Eger - hetilap, 1891

1891-05-26 / 21. szám

174

s újrázások követték. S hogy el ue feledjük, amit legelőbb kell vala fölemlítenünk, Reményi Edét színpadra léptekor a közönség fölriadó s szűnni nem akaró éljenzése mellett, az egri fiatalság egyik tehetséges tagja, Szapáry József, egri jogakade- miai polgár üdvözölte saját szerzeményű s nem mindennapi tehetségre valló üdvözlő versezeitel, melynek végeztével egy élővirágokból művészileg alkotott, s gyönyörű, értékes szalaggal ékesített koszorút nyújtott, át a hevesmegyei egyesült nőegylet nevében nagy művész hazánkfiának, kit az egri hölgyek e nemes figyelme szembetűnőleg meghatott. — Azt sem lehet említés nélkül hagynunk, hogy müvészhazánkfia kisérő utitársa, Bodó Ala- j o s, szép tehetségű s nagy reményű bpesti fi ital zongoraművész, megyénk szülötte, az általa hangversenyközben játszott mesteri darabok valódi művészi eljátszása által e téren kiváló hivatott- ságnak adta minden elismerésre méltó fényes jeleit. — Hangverseny után, Reményi Ede tiszteletére, a „Korona“ szálló csinosan berendezett kerti helyiségeiben mintegy 50—60 terítékű diszban- üettre gyűlt egybe városunk előkelő közönsége, mezben különösen Eger e lite-h ö Így ei voltak jelentékenyebb számban képviselve, kik aztán a jókedvű, s a szép hölgyek iránt nem is egészen érzéketlen művészt tüntető, s valóban elragadó, bóditó nyájasságukkal, diadalteljes múltjának legszebb, legragyogóbb időszakaiba varázsolták vissza, annyira, hogy e bűvkörből — úgyszólván csaknem szkeptikus életmódja daczára — még a késő éji órák után is alig tudott szabadulni. S ha elmondjuk még, hogy lakoma közben Zalár József, megyénk aranytollu főjegyzője, s Gáspárdy Géza ügyvéd, szellemes tósztokban köszöntötték fel müvész-vendégünket, s hogy a diszbankett, fokozott élénkség s lelkesedés közt, s jó zeneszó mellett, csaknem éjfélig tartotta együtt a jelenvoltakat, — ezzel, azt hisszük, — teljesen beszámoltunk a hangverseny-est élvezeteiről.

— Vértessi Arnold, jeles beszélyiró földink, két napot töltött szülővárosában, barátai s ismerősei körében, s a múlt pénteken, f. hó 22-én távozott körünkből. A múlt szerdán, f. hó 20-án derék irótársunk házi gazdája. Gáspár dy Géza ügyvéd, jeles vendége s régi benső barátja tiszteletére diszestélyt rendezett, melyre Vértesi tisztelői s barátai köréből számosán voltak hivatalosak. Ott voltak: Heves megye főispánja, a kir. törvényszék elnöke, az egri magy. kir. honvédzászlóalj parancsnoka, a megyei tisztikarból a fő és két aljegyző (az alispánt betegség gátolta a részvételben), az egri fógymnásium tanári karának három tagja, (az igazgatót szintén betegség akadályozta a megjelenésben), a helyi két lap-szerkesztő stb. A számos fogásból álló gazdag lakomának a tiszteletreméltó háziasszony: Gáspár dy-0 kolies á n y i Celeszta úrnő őnsga s leánykája: Gáspár dy Anna kisasszony, kiváló szeretetreméltósága, nyájassága s mindenre kiterjedő figyelme adták meg a legkedvesebb fűszert. Hogy a fesztelen kedélyességgel, s a „nemes bor“ hatása alatt egyre fokozott lelkesedéssel folyt lakomán az élénk, talpra esett pohár- köszöntők sem hiányzottak, mondanunk sem kell. Kiemelkedő tósztokat, mondtak ünnepelt vendég-irótársunkra: dr. Kállay Zolalkalommal tudatták vele, hogy ezentúl nem a nagyvezérrel, hanem kizárólag s közvetlenül a belügyministerrel keilend táviró utján hivatalosan érintkeznie. E rendelet vétele után nem sokára sürgönyzött neki a nagyvezér, s ezt rövid időközökben még újabb három távsürgöny követte. Ahmed Wefik egyikre se hederitett, s bár minden következő sürgöny sürgetőbb volt, egyikre sem válaszolt. Végre, hogy a nagyvezér alkalmatlankodásától szabaduljon, a következő sürgönyt küldte a belügyminiszternek:

„Van egy ember, aki magát „nagyvezérének nevezi, s engem folytonos távsürgönyeivel bosszant. Én azonban alkalmazkodva az ön rendeletéhez, egy sürgönyére se fogok válaszolni.“

Egy más alkalommal parasztküldöttség tisztelkedett nála. Ahmed basa kiszemelte közülök a legostobábbat, s dörgő hangon azt kérdezte tőle: mit akarnak? A szegény ördög mély alázattal tette mellén keresztbe karjait ; s remegésében a szó torkában akadt. Egy hangot se birt kiejteni.

— No lám! — kiáltott a basa harsány hangján, — ilyenekből lesznek manapság a ministerek. Ha kend Konstantinápolyba menne, mindjárt megtennék nagyvezérnek.

