Eger - hetilap, 1890
1890-12-23 / 51. szám
414 ugyancsak ma egy nagy néposztály csaknem hasonló követelésekkel áll elő, nem a kiváltságokon alapuló rideg rendiséggel szemben, hanem az egyenlőség, szabadság és testvériség sokat hangoztatott elvein alapuló társadalommal szemben: megdöbbenve látja e mozgalmat mindenki s a hatalom birtokosai minden erejüket megfeszítik, hogy e mozgalomnak gátat vessenek, felforgató törekvéseit meghiúsítsák. Ha a socialis mozgalmak ez erélyes visszautasításának okát fürkésszük, megtaláljuk azt magában a követelő uj társadalmi osztály magatartásában, megtaláljuk azt azon módban, melylyel, alapjában jogos követeléseit megvalósítani akarja. Ha ez osztály, vagy helyesebben annak vezetői, tisztán azt követelnék, a mi őket mai társadalmi rendünk keretén belül joggal megilleti; ha ez osztály arra szorítkoznék, hogy megszerezze magának a társadalomban őt megillető helyet; hogy megszerezze magának mindazt, a mi társadalmi helyzetéhez mért igényeit kielégíti; szóval, ha arra törekednék, hogy ő a jelen társadalomban megelégedett legyen: törekvése nem találkoznék ellenzéssel, sőt követelése sokkal hamarább és biztosabban kielégittetnék. Mert mai társadalmuk fejlődése határozottan demokratikus irányú. Ez irány, mely a nép nagy tömegének felemelésére, vágyai s minden érdekei lehető kielégítésére vezet, nagyobb biztosítékát képezi a nép és igy a munkás osztály jólétének is, mint azon irány, melybe nagyhangú demagógok terelik a sorsát javítani akaró szegény munkás népet. Mert az uj osztály e lelketlen vezérei által hirdetett eszmék elérhetetlenek, s különösen azokkal az eszközökkel, melyekkel arra törekszenek, soha meg nem valósíthatók. Miért? Mert ez eszmék, a mint azokat a sociál-demokraták contemplálják, a mai társadalmi rend keretében meg nem férnek, s azok az eszközök, melyekkel megvalósításukra törekszenek, épen ezért, minden józan eszii embert elijesztenek. Mert ez eszmék harezosai a szellem és anyag minden fegyverével a társadalmi rendet akarják első sorban összerombolni, hogy igy tabula rasát csinálván, előállítsák az ő ideáik szerint tökéletes emberi társadalmat. Ámde e törekvéseikben, szemben találják magokkal a mai társadalomnak mindazon osztályait, melyek ma megelégedésben élnek, köztük azokat is, melyelv készek az elégedetlen tömegek jogos követeléseit kielégiteni. — de csak a jelen társadalom keretein belül. E józan elemekkel szemben a social-democratia mindig tehetetlen marad, nemcsak azért, mert a nyers erő. a többség. ezeknél van, hanem azért, mert ez elemek elvi alapja erősebb, hogysem azt egy pár elvadult phantáziájú izgató az ész fegyvereivel, vagy a fanatizált tömeg nyers erejével megdönteni képes lenne. Ma már nem úgy áll a világ, mint a nagy franczia forradalom előtt állott. Akkor egy magát túlélt, erkölcsi és elvi alapjaiban megromlott rendiség volt az uralkodó forma, mely összeomlott, mint a kártyavár, az első rázkódás hatása alatt. Akkor egy. az ember természetével és méltóságával ellenkező egyenlőtlenség volt az emberek együttélésének alapja, mely a gyakorlati életben akként nyilvánult, hogy egyik oldalon volt minden jog, a másikon minden kötelesség; egyik oldalon volt felhalmozva minden vagyon, a másikon csupa vagyontalanság; következéskép az egyik oldalon volt minden jónak élvezete, teljes megelégedés, a másik oldalon a szükség, szenvedés, s az ebből származó elkeseredés. De hol vannak ma ezek az állapotok? — A mai társadalom az egyenlőség, szabadság és testvériség magasztos elvein épült fel; oly elvek, melyek az ember természetéből lévén merítve, sokkal erősebben meg vannak gyökerezve az összes müveit emberiség közérzületében, mint bármely előző mesterségesen összealkotott theoria. így elvi alapja a jelen társadalomnak erős és egészséges, tehát az alapjában meg nem rendülhet, bármint tomboljanak is ellene a social-demokratia hívei; és épen ezért nem is fejlődhetik oda a mai socialis mozgalom, a hová fejlődött a múlt század végén: a fenekestül való felforgatáshoz. De ha az alepelv megmarad is, gyakorlati alkalmazásában lehet, sőt kell módosulnia. Mert tagadhatatlan az, hogy a gyakorlati éleiben, az egyenlőség elve nem érvényesül mindenütt és mindenkor úgy, amint érvényesülnie kellene; a szabadság is sokszor válik üres frázissá ; s a testvériségről szólni sem lehet, ha végigtekintünk csak a gyári munkások és gyárosok közti viszonyokon. Vagyis a társadalom alapelveinek minden con- sequentái nem vonatnak le. így ismétlődhetnek azok az állapotok — természetesen csak halvány utánzatképen — melyek a 18-ik század utolsó felében szemlélhetők; igy történhetik, hogy egyes kisebb csoportjai az emberiségnek, meg vannak fosztva azon szellemi és anyagi javaktól, melyeknek élvezetére mint emberek képesítve, mint a társadalom tagjai jogosítva is vannak. De ha ez áll is, ebből még nem következik az, hogy azon helyes alapelveken nyugvó egész társadalmi rend fel- forgattassék; hanem következik az, hogy ezen visszásságok megszüntettessenek, hogy az elvek a gyakorlati életben is helyesen alkalmaztassanak. Ezen társadalmi visszásságok elleni harczban az egész müveit világ rokonszenvével fogja kisérni a munkás osztályt, nemcsak, hanem még segélyére is siet, mint ezt legutóbb látjuk az ifjú német császár socialis politikájában. És ha a munkás osztály ezen egyedül helyes útra lép ha félrevetve azon anarchikus tanokat és törekvéseket, melyekkel eddig is nagy mértékben elidegenítette magától az emberiséget: e helyett a törvényes útra lép s ott követeli jogait, ha oda áll a már elismert társadalmi osztályok mellé, és méltónak mutatja magát arra, hogy mint uj osztály elismertessék: bizonyára meg fogja nyerni mindazt amit követel, biztosit hatja magának a jólétet és elismerést, mert törekvése ekkor a kor szelleméből folyó, az egyenlőség és testvériség alapján álló társadalom szükségszerű fejleménye lesz, s mint ilyen természetes fejlődésnek, nem állhat ellen semmiféle szűkkeblű osztályérdek. S úgy látszik, a magyar munkás osztály már reá lépett erre a helyes útra. Legalább erre mutat azon példás rendben lefolyt nagy munkás-gyűlés, melyet ez év május 1-én Budapesten rendeztek, hol ők magok utasították vissza a sociál-demokrata és anarchista tanokkal való közösséget. És ez hány fogja őket elvezetni oda, a hová oly hő vágyakozással törekszenek: a megelégedéshez. Az ujoncz és kedvese. Mindszenty Gedeontól.*) (Elmegyek, elvisznek huszárnak, Eljegyzett a császár magának — Jaj he sir, he rí a sarkantyúm, Soh’sem volt, nem is lesz ily nagy hám. *) Elhunyt jelesünk kiadatlan költeményeiből.
