Eger - hetilap, 1891

1891-01-06 / 1. szám

2 is ennek meghagyásából a városi rendőrhivatal hatáskörébe tartozik. Elképzeljük mi azt nagyon jól, hogy a saját gondatlansá­gunk folytán ma már elmérgesedett koldus-iigyet rendezni, s a koldusok aggasztó mérvű elszaporodásának hamarosan gátat vetni, s azt rögtönösen megszüntetni: városi rendőrhatóságunk, a rendelkezésére álló nyomoi úságos apparátussal, képteleu. De el­végre is a dolog igy nem maradhat, s okvetetlenül tenni kell valamit. Mit kell ez ügyben tenni, s hogyan lehetséges a törvényt végrehajtani, miután annak rendőrhatóságunk, saját korlátolt ere­jéből megfelelni nem képes? — erre nézve czélhoz vezető javas­latot terjeszteni a városi képviselőtestület elé — szintén rendőr­hatóságunk feladatához tartozik. A képviselő-testületnek aztán mulaszthatlan kötelessége lesz a baj gyökeres orvoslásának sü- keres módozatairól gondoskodni. A legelső s legsürgősebb teendő mindenekfölött az utczai koldulásnak rögtönös beszüntetése. E rendelkezéssel az idegen csavargó koldusok nyomban elpusztulnak városunkból; — s ha nem pusztulnának, egyszerűen elfogatandók s illetőségük helyére tolonczolandök. A mi a saját helyi szegényeinkről való gondoskodást illeti, miután azt a törvény is kötelességünkké teszi: intézkednünk kell a felől, hogy e kötelességünknek eleget tehessünk. Vau Egervárosának szegényháza, hol a hajlék nélkül való elszegényült füldieink elhelyezhetők; vannak kórházai, s menedékhelyei, hol a gyárnol nélkül való betegek, és árvák ápolást és oltalmat ta­lálnak ; legközelébb léptették életbe jótékony áldott kezek a népkonyhákat, hol az éhező koldus meleg táplálékhoz jut. S miután, a téli keresethiány beálltával, az éhezők száma igen való­színűleg napról napra szaporodni fog: múlhatatlanul szükséges lesz e népkonyhák szaporítása, s a város különböző helyein való felállítása. Könnyű ezt kimondani — kiált fel a t. olvasó; — de hát en­nek a kiviteléhez nem elég a jó akarat, s buzgalom, hanem még pgyéb is kell hozzá, még pedig mindenekelőtt — pénz. Lesz hozzá az is. Mihelyt az utczai koldulás gyökeresen be lesz szüntetve, s nem fognak többé némely úri házak előtt a koldusok, közbotrányra, seregestül hemzsegni, s a kéregetők undorító csoportjaitól egy- szer-mindenkorra tiszták lesznek utczáink: — mint biztos forrás­ból tudjuk, — városunk mindazon tisztelt polgárai, kik hetenkint bizonyos összeget szoktak az utczai koldusok közt kiosztani: ha a lakásuk körül való e kellemetlen csoportosulástól meg lesznek mentve, — az illető összeget, sőt többet is, szives örömest fogják Az „EGER“ tárczája. Egyedül. Nem láthatlak, hirt sem hallok rólad; Más égboltnak vagy te csillaga! Elnézek az üres messzeségbe. ... Körülöttem néma éjszaka. Elmerengek, mint egy elszállt álmon: ügy volt-e hát? szivem nem csal-e? Szivedben a boldogságot látva, Arczodról is azt olvasva le ?! ügy volt-e hát, hogy mindenem lettél? Hogy remélni ne szűnjek soha? Uj virágot hoz nekem minden perez? — Erről szólt-e ajkad mosolya ? Hogy lelkűnknek egy lett a világa, Fénye egy, és egy borulata? Szivünk üdve egy gyökérből nyílt ki? . . . Arczod lángja tán mást mondhata?! Elmerengek . . . néma éj köröttem. . . . Hátha szivem pusztán álmodott ? kéretlenül is az egri szegényügyet gondozó bizottság rendelke­zésére bocsátani. Véleményünk szerint ez