Eger - hetilap, 1891
1891-04-21 / 16. szám
128 Különfélék. Hevesmegye évnegyedes rendes közgyűlése, tegnap, hétfőn, f. hó 20-án, vette kezdetét dr. Kállay Zoltán főispán elnöklete, s nagy számú megyebizottsági tagok részvéte s élénk érdeklődése mellett. A főispáni lakás és hivatalos helyiségek építésére vonatkozó küldöttségi jelentést, valamint a belügyministe- rium által is lielybeuhigyott telekvételt, építési tervet és költségvetést, rövid felszólalás és vita után. a megyebizottság elfogadta. A Ludovika akadémiánál megürült, s Hevesmegye közönsége kijelölése alá tartozó három Buttlerféle alapítványi helyre jelentkezett négy pályázó közöl, szavazás inján kijelöltettek: Énekes Ágoston, Köllner Kornél és Marssó Méla; póttagul Péter Alfréd, valamennyien egri főgymn. tanulók. — A közigazgatás államosítása ellen és mellett, több megye részéről a képviselőházhoz intézett, s pártolás végett Hevesmegye közönségének is megküldött kérvények minden diskussio nélkül vétettek tudomásul. — Dr. Klamarik János, ministeri tanácsos ő mlga. a vall. és közokt. magy. kir. ministeriumban a középiskolai ügyek referense, a múlt csütörtökön, f. hó 16-án az esti vonattal városunkba érkezett, s a helybeli cist,-rundháznak volt szokott kiváló szívességgel látott vendége. Ministeri tanácsos ő mlga másnap korán reggel tüzetesen megvizsgálta az egri reáliskola épületeit! kiszemelt úgynevezett gymnasiális kaszárnya helyiségeit, s a reáliskola folyamatban levő I. osztályában is tartott rövid szemlét, s még a délelőtt folyamában látogatást tett megyénk főispánja ő mlgánál. valamint Gróuay Sándor polgármesternél is, ki később a látogatást viszonozván, hossszasabban értekezett minist, tanácsos ő mlgával. Ministeri tanácsos ő mlga a délesti vonattal távozott el körünkből, hogy hivatalos körútját folytassa Sátoralja-ujhely felé, hová még az nap este vala megérkezendő. — Felső bírósági kinevezések. A hivatalos lap múlt szombati száma közli a magy. kir. kúriához, és az uj királyi táblákhoz történt legújabb bírói kinevezéseket s illetve előléptetéseket. Ezek közöl bennünket, egrieket, a következő kinevezések érdekelnek közelebbről. Vavrik Antal. kir. táblai bíró, az egri előkelő Vavrik-család legifjabb tagja, városunk szülötte, kir. kúriai bíróvá lett előléptetve. Czvek Kálmán bpesti kir. törvény- széki biró, városunk szülötte, s Erdély Endre, ez idő szerint az egri kir. törvényszék bírája, művelt társas köreink egyik kiválón kedvelt s általán tisztelt tagja, — a nagyváradi kir. táblához lettek táblabirákftl előléptetve. oroszlán karmait, s a szultán homloka ránezokba borult, midőn a közönség kaczagását meghallotta a furcsa jelenet fölött. Coralie néma tekintettel kisérte kedvencz kis kutyájának minden mozdulatát, — midőn egyszerre Sámson mellette termett, s ezt suttogta fülébe: — Légy nyugodt, gyermekem! Sámson ezúttal nem a rendes bejáró ajtón lépett az arénéba, hanem kötélen bocsáttatta le magát, még pedig csaknem az t>rosz- lán ásító torka elé. Pár pillanat múlva utána dobták a báróját, melyet szokott ügyességgel kapott el a levegőben. Az oroszlán, mely, mint minden állat, egyszerre kiváncsivá lön. ereszkedik-e még alá több, ránézve veszélyes eszköz is, — hunyászan vonult hátra. E közben a kis pudli nagy gyorsan bujt az átléta térdei közé, aki aztán nyakon kapta, s egy jól irányzott dobással a rácson keresztül a Coralie ölébe röpítette a kedvencz kutyust. Az oroszláu nagy boszusággal tekintett a karmai közöl kiszalasztott zsákmány után. s a következő pillanatban hatalmas ugrással rohant Sámson felé. Jaj neki, ha megkaparitja! A szultán remegett, s fogadni mernék, úgy érezte, mintha az oroszlán karmai az ő saját testébe mélyedtek volua. Siri csend volt, mint a temetőben! Guerra Alessandro, a direktor, akinek különben aczélidegei voltak, idegesen csavargatta a bajuszát. Coralie szemei sötétzöldekké lőnek, s démoni fényben ragyogtak. Ott lenn pedig egy férfin állt méltóságteljes nyugalommal támaszkodva pallosára, s várva az oroszlán támadását. Sámson a vakmerő, aczélízmu mülovasok prototypje volt, aki az élet semminemű helyzetében sem ismerte a félelmet! Az oroszlán szemei szikrákat szórtak. Az egér kisiklott karmai közöl; de ott kínálkozott előtte még egy kövér patkány. Ez volt körülbelül állatkirály ö felsége nézete a helyzetről, melyet azonban magára nézve még sem tartott egészen kielégítőnek. Lassan kerülte meg ellenségét, minden módon ügyekezvén ennek tekintetét elkerülni. Egyszerre, az éhség által is iszonyúan