Ahmed Wefik igazságszolgáltatásáról a következő mulatságos adomát beszélik: Egy előkelő brussai polgárt a bíróság egy szegény török által követelt adósság megfizetésére Ítélt el; a szegény török azonban, — hála gazdag ellenfele megvesztegetéseitín főispán, Z ilár József, a költő, megyénk főjegyzője, Gáspárdy Géza, a házi gazda, Földváry Kálmán, megyei aljegyző, stb. Vértesi csaknem mind hozzá intézett köszöntőre válaszolt, szembetűnő meghatottsággal, lelkesen, soly szónoki vervvel, melynek minden passusa elárulta a kiváló Írót és tililisztát. Közben megyénk szeretve tisztelt főispánját is felköszöntötték, mint nemcsak megyepolitikai, de társadalmi életünknek is kimagasló vezérférfiát. — Vértesi Arnold tiszteletére egri barátai s tisztelői másnap, f. hó 21-én, a Hungária szállóban tartottak diszlakomát, melyen városunk előkelőbb értelmiségének köréből mintegy 25-en vettek részt. Ez estélyen Kovács Kálmán kir. főmérnök, majd Grónai Sándor, Egerváros polgármestere köszöntötték föl ünnepelt irótársunk- s barátunkat, szépen kombinált, lelkes tósztokban, melyekre ünnepelt vendégünk szintén általános lelkesedést keltő, s szónoki szépségekben gazdag be.szédbeu válaszolt. A díszes társaság, a Gábor szívhez szóló zenéje által is fokozott fesztelen, derült kedélyben, az éjféli órákig maradt együtt.

— Esküvő. Geszthelyi Gyula uradalmi felügyelő és Ligethy Vilma, dr. Ligethy Alajos özvegyének leánya, Tarna-Örsön f. hó 18-án esküdtek örök hűséget egymásnak. Nyoszolyó asszonyok özv. Báró Orczy Szerafinné szül. Pírét Eugenia bárónő, és özv. Gablencz Ferenczné a vőlegény nővére; násznagyok: Kallós János vámos-mikolai, és Antony Ágoston mezőkövesdi ügyvédek, koszorú-leányok: Anlony Teruska, Meleghegyi Katóka, és a menyasszony nővérei: Laura és Szeréna, vőfélyek: Báró Orczy Cherubim és Ligethy Gyula voltak.

— Az egyesült hevesmegyei s Edervidéki jótékony nöegyesü- let megalakulása óta tegnap, f. hó 25-én tartotta első, rendes közgyűlését Kovács Kálmán né elnöknő ő nsga vezetése alatt szép számú egyleti tagok részvéte s élénk érdeklődése mellett. A közgyűlés a felolvasott alapszabályokat en bloc elfogadta, s czimeül „A hevesmegyei s Eger vidéki jótékony nőegyesület“ czimet állapította meg.

— Nyilvános köszönet. Reményi Ede hegedűművész hazánk fiának ama nemeslelkűségeért, melynél fogva a f. máj. hó 23-án Egerben tartott hangversenye tiszta jövedelmének felét, 105 frt. 29 kr. a hevesmegyei s Egervidéki jótékony nőegyesület javára adományozni kegyes volt, ezennel hálás köszönetét mond, Eger, május hó 24-én 1891.

A hevesmegyei s Egervidéki jótékony nöegyesület.

— Zöldojtási tanfolyam. Az egri szőlészeti és borászati egylet, a nmeit, földművelésügyi m. kir. minister űr rendelete folytán, az egri kerületi szőlőszeti és kertészeti tanár, Ferk Miklós vezetése mellett, f. évi jun. hó 1-én és 2-án reggel 6 órától 10-ig és délután 3 órától 6-ig saját telepén, az uj kaszárnya mellett szőlőzöldojtási tanfolyamét rendez, melyre nézve az illetők következőkre figyelmeztetnek, 1. A tanfolyamra nemcsak férfiak, de nők is felvétetnek. 2. A tanulni akarók tartoznak magukat e hó 30-áig az egyleti elnök Simányi Károlynál beiratni és május 31-én délután 2 órakor Ferk Miklós lakásán, a Gólya-utczában begyakorlás végett egy-egy csomó, ojtásra alkalmas, még nem fás szőlő-,

nek, — sehogy sem birt követeléséhez jutni. Elment tehát Ahmed Wefik basához s elpanaszolta neki ügyes-bajos dolgát. Ahmed Wefik az ablakon kinézve hallgatta a szegény török panaszát, midőn az utczán megpillantja a bepanaszolt gazdag adóst, ki ép akkor nyargalt el pompás arab ménén a helytartó palotája előtt. Ahmed Wefik rögtön szolgát küldött utána, magához hivatta a gazdag polgárt, leültette, megvendégelte kávéval, csibukkal, s oly nyájasan társalkodóit vele, hogy a gazdag polgár nem tudott hová lenni öröme s meglepetésében. Nem vette azonban észre, hogy szives házi gazdája e közben egy benső szolgájának valami titkos utasítást adott.

Körülbelül már egy óráig folyt a kedélyes társalgás, midőn a titkos utasítással elküldött lakáj visszatért]: halk szóval adott számot titkos küldetése eredményéről, s egy vászon zacskót adott át a basának. Amint pedig a gazdag brussai polgár búcsúzni készült, Ahmed Wefik basa. nyájas mosoly kíséretében, e szavakkal nyújtotta át neki a vászon zacskót: „Ez a zacskó pénz pedig az öné. Bátorságot vettem magamnak az ön pompás arab paripáját eladatni, az árából azon adósság összegét, melylyel ön annak a szegény töröknek tartozik, kifizettetni; a vételár fölöslegét pedig önnek e zacskóban ezennel átszolgáltatni.