intézkedések volnának mindenekelőtt legsürgősebben keresztülviendők. Hevesvármegye népoktatásügye az 1889 — 90-ik évben. (Halász Ferencz kir. tanácsos, ITevesmegye kir. tanfelügyelőjének liiv. jelentéséből.) (Folytatás.) Múlt évi jelentésemben számot adtam azon intézkedések felől, melyeket Hevesvármegye közig, bizottsága a tankötelesek rendes iskoláztatása, a szorgalomidő betartása stb. érdekében 1888-ban tett. Ezen szabályzatok most már második tanéven át voltak életbe léptetve, és az alábbi adatok kétségtelenül igazolják, hogy a közigazgatás és tanfelügyelet e részbeli együt­tes működése igen számottevő eredményt képes felmutatni. Ugyanis 1887/8-ban 37.876 tanköteles közül tényleg isko­lába járt 31.376, tehát minden ezer tanköteles közül járt 828; ámde az iskolázok közül csak 25.394 járt az egész tanéven át; s az iskolai mulasztások után csupán 378 frt bírságpénz lett behajtva. Az 1888/9-ik tanévben a tankötelesek száma a pontosabb összeírás következtében, 40.363-ra emelkedett, ezek közül iskolá­zott 34.977, tehát minden ezerből 866; az egész szorgalom időn át iskolába járt 29.908 gyermek; befolyt 910 frt bírság­pénz, s ezen felül iskolai közmunkában lerovatott 221 frt érté­kű birság. A most lefolyt 1889/90-ik tanévben már 41.222 tan­kötelesünk volt, kik közül tényleg iskolázott 36.683, tehát minden ezerből 892; még pedig a min­dennapi tankötelesek közül iskolába járt minden ezerből 903, — az ismétlők közül pedig 854. — az egész tanéven át járt iskolába 31.965; — az isk. mulasztások után behajtatott 1024 frt birs ág, és 261 frt bejhajthatatl an birság isk. közmunkában ledolgoztatott. Itt fel említem, hogy az egész országban az 1888/9-ik tanév folyamán ezer tankötelesből tényleg- iskolába járt 816 gyermek, még pedig a mindennapiak közül 870, az ismétlők közül 689; e szerint megyénkben a tankötelezettség az országos átlagnál jóval kedvezőbben van érvényre juttatva. Örömmel jelzem, hogy községi elöljáróink nagyobb része isko­lai kötelességeit a lefolyt tanévben már megfelelően teljesítet te; most inkább az iskolaszékek és részben a tanítókra lehet pa­Hátha mégis való volt s lesz üdvöm ? . . . — Nézem, várom azt a csillagot. . . . K. I. A karácsonyi bábu. Elbeszélés. Várayné, egy korán elhunyt előkelő tisztviselő özvegye, kis szalonjában ült, s olvasott. Karácsony ünnepe volt. Dél felé járt az idő. Künn csikor- gott; de a tiszta égre szállt nap sugarai derülten hatoltak be a szalon ablakain által. A kandallóban pattogó t,üz kellemes meleget árasztott szét a szobában. A kandalló körül elterülő bársonypuha szőnyegen pedig három kis gyermek játszott; két leányka: Ilonka és Jenny; s egy piros-pozsgás fiúcska — testvérei közt a legfiatalabb, — a kedvencz: Palika. Mindhármuk előtt egész serege hevert a „kriszkindli“-be kapott különféle, szebbnél szebb játéktárgyaknak; a két leányka körül képes könyvek, czifra bábuk; Palika előtt pedig egy egész ármádiának is beillő ólom-katona: bakák, huszárok, pattantyú­sok, egyrészök sorba állítva, más részök halomra döntve. De a figyelmes szemlélő első tekintetre fölismerhette, hogy a kedves gyermekek az összes játék tárgyakban nem találnak mulatságot, s hallgatagon kérdő arczukról szinte leolvasható volt, hogy alkalmasint várnak valakit, vagy — valamit. Végre Jennyke szólalt meg:

Next

/
Thumbnails
Contents