Eger - hetilap, 1891

1891-06-09 / 23. szám

192

ros nem 241 frt 20 krról számolt el, mint ezt lapunk múlt száma sajtó hibával tévesen hozta, hanem 341 frt 20 krról, mit ezennel helyreigazítunk.

— Árudijszabás életbeléptetése a debreczen-füzes-abonyi helyi érdekű vasúton. A m. kir. államvasutak kezelése alatt álló debreczen-füzes-abonyi helyi érdekű vasúton a megnyitás napjával ezen vasút árudijszabása (II. rész) fog életbelépni, mely a gyors- és teheráruknak ezen h. é. vasúton való szállítására vonatkozó határozmányokat és illetékeket tartalmazza. E díjszabás példányai a m. kir. államvasutak díjszabási szakosztályában példányon- kint 30 krért kaphatók.

— „Excelsior“ név alatt, egy magyar-szerb tambura- és daltársulat időzött a múlt napokban ős Dobó falai közt, vulgó: kulcsos Eger városában, s pár estén át a Szécbenyi-kávéház helyiségeiben tartott előadást. A társulat tiz, többnyire fiatal, 18—24 éves, s elég csinos magyar-szerb legényből állt, kik festői szerb öltözetükben, csizmába gyűrt bő veres bugyogóban, hosszú, rojtos kék övvel derekukon, zsinóros kék selyem szerb-pruszlikban, s török fezzel a fejőkön, érdekes képcsoportozatot nyújtottak. Játékuk a különféle nagyságú tamburákon nem állott ugyan a zene művészet valami magas fokán, de zenei képzettségük, s sajátságos 1—3 hurú — többnyire értékes — hangszerük korlátozottságához képest, megtettek mindent, hogy a publikumnak megfelelő élvezetet nyújtsanak. Játszottak potpourrikat egyes operákból, indulókat, keringőket polkákat, magyar és szerb népdalokat, melyek nagy részét énekelték is, amúgy népies hármóniában. Legtöbb hatást tettek, már szokatlanságuk s ujdon-szerüségöknél fogva is, busongó szerb népdalaikkal, s az ezeket követő „kóló“-kkal (friss szerb táncz- dalok.) Éneklésökközben különösen kitűnt egy fiatal szerb ficzkó,

— csengő, eléggé kellemes sop rán-h angjával. Érdemes volt

— egyszer meghallgatni őkét.

— Vásáráthelyezés. Borsodvármegye Mező Csáth községében a f. évi jún. hó 6-ára eső országos vásárnak f. é. június hó 9-én, a f. okt. hó 10-ére eső országos vásárnak f. é. okt. hó 8-án leendő megtartását a kereskedelemügyi m. kir. miniszter leiratával kivételesen megengedte. Miskolcz, 1891. június 1.

A miskolczi kereskedelmi és iparkamara.

— „Nincsen ördög.“ Ez a czime kifogyhatatlan fantáziájú regényírónk: Jókai Mór legújabb regényének, mely aLégrády testvérek, ismert budapesti jónevü könyvárusok kiadásában e napokban jelent meg két kötetben, csinos nyomdai kiállítással. A regény tárgya egy magyar képviselő, ki a parlamentből kibukott; később házasságba ugratták, akkor kiment Párisba, a porosz-fran- czia hadjárat alatt mint orvos szolgált a franczia hadseregben, kereste a halált, hogy gyűlöletes házasságától meneküljön ; saját és neje két milliónyi hozományát a börzére dobta, hogy minddetektiv itt létét, s annak szavait. Reméltem, hogy ez által némi bátorságot öntök belé.

Mindjárt meg is tettem azt, de fölfedezésem egészen más benyomást tett rá, mint aminőt vártam, mert rövid gondolkozás után igy kiáltott fel: „Atyám, ez az ember szélhámos! Nagy a gyanúm, hogy tudomással birt arról, hogy Merlin kisasszony 5000 dollár birtokában van; ezért bizonyosan meggyilkolta, s hulláját a tengerbe vetette.

Merev tekintettel néztem Pálra, s azt kérdeztem, hogyan történhetett volna ez meg észrevétlenül?

— Alkalmasint megfojtotta, s aztán a kajüt ablakán a tengerbe dobta.

Egy délután, amint épen a Szenl-György-csatornába vitorláztunk be, Pál hozzám rohant, s halk, rekedt hangon igy szólt, :

— ügy van, amint gyanítottam. Jer gyorsan. Valamit akarok neked mutatni, de ne csinálj lármát.

