segélyező egyesület“ az elmúlt tanévben is nemes szivüen gondoskodott a szegény iskolás gyermekek felruházása felől, kiket különben télen a nyomor bizony visszatartott volna az iskolától. — Kisebb mérvben Hevesen és Tiszafüreden segélyezhettek még a szegény tankötelesek. Meg kell emlitenem, hogy a lefolyt tanév közegészség- ügyi tekintetben iskoláinkra nem volt kedvező, amennyiben 34 községben kellett az iskolákat járványos betegségek (vörheny, kanyaró, hólyagos himlő, roncsoló toroklob) miatt több kevesebb időre hatóságilag bezárni. Ami népiskoláink fejlesztését illeti, nem kis dolog, amint Hevesvármegye polgári és egyházi községei a lefolyt 3 év alatt a népoktatásügy érdekében tettek; azt hiszem, hogy ily rövid idő alatt hozott oly nagy arányú áldozatkészséghez hasonlót máshol alig találhatunk. íme az eredmény! Az 1888/9-ik tanévben 20 uj tanítói állomás, az 1889/90-ik tanévben pedig 17 újonnan rendszeresített tanítói állomás lépett életbe. A folyó 1890/91-ik tanévben ismét 11 uj tanítói állomás került betöltés alá, ezek névszerinti Karácsond, Körnlő, Kompolt, Saár, Kecsk, Derecske, Tófalu, Apcz, községekben a rom. kath. iskolánál, Poroszlón azev. ref. iskolánál, továbbá Hatvani Deutsch József tulajdonát tevő Nagy Gombos, és gróf Károlyi Gyula tulajdonát tevő Erzsébet tér és Tarnócza pusztákon (utóbbi 2 pusztán vándortanitóság.) 1891. év őszén töltetnek be az uj tanítói állomások: Tisza- Örs, Felső-Tái'kány, Pétéi vására, Ecséd, Nagy-Khéde, Gyöngyös- Tarján, Szóláth, Sarud, Verpelét, Fancsal, Vámos-Györk. Tisza- nána, Bakta, Lelesz, Erdőtelek, községekben a rom. kath. iskolánál és Tisza-Nána, községben az ev. ref. iskolánál; Tiszafüredhez tatozó Kócs pusztán, továbbá Ahányhoz tartozó Szárazbeő pusztán és Hasznos Hután (itt állami vándortanitóság) összesen 19 uj állomás. 1892. év őszére szervezik az uj tanítói állomást : Kis-Köre, Nagy-Tván, Felsőnána, Tarna-Erk, és Párád községekben, ösz- szesen 5 uj állomás. Végre 1893. év őszén: Márkáz, Felnémeth, Gyüngyös-Oroszi, Nagy-Fügéd, Szent-Erzsébeth, Gyöngyös-Pata községek rom. kath. iskoláinál és Tiszafüred, valamint Tisza-Szőllős községek ev. ref. iskoláinál, összesen 8 uj tanítói állomás. — Hát nem jő el ma a kereszt-papa? — Pedig megígérte, — folytatta a legidősebb, Ilonka. Magam sem foghatom meg, hogy még nincs itt. — szólt anyjuk, fölpillantva, — alkalmasint sürgős dolga akadt. — Az ám! — szólalt most meg Palika is. Pedig azt Ígérte, hogy elküldi azt a bábut, amelyiknek olyan szép szőke haja van. A szemeit le tudja hunyni. S azt is tudja mondani, hogy „papa,“ meg „mama.“ Még se küldte el. E pillanatban kopogtattak az ajtón s a következő perczben egy magas, daliás termetű öreg ur lépett a terembe, rövidre nyírt, őszbevegyűlt hajjal, torzonborz bajuszszal, katonás magatartással, s nyájasan üdvözlő az özvegyet. A belépő Váray Andor, nyugalmazott honvédezredes volt, testvére Váray Kálmánnak, az özvegy elhunyt férjének. A gyerekek rögtön felugráltak,* s örömujongva köszöntötték a „kereszt-apust“, de aztán mindjárt első dolguk volt. hogy körülnézzék a — kezeit, nem rejtőzik-e valamelyikben az Ígért bábu. Sőt Palika ezzel sem elégedett meg, hanem kikotorázta a keresztapa valamennyi zsebét, s miután alaposan meggyőződött, hogy kutatásai eredménytelenek lőnek, orrocskáját felhúzva, s szemeit az ezredesre meresztve, egész komoly nehezteléssel azt kérdezte: — Hát a beszélő baba hol van? Váray meglepetve tekintett hol az özvegyre, hol a gyermekekre. — Hát még nem hozták el V — kérdé meglepetten. Hiszen még kora reggel meghagytam a kereskedésben, hogy azonnal küldjék el. Megfoghatatlan ! 