Eger - hetilap, 1891
1891-06-09 / 23. szám
23-ik szám. 30 -ik év-folyam 1891. junius 9-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr Félévre . . 2 „ 50 11 Negyed évre. 1 „ 30 11 Egy hónapra — 45 11 Egyes szám- „ 12 11 Hirdetésekért: minden 3 hasáb'zott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden Hirdetéstől 30, nyilttérbei egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A magyarországi Kárpát-egyesület egri osztálya. A magyarországi Kárpát egyesület egri osztályának megalakítása czéljából, f. évi jun. hó 3-án a városház nagy termében elöleges értekezletre gyűltek egybe városunk előkelő értelmiségének az ügy iránt melegebben érdeklődő számos tagjai. Jelenvoltak: Kaszap Bertalan alispán, Zalár József m. főjegyző, Kempelen Radó, Simáczius Gusztáv főispáni titkár, Glósz Károly, Weidl Gyula, dr. Szolcsányi Hugó, Mészáros Kálmán, Okolicsányi Lajos, Supka Béla, Csaplaky Ödön, Kandra Kabos (a Felhívás egyik aláírója), dr. Maczki Valér (a Felhívás aláírója) Ledniczky Ipoly (a Felhívás aláírója), dr. Kösztler József, Sajóssy Alajos, Patak József mérnök, Müller Lázár, Kapácsy Dezső, Orlovszky István, Csepreghy Gyula, Diénes József, Skultéti Béla, Cseh Bertalan, dr. Glósz Kálmán, dr. Bartalos Gyula (a Felhívás egyik aláírója), Ferk Miklós, Miticzky József, dr. Pásztor Bertalan, dr. Csutorás László. Dr. Maczki Valér, az aláirt kezdeményezők egyike, az összejövetel czélját és üdvös voltát fejtegetvén, elnök- és jegyző- választásra szólítja föl a jelenlevőket. Megválasztatnak: elnöknek Kempelen Radó, nyugalmazott pénzügyi igazgató, jegyzőnek Kandra Kabos urak. Korelnök az előértekezletet megnyitván, Ledniczky Ipoly cist.-rendű fógimnáziumi tanár ur kéretett föl, hogy a touristikai egyesületekről általános ismertetést adni szíveskednék. A főt. tudós tanár ur, engedve a fölszólitásnak, az e fajta egyesülésnek nem csupán történeti fejlődését ismertette, hanem czélját, üdvös és korszerű voltát is lelkes és meggyőző érveléssel beigazolá. Az éljen- és elnöki köszönettel bezárt és városunk s vidékünk erkölcsi és anyagi érdekeit is felölelő ezen nagyobb szabású előadás után a szót Zalár József veszi át és Eger vidékének természeti szépségekben, régészeti és történeti emlékekben való gazdag voltára rámutatva, egy kárpát-egyesületi külön osztály felállításának jogosultságát, sőt szükségességét vitatja. A név és a név alá foglalt terület jővén szóba, Kaszap Bertalan ur a szervezendő egyesületet felső Mátr a-osztály- nak javasolja neveztetni, dr. Pásztor Bertalan és dr. Maczki Valér az Egér-Osztály nevezet melleit szólalnak föl, mit az értekezlet is magáévá tevén, az elnök kimondja határozatként, hogy az előértekezlet: a magyarországi Kárpát-egyesület Eger-0 sz tálya nevezetben állapodott meg. Az alakuló gyűlés tekintetéből annak előmunkálatai minden irányban és mielőbbi eszközlésére egy bizottság kiküldését indítványozván elnök, megválasztattak: Zalár József, Zsendovics József, Kovács Kálmán, Grónay Sándor, Veidl Gyula, Kaszap Bertalan, dr. Bartalos Gyula, dr. Schwartz Dávid, Ledniczky Ipoly, Imre Miklós, Gáspárdy Géza, dr. Kösztler József, dr. Pásztor Bertalan, Kapácsy Dezső, dr. Glósz Kálmán, dr. Szolcsányi Hugó, Mednyánszky Sándor, Mészáros Kálmán, Miticzky József, Szabó Ignácz. Az „EGER“ tárczája. Sétáljunk ki az Egedre. ií. Azt mondtam előbb, hogy a tárkányi várhegy és Eged között tervszerű kapcsolat létezik. Vájjon milyen összeköttetésről mesélek? — kérdi t. olvasóimnak egynémelyike. Nem vakolattal összerakott kőfalról beszélek; nem, hiszen ha rendszeres építésről lenne itt szó, azt már régen észrevették volna. Ki ne ismerné híréből a kínai falat? melyet kivált Kal- gan mellett Sivan-Hoa felső kerületében bámulnak az utasok; ez Senzi tartomány nyugati határából Pecsili tartomány keleti határáig, 2275 kilometer hosszúságban terjed, hegyen, völgyön átvonul, magassága nyolcz meter, szélessége hat, minden 200 méternyire torony erősiti, alját roppant sziklák képezik, felső része tégla-épület. Erről a földirási könyvek széliében beszélnek. Ámde én nem ilyen összekötő falat értek itt, sem olyat, mely Thráciában a Fekete és Egei tenger között volt huzva, hogy Konstantinápolyt megvédhesse az északi népek és avarok ellenében; olyat sem, melyet Justinianus a mai Krim tájékán góth alattvalóinak védelmére a hunnok ellen építtetett, mint azt Procopius leírja (3 könyve, 7. fejezetében.) Hanem értek olyan cikiops-szerű kőgátakat, melyek ugyan manap a messze századok időjárása alatt nagyrészt széj- jel-omlottak, a kultúra, különösen pedig a szőlőművelés által elegyenlittettek, sok helyütt azonban az erdőkben, még manap is tisztán fölismerhetők. Határozottan látható ez a Várhegyen, de még inkább fent a Blikkben a kőháton, mely kevés megszakadással mértföldekre fut, ösvárakia támaszkodik, kőkapu nevű nyílásokkal, közben őrhelyekkel, roppant szikla-üregekkel, barlang, vagy másképen ódorvárakkal bir. E kőgátak kétféleképen vannak alkotva: vagy roppant kövekből vannak összehengeritve, vagy lefaragott szikla-oldalakból állanak. A vadász ember, ki nem veti ügyét egyébre, mint a vadra, megnézi az ily különös tüneményt, hanem azzal tovább áll, az erdők egyéb vendége pedig legfeljebb a természet játékát véli benne látni; pedig a geológia itt csütörtököt mond. így: az Imőkó és Feketelen nagyszerű szikláinál és kőkapuinál legfeljebb azt mondják: „Vajh mi szép ez“ legfeljebb a tavaszkor ott bőgve előbuggyanó időszaki forrásokra figyelnek. Aki azonban e nyaktörő utón nyomról-nyomra követi és három-négy határon tanulmányozza ez óriási kővonalat: ám az gondolatba mélyed, Ítél a jelekből, és azok arányainak megfelelő leg, következtet. Eleinte hallgatás vesz az emberen erőt, majd midőn e jelenség újra, meg újra szemébe ötlik, és mint egy ismeretlen világ emelkedik ki áz ősidők ködéből, akkor, — csak akkor emeli fel halkan szavát, hogy véleményét kételkedve kimondja. Alig mertem volna ekként még csak kombinálni is, ha Olaszországban nenr látok hasonló ősépitményeket, szikla-alkotásokat. Ilyenek voltak p. o. az etusk ősvárosok sziklabástyái — igy: Orvietoé, Chiusié, — továbbá a római aggé-