ki— A Mátra tudósai. — Osztályunk 1889. és 1890. évi nyári gyűléseinek lekötelezd felolvasói, az egri egyházmegyének egymást kiegészítő két tudósa, a Mátra vidékének „saját, külön“ hírneves történésze és régésze, ftdő Kandra Kabos és Bartalos Gyula urakról szói az ének. Az 1889. évi felolvasás egy részét képezte a Kandra Kabos úr által Aba Sámuel, „mátrai“ magyar királyról Írandó nagyobb műnek, mely a méltatlanul mindig csak rossz sziliben feltüntetett király rehabilitálását czélozza. A műnek egy részes kivonatát újabban a Törféne’mi társulat ülésein olvasta fel, hol az általános feltűnést keltett. Tavalyi szeretett felolvasónk, Bartalos Gyula űr pedig, ki az ősmagyar (hun-avar) védekezési rendszer helyszíni tanulmányozásának, (miben oly nagy szerepet játszott ős Mátránk) már éveket szentelt, nem törődve a hegyekbeni fáradalmakkal és nélkülözésekkel s minek vázlata is már oly nagy érdeklődést és tetszést keltett nyári gyűlésünkön, fáradozásai eredményének egy részletét „Őskori síremlékek a Mátra és Bükk hegységben“ az orsz. régészeti társulatban adta elő az év elején. A régészeti társulatnak annyira megnyerte tetszését az irány és eredmény, hogy magáévá tette az ügyet és támogatni fogja tudósunk kutatásait. Vajha már mi is gyönyörködhetnénk mindkét, tudósunk teljes-egész munkájában, mik egész uj világot tárnak fel s újra fényt ve itmek ős Mátránkra!“ — Ezeket olvassuk a „Mátrádban, a Mátra-osztály derekasan szerkesztett közlönyében, minek kapcsán örömmel közöljük, hogy, biztos tudomásunk szerint „Aba Samu“ már is sajtó alatt vagyon. — Változások csendörsógünknól. Verebélyi Mars só Lőrinc z magy. kir. csendorfőhadnagy, a hevesmegyei csendőrség parancsnoka, hasonló minőségben Balassa-Gyarmatra helyeztetett által. Helyébe a hevesmegyei csendőrséghez Nigriny Gyula csendörhaduagy lett kinevezve. A megyei közéletünkben, s müveit társas köreinkben egyaránt közszeretet sbecsülésben álló Marssó Lórin ez, magy. kir. csendőrfőhadoagy e váratlan áthelyezése megyénk s városunk közönségét érzékenyen érintette. — Hymen. Diviaczkylrmakisasszony, Diviaczky Károly, egri érsek uradalmi kasznár kedves és müveit leánykája, a hevesmegyei müveit társaskörök elite-hölgykoszorujának egy kedves virága, a múlt szombaton, f. hó 18-áu váltott jegyet vőlegényével. Fi ez ere József egri érsekuradalmi pénztári ellenőrrel, az egri aranyfiatalság egyik közkedveltség» tagjával, Puszta- Szikszón. — Magas katonai vendégek. Pák ősi Paxy Károly m. kir. honvédtábornok, a helybeli honvédcsapatok hivatalos megszemlénozva, semhogy zsákmányát tovább nélkülözhesse, fenyegető állásba helyezte magát Sámson előtt. — Ah! hisz ez csík egy nagy macska! — szólt egyszerre Coralie, guuymosolyra vont ajkakkal, s mielőtt megakadályozhattuk volna, megragadta a kötelet, s azon az arénába szállt alá. E pillanatban a „nagy macska“ hatalmas ugrást tőn. Sámson villámgyorsan emelte fői báróját s titanerővel ütötte vele homlokon a fenevadat. A kibuggyant vér rögtön elborította a vad „Africanus“ bőrét és serényét, s a feneállat fajdalomtól s dühtől reszketve oly iszonyú bőgőst hallatott, mely a néző közönségben a vért megfagyasztotta. De atlétánk szilárdan állott, mint a szirt a háborgó tenger közepet,t. mert, hát — saját magán kivűl még talán valami, rá nézve becsesebb, drágább tárgyat is meg kelle védelmeznie? Africannst az iszonyú ütés meghódította ugyan, de nem tette harczképtelenné; éktelenül ordítva hentergett a porondon, — egy másik támadást várva. Erősen a vasrácsozathoz simulva közeledett most hozzá Coralie, s midőn a vakmerő kis sátán már csak alig négy lépésnyire volt a fenevadtól, gondolatnál gyorsabban vetette magát, az oroszlán hátára s hosszú borotva-éles nápolyi tőrét markolatig döfte annak baloldalába. A vad állat a másik oldalára dőlt, s hanyatlása közben maga alá rántotta Coraliet. De e pillanatban Sámson erős karokkal ragadta ki a leányt a veszélyből, s egy gyors fordítással a hörgő oroszlánt hátára fektette. Az atléta ezután jobb lábával a bestia széles mellére hágva, harsány-hangon kiáltá: — Halljad meg te felséges ur! A napnak és a csillagoknak ura! Biztosíts számomra ezer darab aranyat, akkor életben hagyom kedvelt Afrikanusodat! A szultán igent intett a fejével, mire egy tolmács hangos szóval kihirdette, hogy a nagy padisah a föltételbe beleegyezik. Erre a nap két hősét, Sámsont és Coraliet felhúzták az arénából. Az oroszlán kigyógyult, — Sámson pedig megkapta az ezer darab aranyat s feleségül vette Coraliet.
