Eger - hetilap, 1891
1891-06-09 / 23. szám
188 Az előmunkálatokra kiküldött bizottság azóta több ülést tartott, melyeknek határozmányairól lapunk jövő számában fogjuk tüzetesen értesíteni t. olvasóinkat, kiknek becses pártoló figyelmét ehve is fölhivjuk az úgy kulturális tekintetben, mint városunk érdekében is kiváló jelentőségű egyesületben való részvételre. A család. A család, mely kezdetben egész társadalmat képezett önmagában, ma már csak egy része a társadalom nagyobb testének. Innét van a szoros viszony a kettő között. És tagadhatatlan, hogy a családok egyesülése a nemzet közös életében az egyes családoknak előnyére szolgál; ámde viszont mig az állam a családot tiszteletben tartja, saját jólétének biztosításán dolgozik. A jog és szabadság dolgában az állam és család között bizonyos egyensúly létezik, mit mindkettő kára nélkül megtagadni nem lehet. — Ha az állam jogkörét átlépve, elveszi a család szabadságát, megfosztja leghatályosabb erőitől. Az állami mindenhatóság elvének apostolai, midőn a házasság elvilágiasitására törekszenek, a család gyökerét támadják meg. Ok a házasságból egyszerű polgári szerződést csinálnak és mégis azt követelik, hogy ezen polgári szerződés nagyobb érvéuy- nyel bírjon annál, melyet ott, hol az udvariasság nyelvén szólnak, házassági áldásnak neveznek, — mely pedig az egyedüli igaz házasság az Isten előtt. A törekvés, melylyel a mindenható állam nevében a család vallásos jellegének megfosztására törekednek, a legsúlyosabb merénylet a társadalmi rend ellen. Mert a társadalom újjáalakítását az által akarják elérni, hogy a szenvedélyeket, melyek a világgal egykoruak, végkép fölszabadítják. A társadalom csak kifejtése a családnak, ha tehát az ember megromolva lép ki a családból, megromolva lép be a társadalomba is. Ha a társadalom a családot megsemmisíteni akarja, hogy magát regenerálja az Isten által fölállított rend helyébe csak egy hamis és természetellenes rendet állíthat és kettős örvénybe sülyed : a telhetetlen zsarnokságba és a föltartóztathatlan feloszlásba. — A vallásosság helyébe a piszkos önzés lép, mely a családból az önfeláldozás kér. törvényét szorítja ki. A társadalom nyüzsgő életét a család őrzi meg eréllyel és erényeivel. Ha a modern eszmék hívei a pogányságot akarják a családba csempészni, honnét meríti majd az állam és társadalom azokat az anyagi és szellemi erőket, mik felvirágzásához szükségesek? Csak a vak és elfogult nem látja, hogy egyedül a ke * * rek, védőgátak, roppant kőrakatok, igy: Cittá Lavignánál, (Lavuniumnál); továbbá a Volsk hegyek kiklops-épitkezé- sei; ezek biztattak arra, hogy az ősidők erősebb akaratú, aczélizmu embereiről a mainál nagyobbat gondoljak; valóban azok hitvány eszközeikkel is — nem ismerve a gőz, villamosság, dinamit erejét — oly nagyot alkottak a pyramisokban, colossusban, gátakban, mely erőműtanilag meghaladja a Mont-Cenis átfúrását, a Suez-csatornáját. Majd concret esetünkben összevetve a Bükk és Mátra kő- gátjait, azokkal, melyeket Orbán Balázs ir le a székelyföldön, azokkal, melyeket Kőváry Erdélyben. Jerney Moldva-Oláhország- ban, melyeket a régibb görög és latin történészek és az ujabb- kori utasok leírásai említenek a Balkánon, a Kaukázuson, — hol szinte ősvárakról, kőgátakról van szó; ám ezek alapján jogot kérek, hogy figyelmeztessem a t. közönséget a Bükkségbeu létező emez őstörténeti okmányokra! * Hanem lássuk már a medvét! Az Eged-hegynek — mint alulról is látjuk, — kettős magaslata van, melyet szelíd liajlással egy kis lápa választ el, a keleti ormot Rakottyásnak nevezik, hol a rakotttyástó öble is esik, — az innensőt pedig Egednek tulajdonképen. A Rakottyás-tetőt a Csengőkőnek vonala keríti, melynek iránya a turcsányi lápától mindenütt tisztán kivehető, jóllehet a hegy oldalán tömérdek szikla csuszamlott már alá, mint azt az elpusztult szőlők között nyomról nyomra láthatjuk. A tető felé e kővonal nyomai gyérebbekké lesznek, úgy látszik mégis, hogy miután fent a lápában megszakad, ismét felbukkan az úgynevezett re mete-pincze irányában, mely már az innenső ormon vagyon. resztény családban vernek erős és mély gyökeret az