Eger - hetilap, 1891
1891-06-09 / 23. szám
189 kai, a lehetség szerint íölirás nélkül való nemzeti zászlókkal, s esetleg szőnyegekkel földisziteni szíveskedjenek. A fogadtatásn ál a perronon teljes díszben való megjelenésre s ugyanott a rend föntartására az egri önkéntes tüzoltóegyesület kéretett föl. A bevonulásnál a rend fentartásáról a helybeli rendőrség, s az alantas tisztviselők fognak gondoskodni. — Uj püspök. Pánthy Endre, egri főkáptalani nagy-prépostot, király ő felsége legközelebb olc liini választott püspökké legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az országos közérzületet tolmácsoljuk, midőn Pánthy Endre püspök őmlgát, az egyházi s hazafiui érdemekben gazdag főpapot, e sokszorosan megérdemelt királyi kitüntetés alkalmából szivünk mélyéből üdvözöljük. Ad multos annos! — Apát-benedikálás. Vajda Ödön, a zircz-pilis-pásztó- és szentgotthai di egyesült cist. r. apátságok közelebbről kinevezett apátja ő nsgának benedikálása tegnap, és ma, f. jun. hó 8—9-én fogott végbemenői a veszprémi székesegyházban. A benedictio ünnepi szertartását dr. báró Hornig K. veszprémi püspök ő mlga végzi. — Az uj zirczi apát ur installácziója, — a „R.“ hire szerint — alkalmasint f. é. szept. hóban fog megtartatni, a zirczi apátság templomában, egyidejűleg e templom benedikálásaval, melynek restaurálása most van folyamatban. A zirczi apátsági templom belső diszitését Bader Károly, budape>ti ismert jó hírű templomfestő eszközli, ugyanaz, aki az egri cist.-rendház templomának belsejét is díszítette. — Theuerkauf Rezső lovag, tábornok, dandárnok, Miskolcz- ról, az egri csász. és kir. közös hadcsapatok hivatalos megszemlélése czéljából, néhány nap óta városunkban tartózkodik. — Diszes esküvő folyt le a múlt szombaton, f. hó 6-án a délesti órákban, az egri érseki uradalomhoz tartozó puszta-szikszói birtok gazdatiszti lakában, hevesmegyebeli Füzes-Abony szomszédságában. Ficzere József, egri érsek-uradalmi pénztári ellenőr, az egri arany fiatalság egyik közkedveltségig derék tagja vezette oltárhoz Diviaczky Irma kisasszonyt, Diviaczky Károly egri érsekuradalmi, puszta-szikszói kasznár, volt 1848/9- iki honvéd-tiszt, kedves-bájos, müveit leánykáját. Az esketés egyházi szertartása a puszta-szikszói kisded berki kápolnában folyt le, melynek belseje ez alkalomra zöld lombokkal s virágokkal volt szépen fölékesitve, A közelebbi s távolabbi környékről a délutáni órák folyamán egybegyült, mintegy 60—70 főnyi diszes násznép, napsugaras, kedvező idő mellett, kevéssel esti 6 óra után indult meg, impozáns hosszú menetben, a virányos pázsiton, a kápolna felé, nagy nemzeti zászló elővitele mellett. Elül mentek a vőfélyek karjain a díszbe öltözött nyoszolyólányok, s a többi fiatal vendéghölgyek lovagjaik karjainj; utánok az ürömtől sugárzó arczú, bájos menyasszony, diszes nászöltözetben, melynek eljut a Mén esa kőhöz — akolhoz, — onnat a Csák-fi 1 i sh ez, Csusztóhoz, Vasbá|nyabérczhez és úgy tovább. Teljes szabadságot adok arra, hogy véleményemben t. olvasóm kétkedhessék; ámde viszont szíveskedjék kulcsot nyújtani eme kőgátaknak és még a többieknek kielégítő megfejtésére. Regenten őseink nyomozásában a. régi krónikásokat a Horváth Istvánokat, Jászay Bálokat a fajszeretet a képzelődés régióiba is elragadta; ma meg ellenkezőleg, a német tudósok nyomán minden hagyománynak megtagadásában vélik föltalálni a helyeset; ámde a tagadás nem haladás, kételkedéssel meg nem lehet fejteni az ős idők rejtélyeit. E kézzel fogható dolgokat sem lehet eltagadni, annál ke- vésbbé, mivel e tényeket még mások is kiegészítik, igy: az Egedtől a Várhegyig több sziklaüreg létezik, melyeket a néphagyomány lakóhelyek gyanánt emleget. Ilyen üreg a remete pinczéje, ez valaha mély sikátort képezett, alatta lefelé a remete kútnak, oly kőlyuk van, hova be is hatoltak, de fenekét nem érték; oldalt nyugatra, kettős tölcsér alakú üreg van, erről is azt tartja a nép mondája, hogy az egri várral volna összeköttetésben, anagy Tibában a szénégető lápában, a tárkányi A r nőt kő, Kis oltár alatt is van ily üreg a Várhegy gyűrűjének közepén pedig beomlott barlang szája nyílik, melyben nem rég a kutatók több régészeti tárgyra bukkantak. E leletek az Ipolyi-muzeumba kerültek; ilyenek voltak mint hallom : rézdárdák, érezöntő eszközök, edények sat. A várhegy kőrakásainak, helyrajzának, vízgyűjtőinek gazdag forrásának, gátösszeköttetéseinek kellő méltatását jövőre hagyjuk ; tüzetesebb