1888. évtől kezdve tehát összesen 80 uj tanítói állomás szervezhetett melyek összesen évi javadalma 32 ezer forintot tesz ki, s ezen közltségeket községeink viselik. Ily rendkívüli áldozatkészség folytán Hevesvármegye népoktatásügyének rövid idő múlva meg lesz azon törvényes kerete (megfelelő számú tanítói állomás és tantermek) melyben a népoktatásügyi feladatok megoldhatók. Azt is részletesen kimutattam múlt évi jelentésemben, hogy községeink 1888-ban 15,956 frt értékben, 1889-ben pedig 43,587 fit költséggel építettek új iskolákat. Az 1890-ik évben uj iskolai építkezés történt. Atkáron, Derecskén, Domoszlón, Dormándon, Karácsondon, Recsken, Saáron, Tarnaszentmiklóson, Vécsen, Kompokon, Apczon, Tisza-Örs, Szurdok püspöki, P.-Tenken a r. kath. iskolánál. Poroszlón, Hevesen, Tisza-Szőllősön az ev. ref. iskolánál. Poroszlón, Pásztón, Puszta-Vezekényen a községi iskoláknál. Összes építkezési költség: 47,872 frt. Fővárosi levelek. (A főváros művészeti élvei. Uj évi gratulácziók.) Budapest jan. 3. 1891. A múlt napokban sok műélvezetet nyújtott, fővárosunk, mulatni szerető lakosságának, s az idesereglett, idegeneknek, melyeknek fogalma a zóna behozatala óta örvendetesen kezd emelkedni. A nemzeti zenede a múlt vasárnap tartotta öt ven éves jubiláns ünnepét, melyet ez alkalomból igen érdekes és élvezetes zene-matinéval kapcsolt egybe. Az ünnep a városi Vigadó dísztermében d. e. 10% órakor Zichy Géza gróf elnök megnyitó beszédével vette kezdetét, mely után Gerlóczy alelnök ismertette, hosszabb jelentésben, a zenede ötven éves múltját. A 1 eszé- dek után következett a matiné, melynek első száma egy ünnepi nyitány volt (dicsérettel kitüntetett pályamű), teljes zenekarra. Utána Bartay Edétől, a nemzeti zenede igazgatójától adott elő az operaház zenekara egy magyar motívumokból fűzött zenekari müvet. Majd Fáy Szeréna, k. a. a nemzeti színház kiváló drámai művésznője lépett a pódiumra, s szavalta el hatásosan Várady Antalnak ez ünnepre szerzett alkalmi költeményét. A matiné fénypontja Zichy Géza gróf nagyszabású zenekölteménye, „A zene“ volt, melyet a magy. kir. operai zenekar, a filharmonikusok, a budai dalárda és a zeneakademia tagjai, valamint a nemzeti zenede v Ír és jelenlegi tanítványai: mintegy 140—160 tagú ének-, és 100- 120 tagú zenekar, a szerző vezénylete mellett, ritka szabatossággal s animóval adott elő. A S miután a kapott értesülésekből csakugyan meggyőződött, hogy a megrendelt bábu mindeddig meg nem érkezett, daczára annak, hogy az özvegy czimét maga pontosan följegyezte, s adta át a kereskedő saját kezébe azon meghagyással, hogy a bábu azonnal rendeltetése helyére szállíttassák: — főjét csóválva, vette kalapját, s azon kijelentéssel, hogy tüstént maga néz utána, mi lehet oka e késedelemnek, nem fordult-é elő valamelyes tévedés, s megigéi've a gyermekeknek, hogy a bábut most már személyesen fogja elhozni, — gyorsan távozott. A gyermekeknek e szerint nem maradt egyéb hátra, mint hogy újból korábbi játékaikhoz fogjanak, — mire nem is sokáig kelle őket, nógatniok. De az ezredes távozása után alig múlt el néhány perez, — midőn újból kopogtattak a salon ajtaján. Most a cseléd lépett be. s jelentette úrnőjének, hogy egy szegényes öltözetű ember, úgy látszik, valami bérszolga, várakozik künn az ajtó előtt, és igen fontos ügyben kíván asszonyával sürgősen beszélni. — Jól van. Hát bocsásd be — mondá Várayné szelíden, mire a cseléd távozott, hogy az idegennek ajtót nyisson. Egy középkorú, szikár testalkatú, halvány, bánatos arczú, de azért eléggé megnyerő kölsejü ember állott meg a küszöbön túl, alázatos magatartással, olyan egyenruhaféle kopott köpenyben, amilyet a fővárosi utczai bérszolgák viselnek. Várayné eléje ment. — Mit kivált tőlem, jó ember? — kérdé szokott szelídségével.
