Eger - hetilap, 1890

1890-12-30 / 52. szám

420

Az igen okos és praktikus intézmény igen sokáig állott fenn Budapesten, teljes értelme- s érvényességében, s magam is jól emlékszem még, hogy azon idők müveit társas-köreiben néhány évig úgy elfeledkeztek az emberek egymásnak boldog uj évet kívánni, mintha az udvariasság e formája soha divatban nem lett volna.

De miután ez maga is csak „divat“ volt, mint a sarkantyus csizma, csakhamar ismét kimeut divatból, mikor az emberek ismét csak elkezdtek egymásnak „glückliches neues Jahr“-t wün- scholni.

Nálunk Egerben, úgy hiszem, szintén az ötvenes, vagy hatvanas években, a törzskasziuó hozta divatba az uj évi köszöntések megváltását. A megváltás dija részvényenkint 20 o. é. kr. volt, s a begyült összeg évröl-évre Egerváros utczavilágitása alaptőkéjének gyarapítására fordittatott, s azóta, évek hosszú során, e gyűjtés jelentékeny összeggel növelte a mondott alapot. — Mindezek daczára, ámbátor városunk lakosságának csaknem minden jóravaló, tehetős és intelligens polgára, évről-évre megváltotta magát egy-vagy több részvény megfizetése által az újévi üdvözölgetések ép oly terhes mint kellemetlen kötelezettsége alul, — a megrögzött szokást közöttünk e régóta fenálló hasznos intézkedés sem tudta megszüntetni, s azóta is folyvást elmondjuk egymásnak az évforduló alkalmából, szívből, vagy udvariassági kötelességből, szóval, vagy Írásban, hogy: B. U. É. K.

Az udvariassági kötelességeknek az üdvözlőre ép úgy, mint az üdvözöltre nézve egyaránt terhes és kellemetlen fajtájától, a kölcsönös uj évi gratuláczióktól lehetne-é, az udvariasság megsértése nélkül, menekülni, és miként? — erre nézve t. előkelő polgártársunk, az egri érs.-uradalmi javak kormányzója, egy kísérletet tesz, mely lapunk mai hírrovatában olvasható, s mely, mint követésre méltó jeles példa, azt hiszszük, minden irányban közhelyesléssel fog találkozni.

Időleges agyag-, czement-, aszfalt-, és köiparkiállitás.

Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter intézkedése folytán, a budapesti kereskedelmi muzeum, a hazai termékek állandó kiállítása mellett, évenkint egy, esetleg két időleges szakkiállítást fog rendezni, a melyek hivatva lesznek az illető iparcsoport által feldolgozott nyers- és segédanyagokat, gyártmányoAz „EGER“ tárczája.

Szilveszter estéjén.

Mélabúsan kon g-b o n g A torony harangja,

Szent imára hiv fel Bús szavát hallatva;

S elsiratja közbe 0 is azt, mi bántja,

Hogy egy évnek terhe Nehezül ma rája.

Mélabúsan kon g-b o n g A torony harangja,

Benne tán az Úrnak Zúg felém haragja? ....

Vagy talán azt mondja A harang ércz-szava,

Hogy múlandó minden S nincs mi itt maradna! ....

Mélabúsan kong-bong A torony harangja,

Nem temetnek, mégis,

Szomorú a hangja.

Oly kesergve zúgja Most felém az a hang:

„Vége van az évnek,

S közelébb a sírhant ! . . . .“

Koncz Pál.

kát, munkagépeket és segédeszközöket lehetőleg a maguk teljességében felölelni, és igy iparosainknak megmutatni az utat és módot, melynek követésével versenyképességüket fokozhatják.

Ezen kiállítások sorozata a f. év aug. havában rendezett bőripari kiállítással nyittatott meg, mely a várakozásoknak teljesen megfelelt, és az ily alapra fektetett szakkiállítások hasznát és czélszerüségét minden irányban igazolta.

A szerkesztőségünknek megküldött programra szerint Baross kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi muzeum által rendezendő legközelebbi időleges kiállítás tárgyaiul az agyag-, czement-, aszfalt- és kőipart tűzte ki.

