Eger - hetilap, 1890
1890-12-30 / 52. szám
52-ik szám. 29 -ik év-folyam. 1890. deczember 30-án. Előfizetési díj: Egész evre . 5 frt — ki Félévre . . 2 50 .. Negyed évre. 1 n so- „ Egy hónapra — u 45 „ Egyes szám — fí 12 „ Hirdetésekért I minden 3 hasábodon péti sorbely után (1 bélyégadó fejében minden hírdetéeföl 30; nvilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (Ivceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Lapunk, az „Eger“ az 1891-ik évvel, fönállásának harminczadik évfolyamába lép, s manapság egyike a magyar hírlapirodalom legrégebben fiinál ló közlönyeinek. Aki ismeri a magyar journalistikai irodalmat, s ebben az áradatként növekvő, szaporodó, fővárosi és vidéki lapok legnagyobb részének kérés z-é lété t, jogosnak fogja találni, ha egy magyar, s a mellett vidéki lap napjainkban, húsz önkiién ez éves múltjára önérzettel hivatkozik. Mert e huszonkilencz éves múlt, mig egyrészt kétségtelenül igazolja azt, hogy lapunk, az „Eger“, fönállása óta, a korszellemmel folyvást haladva, minden törekvését arra fordította, hogy t. olvasóközönsége igényeinek minden tekintetben megfelelhessen, másrészt e huszonkilencz éves múlt teljes garancziát nyújt arra nézve, hogy lapunk feladatát a jövőre is minden irányban pontosan betölthesse, s a magyar sajtó-irodalomban elfoglalt tisztes állását, mint eddig, úgy ezentúl is megőrizhesse s föntarthassa. E czél elérese tekintetéből t. olvasóinkat lapunk, az „Eger“ további szives támogatása- s pártolására ezennel tisztelettel fölkérjük. Az „Eger“ szerkesztősége. Egész évre Előfizetési föltételek: 5 frt. Félévre . . * 2 .. 50 kr Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra „ 55 „ Ivözs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron űzethetnek elő. T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az ,,Eger“ kiadóhivatala. Az újévi köszöntések Az emberek közt a polgárosultság s ezzel karöltve az udvariasság fokozottabb fejlődése hozta divatba az üdvözléseket s köszöntéseket. A nagyszámú és sokféle üdvözlési formák közt kétségkívül egyike a legrégiebbeknek, a legszokottabbaknak, s talán a legelterjedettebbeknek az, hogy a civilizált emberek, az évforduló alkalmából egymásnak „boldog újévet kivannak.“ Valódi müveit ember, amennyiben a m ü ve 11 ségnek egyik főismérve az udvariasság is, — semmiféle konvenczionális üdvözlési formákat nem ignorálhat, s igy az uj évi köszöntéseket sem lehet, mint a bevett, szokásos üdvözlési formák egyikét, kifogás alá venni. De igen is méltó kifogás alá esketik ez üdvözlési formának napjainkban rendkívüli elfajulása, s ama tömérdek visszaélés. melyet épen az újévi gratulácziókkal a legfurfangosabb s legszemérmetlenebb módon űznek. Hogy az ember, ha egy kissé előkelőbb állásban van, vagy társadalmi helyzeténél fogva, terjedetíebb ismeretségi körrel bír, újév alkalmával száz, meg száz üdvözlő levelet s gratuláló névjegyet kap, s ezeket valamennyit vagy legalább is legnagyobb- részét viszonoznia az udvariasság elodázhatatlan kötelessége parancsolja: — ez kissé zsénánt, és kellemetlen ugyan, de a többi szekatúra közt még a legtürhetőbb. Hanem mikor aztán megint dúl a „kéregetők ármádiája“, s egész nap égjük a másikának adja a kilincset a kezébe, s valamennjű a markát tartva kivan ,jbol- dog újévet“, s ha elzárod előlük az ajtódat, akkor bejönnek az ablakon vagy a kulcs-lyukon, s kénytelen vagy a legszebb, leg- derültebb újév napján is szobád falai közé, mint egy rideg bőrr többé zárkózni; — ' vagy: mikor jőnek az újévi számlától' a mesterinasok, s a kontót mindegyik azzal nyújtja a kezedbe, hogy „boldog újévet“ kivan, sőt egynémelyig —mint például a kéményseprő, borbély, lapkihordó stb., — ezzel sem elégszik meg. hanem még egy czifra papiroson ékes kiállitással nyönita- tot.t verset is nyom a markodba; — mikor nem léphetsz ki az utczára, a fodrászodhoz, egy üzletbe, egy sorházba, kávéházba, vendéglőbe, vagy bármely nyilvános helyre anélkül, hogy minden oldalról feléd ne harsogjon: „Boldog újévet kívánok!“; — mindezek pnár olyan állapotok, s olyan czafrangos módjai a jó kivá- natoknak, amelyekre, viszonzásul, rendszerint azt szokta morogni a foga közt. boszusan az ember, hogy „Vigyen el az ördög a jó kivonatoddal!“ — Az e fajta újévi gratuláczióknál aztán még inkább növeli a boszuságot a velők járó ama körülmény, hogy minden ilyes gratulálönak, az ő személyisége s hivatalának res- pektusa szerint, ki kell rukkolnod néhány hatossal, — sőt egy némelyiknél már forintos bankjegy is járja, — ami mindjárt újévi beköszöntőül egyike a legkellemetlenebb adó-nemeknek. A társadalmi élet e visszás és kellemetlen szokását volt czélja megszüntetni, és pedig egy igen humánus czéllal kapcsolatban, — a „pesti jótékony u 6 e gy 1 e t“-nek, mely az ötvenes évek elején, akkori elnöknője, a nagy és kegyeletes emlékű Hohns János né szül. Szögyényi Antónia úrasszony javallatára, először érvényesítette nálunk a gyakorlatban az újévi köszöntések megváltásának ép oly üdvös, mint nagyon czélirá- nyos eszméjét. Az eljárás és a czél követkéző volt: az uj évet megelőző néhány nappal, körülbelül a karácsony ünnepek hetében, a pesti nöegylet tagjai aláírási ivekét hordtak, melyeken a nőegylet. özvegyei. szegényei, s árváinak javára könyöradömányokat gyűjtöttek. Az adományokat az illető adakozók, az uj évi köszöntések megváltása czimén jegyezték föl az ivekre, melyek aztán együttesen, az összes aláírók neveivel kinyomattak, s a fővárosban mindenütt elterjesztettek. Budapest összes müveit társadalma pedig egyértelmüleg megállapodott azon elvben, hogy mindenki, aki az ivén a pesti nőegylet czéljaira történt, adománya által magát az uj évi köszöntésektől megváltotta, teljesen fel volt mentve attól, hogy a küszöbön álló uj év alkalmából bárkinek, akár elöljáróságának, akár jó barátai- vagy ismerőseinek gratulálni kényszerüljön, a nélkül, hogy e mulasztása akár figyelmetlenségnek, akár udvariatlanságnak lett volna felróható.