vizsgálatot, behatóbb tanulmányt kíván ez. Sokkal nehezebb még ennél Eger ősvárának létezését és hosszú uszályát, mint diszapródok, a menyasszony két picziny fivére, a 4 és 6 éves Diviaczky Károly és Gyula emelték. Azután jöttek a nászasszonyok, s a násznagyok, régi jó magyar szokás szerint, dúsan fölvirágozott s szalagozott násznagyi pálezát emelve. A pompás nászmenetet a többi vendégek, s a falusi nép köréből nagy számmal egybesereglett, s ünnepiesen öltözött néptömeg zárta be, mely utóbbiak közöl csinos, fiatal pórhajadonok, az egész ut mentén, virágokat szórtak a menyasszony léptei elé. Menetközben mozsarak durrogtatták diszlövéseiket. Az úri nászsereg a kápolnához érve teljesen betöltötte annak belsejét. Az es- ketési szertartást ft. Puchlin Kázm ér, hevesi esperes-plebános, az egri egyházmegye egyik legkedveltebb fiatal papja, a két örömapa benső barátja végezte, ki diszornátusban az oltár elé lépve, úgy az esketési szertartást megelőzőleg, mint annak befejeztével, fenkölt szellemű s hatásos menyekzői beszédet intézett a fiatal jegyes-párhoz. Az esküvő alatt a násznép között virágcsokrokat osztottak ki a koszorú-lányok, kik nyolezan voltak, névszerinti Benőcs Jozefa, Ficzere Ilona, Ficzere Margit, Ficzere Sarolta, Kékessy Gizela, Ligethy Szeréna, Póka Giziké és Póka Mariska kisasszonyok. A nyoszolyó-asszonyi tisztet Póka Istvánné szül. Sir Polin, és dr. Danilovics Pálné, szül. Sir Viktória úrnő őnságaik kiváló szeretetreméltósággal teljesítették. Nászok voltak: Albert Nándor és Póka István ; vőfélyek: Bartha Andor, Danilovics Gyula, Ficzere Kálmán, Ficzere Béla, Frantz Gyula, Ivánszky Jenő, Ligethy Gyula, Póka S. Az esküvőről zeneszó mellett visz- szatért násznépet a tisztilak udvarán, tágas sátorban, gazdag lakoma várta, mely, az egri Balog Gábor népzenekarának lelkesítő nótái mellett, folyvást, fokozódott jó kedv s lelkesedés mellett, a késő esti órákba nyúlt be. A számos pohárköszöntők sorát az egyik örömapa, a vőlegény édes atyja, Ficzere Gusztáv, az egri mélt. főkáptalan ostorosi gazdatisztje nyitotta meg, a szív mélyéből jött lelkes szavakban éltetve dr. Samássá József egri érsek őex- ját, a nagynevű, s fenkölt szellemű magyar egyháznagyot, alattvalóinak jóltevő, áldott édes atyját, kinek nemeslelkü, s örök hálára kötelező atyai jósága tette lehetővé az egymást régóta sze- lető boldog mátkapár frigyét. Utána a másik örömapa, a menyasz- szony édes atyja, Diviaczky Károly emelte poharát Samassa János, érsek őexja testvére, egri érsek-uradalmi jószágkormányzó őnsga, s becses családja hosszú, boldog életére. Pohárköszöntőket mondtak még: Puchlin Kázmér esp.-pleb. Ivánszky Jenő, dr. Danilovics Pál, Gesztes s több mások az örömszülékre, a boldog párra, a nyoszolyó asszonyok, násznagyok, s a kedves koszorúlányok ékes csoportozatára, stb. A fényes estebédet, a Gábor talp- csiklandó nótái mellett, fokozott animóval táncz követte, melynek csak a hajnali szürkület vetett véget. A diszes. nászsereg körében, a fönnebb elősoroltakon kívül, ott voltak még az örömszülék s a mátkapár nagy számú rokonsága, barátai s tisztelői közöl: összefüggését ezekkel kideríteni. Ennek kutatása nem lehetetlen, támpontot találok erre a kis Egedben a Kaszánféle szőlő kőrakásaiban, a Czifra-part kőoldalaiban, üregeiben, sat. Most csak fölteszem e kérdést. Több szem többet lát; több ész biztosabbat gondol. A fentebbieket egyébként inkáb csak föltevéseknek kérem vétetni. Tény az, hogy a Várhegyen, Egeden ősidők alkotásaival állunk szemben. Hogy kik védekeztek itt a létért való küzdelemben ? — azt a leletek igazolhatják. Az elmúlt korszakoknak e homályos jeleit látva, Lamartine- nak a bájai öbölről szóló verse jut eszünkbe. Ainsi tout ehange, ainsi tout passe ; Ainsi nous-memes nous passons, Helas! sans Jaisser plus de trace Que eette barque, ou nous glissons Sur cette mer, ou tout s’effaoe. Bartalos. Különös utazó. Épen intézkedtem, hogy hajóm vitorlakész állapotban legyen, mert induló félben valók a liverpooli kikötőből New-York felé, midőn figyelmeztettek, hogy valamikép hajómra ne vegyem Brown iMáriát, ki csak imént mérgezte meg nálánál jóval idősebb, beteges férjét, s most ennek kincseivel menekülőben van. Teljes megnyugvásomra ama hölgyutazók közt, kik hajómon valának, egyikre sem illett ama személyleirás, melyet Brown Máriáról a rendőrség utján kaptam. E leírásban a kérdéses gyilkosnő rendkívül szépnek volt feltüntetve, körülbelül 30- 35 éves *
