Eger - hetilap, 1890

1890-12-30 / 52. szám

421

Reméljük, hogy iparosaink nagy számban fognak részt venni ezen érdekes kiállításban, melylyel lesz alkalmunk még bővebben foglalkozni.

A kiállítás programmjät közelebbről fogjuk közölni.

Különfélék.

— Dr. Samassa József egri érsek ő exja újabb jelét adta a szegények iránt számtalanszor tanúsított nemeskeblii bőkezűségének, midőn a közelmúlt karácsonyi ünnepek alkalmából, háromszáz forintot küldött Egerváros polgármesteréhez, oly kérelemmel, hogy ez összeget a helybeli szegények között, legjobb belátása szerint, oszsza szét.

— Karácsony első ünnepnapján, csütörtökön, f. decz. hó

25-én a székesfóegyházban regg. 9. órakor tartott misén, fényes papi segédlettel, dr. Samas-a József egri érsek ő exja pontifikáit. A megelőző éjféli misén pedig, melyen az ájtatoskodók rengeteg serege vett részt, az egri főkáptalan érdemes nagyprépostja, Pánthy Endre őnsga pontifikáit teljes diszü adstanczia mellett. A karácsony másodünnepi misét, pénteken, f. hó 26-án, Zsendo- vics József apátkanonok őnsga mondotta. E mise alatt adta elő, a főszékesegyházbeli, az alkalommal tetemesen megerősített énekés zenekar Schubert Ferdinand örökszép „Missa pa storalis“-át.

— Hittudori jubileum. Dr. Bánóczi Eperjessy Sándor hittudor, egri egyházmegyei aranymisés áldozár, czimz. kanonok, várkonyi alesperes-plebános, a múlt napokban ünnepelte meg hittudorrá avatásának félszázados évfordulóját. Ez alkalomból a bpesti mag)7, kir. egyetem tanácsa pompásan kiállított tiszteletbeli tudori díszoklevéllel tisztelte meg a jubiláló érdemes egy- házférfiut.

— Királyi kitüntetés. Király ő felsége, Almássy Géza Hevesmegyei Kápolna-kerületi orsz. képviselő s képviselőházi háznagynak, a csász. és kir. kamarási méltóságot adományozta.

— Graefl Károly poroszlói nagybirtokos az ottani rom. kath. elemi népiskola czéljaira 280 frt értékű belsőséget adományozott. A hazai tan- és nevelésügy érdekében tanúsított ezen áldozat- készségéért, a vallás és közoktatási m. kir. miniszter nevezett nagybirtokosnak köszönetét nyilvánitá.

— Követésre méltó példa. Az egri érsekuradalmi jószágigazgató, Samassa János ő nsga, a küszöbön álló évforduló alkal— Ugyan hova gondolsz! — nem ilyen kis gyermeknek való az, aki még beszélni sem tud.

— De tudna örülni az égő kis gyertyáknak, meg a czukrosság- nak, aranyos diónak. Szinte látom, hogy milyen meglepetve bámulja a nagy fényességet és sok czifraságot. Egyébiránt, ha nem akarod, én nem bánom, ha várunk is még vele.

— A férj eltávozott, a nő pedig gondolataiba mélyedt, s öntudatlanul, szórakozottan babrált ujjaival munkáján. Nemsokára bement anyjához, a Dudus nagymamájához.

— Mit gondol édes anyám, nem jó volna Iduskának karácsonyfát készítenünk ; olyan kedves estét szereznénk magunknak?

— Hogy gondolsz már ilyet fiam! hiszen ölbe való gyerek még, nem értené, hogy mi az.

— Dehogy! Nem olyan kicsi már Iduska; már a múlt hónapban elmúlt egy éves. Én azt hiszem, szereznénk neki egy kis örömet vele; különben én azt nem bánom, ha jövőre hagyjuk is.

Ebéd után a nagymama félre szólitá a. Dudus apját s halk hangon kérdé tőle:

— Néhány nap múlva karácsony lesz, nem gondolnád, hogy Dudusnak karácsonyfát kellene csinálnunk?

— De kicsi még ő ahhoz, — válaszolá ez mosolyogva.

— Nem mondhatnám fiam! Nem a múlt évben vagyunk már; elmegy az idő észrevétlenül. Hinnéd-e, hogy innet-tova már másféléves lesz? Azután meg úgy is szoktál neki almát, piskótát, czukrosságot hordani, hát mindezt fel lehet rá akgatni. S a sok csecsebecse, csillogás is fog neki tetszeni.

— Jó. én magam sem bánom, de az anyja nem akarja.

— Dehogy nem, hiszen éppen ő adta nekem ezt a gondolatot.

— Úgy?! Akkor nagyon derék, fogunk készíteni karácsonyfát.

A díszes, gazdagon felékitett karácsonyfa el is készült, a karácsonyest is megérkezett. A fényben úszó, tarka-barkaságtól csillogó fricskát, feltették az asztalra s behozták a kis Dudnst.

mából, az újévi köszöntések megváltására 20 o. é. forintot küldött szerkesztőségünkhöz a következő sorok kíséretében: „Minden irányú szokásos újévi üdvözlet alul való főimen tetősem ezé Íjából ide zárok 20 frtot, a legérdemesebb egri szegény polgárok közt leendő felosztás végett.“ Eger stb.“ — At. nemes adakozó intencziójának legmegfelelőbben véltünk cselekedni, midőn a hozzánk küldött 20 frtot, az egri irgalmasnénék főnöknőjének adtuk által azon kérelemmel, hogy ez összeg fölött, az adakozó szándékához képest, saját legjobb belátása szerint rendelkezzék.