erények ; a munkásság a takarékosság és önfeláldozás, melyek a nemzet jólétének forrásait képezik. Ellenben a keresztény jellegtől megfosztott családnak nincs más összekötő kapcsa, mint az érdek. Azon ember, kit a családi tűzhely kötelmei nem szoktattak korán ahhoz, hogy szivét és munkásságát az övéinek szentelje: az a társadalmi életben semmihez sem fog szorosabban ragaszkodni. És vájjon miféle nézetek fognak az emberek közt lábra kapni, mily tisztelettel fognak a fönnálló jogok iránt viseltetni, ha látják, hogy a család elvilágiasitása folytán a társadalom alapjogai a törvényhozók által, kikre azok oltalma bízva van, a szenvedély veszélyének lettek martalékul odadobva? Ha a törvény a házassági frigy felbonthatóságának megkönnyítése, a család keresztény jellegétől való megfosztása által a családot veszélyezteti, vájjon akkor nem fogja-e kiki magát feljogosítva tartani, oly társadalmi intézmény megbuktatására, mely gyönyörélveinek útját állja? Ott lebeg a társadalom fölött Demokles kardjaként az elvi- lágiasitás bűnténye, mely a bukás csiráját hordja magában. Különfélék. — József főherczeg őfensége, a magy. kir. honvédsereg fő- parancsnoka f. jun. hó 17-én szerdán, a déli vonattal érkezik Egerbe, s egri érsek úr ő exja vendége lesz. Főherczeg ő fensége másnap csütörtökön, f. hó 18-án a délesti vonattal távozik körünkből. Eger város közönsége minden telhetőt megteszen, hogy a magyar nép rajongó szeretetével övezett, minden izében magyar főherczeget városunk jó hírnevéhez méltólag fogadja. E végből Grónay Sándor polgármester a múlt pénteken f. hó 5-én számos tagból álló értekezletet hivott egybe a fogadtatás részleteinek megbeszélése czéljából. Az értekezlet meg is állapította a fogadtatás főbb részleteit s momentumait. Főherczeg őfenségét az egri pályaháznál a város nevében Grónai Sándor fogja fogadni, — s tiszteletére a nyári szinkör-tér egyik alkalmas pontján díszes diadalkapu fog emeltetni. Az értekezlet határozatából kifolyólag a különböző hivatalok főnökei, az összes tanintézetek, fiú- és leányiskolák elöljárói, s a polgári egyletek fölkéretnek, hogy a főherczeg fogadtatásánál testületileg vegyenek részt, nevezetesen : hogy az iskolák növendéksége az Eszterházytéren, s esetleg a Káptalan-utczán, a polgári egyesületek pedig a vasúthoz vezető hatvani utón képezzenek sorfalakat. Ezeken kívül, városunk ösz- szes polgársága fölkéretik a főherczeg fogadtatásában való részvételre, különösen pedig azon háztulajdonosok, kik a bevonulási utón, az egri pályaháztól az érseki palota vaskapujáig, házzal bírnak, fölkérendők, hogy házaikat alkalmas módon, zöld gallyakA csengőkőnek ága Noszvaj felé is kinyúlik, de ez kevésbbé világos, mivel márványszikláit nagy részt épületkőnek használták fel. A régibb emberek még emlékeznek az itt létező kőbányákra, és most is láthatunk itt-ott az erdőben négyszögre faragott köveket ; természetes, ott, hol oly roppant emlékszerű épületek diszlettek, mint Egerben, tömérdek szilárd kőanyagra is volt szükség, mindé követ a kis és nagy Eged adta, a rhiolit kőzeten kívül. Bányának hívják a csengőkőnek ezen vidékét. Mint a szőlőskei erdőőrök mondják, e kővonal folytatása a kerekkötő szikláitól ismerhető fel újólag, és a Nagy hálás és a Köves-ormon át a Kishatár lápának, a Szedres lápának és Cseresnek tart. A tulajdonképen nevezett Egednek ormát világosabban keríti e begyepesedett kőrakásnak ives hajlása. E kővonalon nem verhet mély gyökeret a fa, s ez okból iránya alulról is felismerhető a tisztás erdőfoitokban. Hogy pedig csak természetes köves oldalnak ne tartsuk e sziklarakásokat, felhozom czáfolatára előlegesen is e kővonalnak tervszerű folytatását, mely innét kévés megszakítással egész a Várhegyig nyomozható. Az Eged aljától ugyanis feljut a remete-oromra, onnat a Vér hegyr e, majd a Kis-Ti ba alján a Muránykőhöz, a Szakáll száritóra, Nagy Ti bár a le a Miklós völgyének, onnat a meredeken túl a Várhegyre. Megjegyzem azt is, hogy hasonló kőrakás sem jobbra, sem balra nem található. A Várhegy körsánczainál azonban még meg nem szűnik e kőgerincz, azontúl még inkább prononcirozott gátjelleggel bir és