Eger - hetilap, 1890
1890-12-23 / 51. szám
418 vonulás lehetősége Henrikre nézve el van vágva, és őt egy hősies, rövid ideig tartó megrohanás a' vizekbe és ingová- nyokba szorítja. . . . Annyi bizonyos, hogy Abát nem látszott aggasztani a sz. Deliért. jövendölése, s midőn hadait körüllovagolná, gúnyolódva szólt a bizonyos vesztökre jött németekről, és „igen bizakodik vala a győzedelemben.“ Aba hosszú arcz-élben állította föl seregét. Henrik hasonlóképen hosszas vonalban foglalt állást vele szemben. Jut. 5-ike volt a történelmi nevezetességű nap, melyen a ménfői síkon két ország vitézei látták a felbőkbe burkolt nap feljövetelét, hogy közőliik annál kevesebben láthassák annak lenyugvását. Henrik, a császár, írja Szalay, seregének élén buzdította és bátorította vitézeit, kik a reggeli vékony köd eloszlása után megdöbbenve láták helyzetűk több, mint kétes voltát. A németek keresztet vetve, nagy erőfeszítéssel fogtak a csatához, mely támadást a magyarok játszi és kicsinj^ő megvetéssel fogadták. A bajorok reményöket, ha volt, a rögtön emelkedő forgószélbe helyezték, mely porfelhőkbe boritá a magyarokat s téves irányt adhata nyilaiknak. „Azt beszélik pedig a németek, úgymond ami képes krónikánk, hogy midőn a csatára közeledtek, égi jellel vékony köd mutatkozék, és az Isten támasztotta vihar rémitő port hordott a magyarok szeme közé, kiket már azelőtt, amiért Péter királyt megcsufolták volt, a pápa ur átok alá vetve kárhoztatott“. De Aba Íjászai azon felsőbbséggel kezelők iveiket, amilyennel őseik. Midőn nyilaikat röpítették, példás ügyességgel számba vették a szelet s hullt a német, mint őszkor a légy s a hely „német-veszés“ nevet kapott s a bűz miatt hónapokig megközelithetetlen maradt. Samu király, ki császári ellenfelének nem engedett időt, hogy táborát megerősítse, támadásra vezényelte lovasságát. Összecsap a nehéz járású német és a fürge bessenyő, a ki hátraveti az ellenséget, Aba szorítja és minden oldalról bekeríti a császáriakat, akik végső veszedelemben vannak. A német vitézek ezrei borítják a csatatért, s Henrik kétségbeesve, már visszavonulni készült. • A győzedelem már-már teljes volt, midőn ütött és meg elég jókor, az árulás órája. A győző sereg egy része kiválik és a szorongatott római király részére csap át ............. Az ellenség az árulásból annyagí és erkölcsi erőt merit, az Abahad pedig megzavarodik. Aba vészesen törtet előre bűnek maradt vitézeivel, többé már nem győzedelmes hanem halált keresve. Mindhiába; visszavettetik s a rendetlen, vad futásnak eredt had magával ragadja koronás vezérét is. * A ménfői csata ügyes hadvezérnek és elszánt hősnek bizonyítja Abát, s ha az ármány megejtette is őt, de erkölcsileg nem verte le korántsem. 1044. jul. 5-ike árulás, s nagy nemzeti szerencsétlenség gyászos napja marad a magyar történelemben. (Eger, 1890. a ménfői viadal évfordulóján.) Erzsikének. (fflivánod, hogy vig dalt írjak, Mely örömről szól, beszél, Ah de szivem egyet tud csak : Búsat, mint az őszi széf. Őszi szélben holt virágok E'szállt telke sírd igái: Bús dalomban letűnt, álmok S tört remények hangja száll. Ne is mondja szánva ajkad: Boldog a szív, mely feled! Szivem arra úgy sem hallgat S csak azt mondja: nem lehet! Nézd az eget — szólsz — ha éjjel Hűtlen csillag fut alá, Halvány sebe gyors tiintével Feledi, hogy megcsald. Ámde lásd, ha veszt a mennybolt, Marad neki még elég! Nekem csak egy csillagom volt, Az letűnt, sötét az ég. P.-l. Socialis mozgalmak a társadalomban. Dr. Csutorás Lászlótól. Mióta a nagy franczia forradalom pusztító viharai által összetört rendiség romjaiból a mai társadalom kikelt; s mióta az emberiség egyiút-élésének ez uj alakzata egész Európában elfogadásra talált: még soha sem állott oly gyökeres átalakulás előtt, mint manapság áll, a socialis- mus támadásai folytán. Mert a socialismus felforgatással fenyeget minden fennálló társadalmi rendet, Szinte megujúlni látjuk a franczia forradalom előtti időket, midőn az elnyomott és jognélküli nagy tömegek az egyenlőség nevében szabadságot és jogot, s mintegy nagy családban élő testvérek részt követeltek magoknak a kiváltságosakat megillető javakból, részt követeltek magoknak saját sorsuk intézésében. Azóta sokat változtak a viszonyok. A gazdasági élet fejlődése, az ipar mesés előrehaladása, a tudományok ezerféle uj neme, egy egészen uj társadalmi osztályt teremtettek: a munkás osztályt, mely sajátlagos élethivatása, működési köre és egész gondolatvilága sajátszerűségénél fogva, nem illik bele egyik társadalmi osztály keretébe sem, különbözik mindegyiktől, tömörül, s önálló létre törekszik. De mivel e képződő társadalmi osztály viszonyai és érdekei, a régi társadalmi osztályok érdekeivel össze nem férnek, de még uj szabályozást sem nyertek, reá nézve most a társadalmon kívüliség állapota állott elő, mely helyzetét elviselhetetlenné teszi. Tehát a most képződő negyedik osztály helyzete nagy vonásokban hasonlít a 18-ik század végén képződött harmadik rend helyzetéhez. Ma az akkori harmadik rend követelését nagyon természetesnek és jogosnak ismeri el mindenki. S mégis midőn.