Követtem őt. Mindketten könnyű czipőt viseltünk, s zajtalanul léptünk a kajiitbe, melyben Merlin kisasszony lakott, Pál egy nyílásra mutatott a falban. Átnéztem rajta, s megpillantottam a detektívet, aki a szomszéd kajütben nyitott útitáskája előtt térdelt, amelyből kikandikált az a pár fűzős czipő, melyet Merlin kisasszony viselt. Előtte pedig ki volt terítve az 5000 frtos köt- levél, melyet fiam a fiatal hölgynek adott.

kettőjüket megsemmisítse. De „jó ördöge“ kijátszotta. Halál helyett becsületrendet kapott, s tönkrejutás helyett vagyona nyolcz millióra nőtt. Ekkor meggondolta magát, élni óhajtott, s boldog családapa lön. E nagyon is rövid vázlatból láthatja a t. olvasó, hogy nagynevű regényírónk ragyogó fantáziájának e legújabb szülötte nemcsak nagyon merész, de fölöttébb érdekes és változatos mesével is bir egyszersmind. Csak a stílusa ellen van kifogásunk. E legújabb regényben alig találjuk meg Jókai annyira zamatos, magyaros nyelvét, s ama vonzó előadásmodort, mely nagy regényírónk némely müveit e tekintetben úgyszólván páratlanokká teszi. Ez újabb regényben az előadás meglehetősen gondatlan, jóformán pongyola; a nyelv pedig — leszámítva az ik-es igék összevisszapofozását, mely újabb irodalmunkban, úgy látszik, bizonyos nyegleségből, egészen divatossá kezd válni, — még german izmusokkal is bővelkedik, minők a többek közt: „s hagytam magamat a grófnő boudoirjába vezettetni, (und Hess mich ins boudoire der gräfin führen); „melyikhez a kettő közül kell nekem folyamodni? (a n welchen von beiden etc.), ügy látszik, Jókai Mór az újabb időkben vagy nagyon sokat olvas németül, mint az „Osztrák-Magyar birodalom képben és írásban“ ez. dualistikus (magyar-német) munka egyik főszerkesztője, s innét ragad rá a dolog; vagy nyelvünket is „tágabb körű hazája“, Austria nyelvének kaptájára törekszik átalakítani. — Különben mint igen érdekes olvasmányt bízvást ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. A két kötet ára 2 frt. Megrendelhető a kiadó Légrády-testvéreknél (Bpest V. Nádorutcza 7.), vagy bármely könyvárus utján.

— Melyik lapra fizessünk elő? Gazdag tartalmánál, nagy, terjedelménél fogva a legolcsóbb magyar lap az „Egyetértés“, mely a múlt január hó 1-én lépett fennállásának 25-ik évébe. Ez a magyar olvasóközönség lapja. Hiteles forrásokból származó értesüléseinek gyorsasága, alapossága és sokasága, rovatainak változatossága, kitűnősége, a különböző olvasmányok gazdag tárháza tették az Egyetértést népszerűvé. Szerkesztve úgy van ez az óriási terjedelmű lap, hogy egyszerre két homlokegyenest ellenkező irodalmi czélt szolgáljon. Mert az Egyetértésben naponkint megtalálja a család, a hölgyvilág, a maga szépirodalmi olvasmányát a világirodalom legkitűnőbb Íróinak legújabb regényeiben, talál benne tárczaczikkeket legjobb Íróinktól, divattudó- sitást Párizsból stb. stb., úgy, hogy nincs szépirodalmi lap, mely az Egyetértésnek e rovatával a versenyt kiállhatná. S ezzel szemben ott van az Egyetértésnek oldalokra terjedő politika és közgazdasági része, mely megbízhatóság, komolyság és jólérte- siiltség tekintetéhen utolérhetetlennek van elismerve a magyar sajtóban. Különösen kiemelendőnek tartjuk itt, mint egyik legfőbb, érdemét az Egyetértésnek, hogy az esemény ösmertetése körül soha semminemű tekintetek által sem hagyta magát befo— Látod, — suttogta Pál — nem volt-e igazam ? Megölte és kirabolta.

Akármily halkan suttogott is Pál, emberünk alkalmasint meghallotta, mert a kötelezvényt meg a czipőket gyorsan becsomagolta táskájába s becsukta azt.

Pál, mielőtt megakadályozhattam volna, kirohant, neki vetette vállát a szomszéd kajüt ajtajának, betörte azt s berohant. Nyakon ragadta a detektívet s kegyetlenül megrázta. Miközben a detektív sükeretlen kísérleteket tőn, hogy a Pál vasmarkaiból meneküljön, lehullott a — szakálla, s mi leirhatlan meglepetésünkre — Merlin kisasszony előtt állottunk, egy körülbelül 30—35 éves nő előtt, ama toillette-eszközök nélkül, melyek neki ama fiatalságot s bájt kölcsönözték.

Pár perez múltán a tiszta valóról győződtünk meg. Ez a nő, aki előttem márelejénte gyanússá lön, Brown Mária, a férj - gyilkosnő volt, mert útitáskájában sok tárgyat találtunk, amelyek elébbi áldozatának, férjének tulajdonát képezték. Később, midőn beteg lett, be is vallott önként mindent.

Brown Máriát egy hajón visszaszállították Angliába, de még útközben megölte a forró láz, mi egyszersmind az igazság büntető kezétől is megmentette. (A „P. V.“ után.) E. L.