E kiállítás jövő évi május 15-én szándékoltatik megnyittatni, és hat hétig fog tartani.

Ezen csoport választását sikerültnek tartjuk, különösen azért, mert hazánk kitűnő nyers anyagok felett rendelkezik, az e csoportba tartozó egyes iparágakban szép haladást tudunk felmutatni, és versenyképesek vagyunk, de mind a mellett, a mintegy 6 millió forintra rugó bevitellel csupán 800,000 forint értékű kivitel áll szemben.

A hazánkban évszázadok óta virágzó agyagipar emelése különösen a vidékre nézve nagy fontossággal bir, és meg vagyunk győződve, hogy a programúiban jelzett ama szándék, hogy a muzeum igazgatósága egyrészt az agyagipar czéljaira szolgáló nyers anyagokat keménységűkre és ellentállásukra nézve megvizsgáltatni, másrészt az ugyanazon anyagból a külföldön előállított gyártmányokat bemutatni és egyúttal a keleti szomszédaink által használt czikkeket is kiállítani kívánja, a hazai vállalkozási szellemre kedvező befolyást fog gyakorolni.

Figyelmeztetjük különösen a gazda-közönséget, használják fel a kínálkozó alkalmat a birtokukon esetleg előforduló és eddig vagy épen nem, vagy nem a kellő módon kihasznált agyag és egyéb nyersanyagoknak megvizsgáltatására.

Ezen vizsgálatok eredményének a kiállításról szerkesztendő katalógusban való közzététele uj iparvállalatok keletkezésére is befolyással leend.

E kiállításon is a külföldön használt legújabb és legczélsze- rübb munkagépek és segédeszközök be fognak mutattatni.

A kiállításban való részvétel az illetőkre nézve nem jár anyagi áldozatokkal a felmerülő költségek a kereskedelmi muzeum által fedeztetvén.

A Dudus karácsonyfája.

(Deczemberi história).

— Dudus! kis Dudus!! — jöjj ide csak, valamit hoztam neked! .

A kis Dudus (ezt a nevet a keresztanyja adta a kicsikének s rajta veszett; igazi neve különben Ida) éppen most érkezett haza sétájáról, amit nem annyira az ő parányi czipőcskéje mint inkább az öreg dajka vaskos botosa hajtott végre. 0 még csak éppen annyira emelkedett a járás-menés művészetében, hogy a szobában egyik széktől a másikig el tudott düczögni. E rövid stácziókat is több igyekezettel mint képességgel tette meg, nem lévén kizárva útja közben egy-egy akaratlan „pihenés“ sem. Jegesmedve-bőrbe bujtatott eszkimónak volt öltöztetve, hófehér bundácskával és kucsmával. Arczát a deczemberi hideg rózsává csípte; szemei a szoba meleg levegőjében úgy csillogtak mint a karbunkulus.

Dudus a hivó szóra odasétált (már t. a dajka karján) atyjához, s átvette a kínált tárgyat, egy felfújt czukorból készült báránykát. ügy látszott, igen megörült neki, mert nyomban befogta a bárány fejét a szájacskájába, bizonyára azon szándékból, hogy leharapja; ami nála a legnagyobb szeretet jele volt, — s ami talán sikerült volna is neki, ha a gyöngyfogacskák nem késtek volna még mindig, kicsi fészkükből kibújni. Köszöneté kifejezéséül belekapaszkodott parányi kezecskéjével atyja orrába, ki beretvá- latlan szúrós állával ott alkalmatlankodott az üde arcz körül, s mindaddig el nem eresztette, míg atyja a dadával együtt kérő szóra nem fogta

Miután anyja lehúzta róla a téli bundát és kucsmát, átengedték neki az ő jogos birtokait: a padlózat szőnyegeit s az asztal és székek alatti vidékeket.

— Hallod-e kedvesem, valami ötlött eszembe. Dudusnak karácsonyfát kellene készítenünk — szólt a férj nejéhez.