— Királyi kitüntetés. Werner Ede egri kir. adópénztárost — mint lapunk utóbbi számában emlitettiik, — nyugalomba vonulása alkalmából, hosszas buzgó szolgálatainak fejedelmi elismeréséül, királyunk ő felsége, a koronás arany-érdem- kereszttel tüntette ki. A derék tisztviselőt, a mult csütörtökön, f. decz. hó 25-én, karácsony első ünnepnapján diszitette föl az arany-érdemkereszttel, az összes egri kir. pénzügy-igazgatósági s adóhivatali tisztviselők jelenlétében, egész ünnepséggel, Hevesmegye főispánja ő mlga megbízásából, s helyettesitő- jeiií, az egri kir. pénzügyigazgató, Czillich János, pénzügyi tanácsos ő nsga, ki a nyugalomba vonult derék tisztviselőt e kir. kitüntetésre ajánlotta, s ki ez alkalomból a kitüntetetthez fen- kúlt, lelkes beszédet intézett, különösen kiemelve negyvennégy évi hű és buzgó szolgálatait, s szívből kívánva, hogy e méltán megérdemelt fejedelmi kitüntetésnek, hosszú, boldog nyugalmi éveken át még sokáig örvendhessen. Az ősz tisztviselő, a könnyekig megindítva mondott hálás köszönetét a királyi kitüntetésért, mély meghatottsággal vett búcsút az igazgató ő nsgától s szeretett tiszttársaitól. A szép és megható ünnepélynek örvendező tanúja volt a kitüntetett fél fiú egyik derék fia, dr. Werner Adolf, Vilmos cist.-r. áldozár, székesfehérvári főgymnásiumi tanár, bölcsészettudor, a jeles cisterczi-rend egyik kiváló tehetségű, s közkedveltségű fiatal tudós tagja is. ki ez alkalomra érkezett városunkba.

— Előléptetések a közöshadseregben. A közös hadsereg rendeleti lapjának karácsonyi száma számos egyéves önkéntesnek hozta meg, ünnepi ajándékul, az — arany kardbojtot, illetve a tartalékos hadnagyi kinevezést. A mi, hevesmegyei fiaink közöl, a múlt október hóban Miskolczon kiállott tiszti vizsgálat alapján, az Egerben állomásozó 60. sz. b. Appelgyalogezredhez csász. és kir. tartalékos hadnagyokul: Antal Imre, Csepreghy Kálmán, H oráliszky Béla, Jelenszky Ferencz, Kániez Jenő Morvay Vilmos, Oláh Miklós, Szabó Béla, — és tart. tisztheOlyan arezczal állták körül, mintha azt várták volna, hogy örömében mindjárt meg fog szólalni s mindnyájoknak ékes szavakban fejezi ki örömét és köszönetét.

Dudus pedig nem szólt semmit, hanem hallgatott csendesen, nem annyira a meglepetéstől, mint inkább azért, mert nyel- vecskéje még nem szegődött a gondolatok, s a benső hangulat szolgálatába. Szemeit alig nyitotta egy kissé tágabbra s nyugodtan nézett a fényes lángokra. Az öröm és belső izgalom jelei sehogysem akartak arczán megjelenni; ami a nagy várakozásnak és buzgalomnak semmiképen meg nem felelő eredmény volt.

Közelebb vitték hát a karácsonyfához s úgy bizonyítgatták, hogy milyen szép az. Közetlen közelben aztán az volt a legelső teendője, hogy egy gyertyácska lángjába akart belemarkolni, ami átalános élénk ellenzésre talált. Az apa kissé hevesebb mozdulattal és erősebb hangon találta óvását kifejezni, mintsem azt a Dudus kedélyhangulata kivánta volna, mire a gömbölyű arczocska gondtalan derűje eltűnt s lassan leszálló borulat- nak engedett helyet. A kicsi száj körül, görbe vonalacskák és szögletek kezdtek mutatkozni. Az anya neheztelve tekintett férjére s szeretetteljes csókjával és gyöngéd simogatásával helyre állította a „megsértett világrendet.“

Az apa most békítőül egy aranyos diót adott Dudusnak, azonban mielőtt ezzel bővebb ismeretséget köthetett volna, a nagymama e<ry czifra ruhájú tapsoló babát erőszakolt a másik kezébe. Misem természetesebb, mint hogy a dió a földre, került, a bábu fejét pedig, — ki akarván fejezni az iránt vonzalmát, vagy talán meg akarván ismerkedni belső tartalmával, — szokás szerint szájába dugta, amennyiben t. i. a parányi nyíláson befért. Mivel pedig tapasztalta, hogy az ajándék semmi „édesebb“ élvezetet sem nyújt nyelvecskéjének, ez is a tapsoló baba és az aranyos dió sorsára jutott.

Dudus már veszedelmesen kezdé tekintetét más felé irányit gatni s a közönyösségnek ijesztő jelei mutatkozának kövér ar