Eger - hetilap, 1890
1890-12-02 / 48. szám
48-ik szám. 29 -ik év-folyam 1890. deczember 2-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 20 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasáboson péti sorhely után fi, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A polgári őrködés. Zöld színű falragaszok hirdetik, hogy rendőrkapitányunk elrendelte a polgári őrködést. Azt is mondja a hirdetés, hogy a rendőrkapitány ur 20 írtra bünteti azt, aki ezen reá rótt kötelesség teljesítését megtagadja, vagy ebbeli kötelességét hanyagul teljesiti. Szép dolog. Elismerem, hogy a rendőrkapitány urat jóakarat vezérelte intézkedésében; azt sem vonom kétségbe, hogy a személy- és vagyonbiztosság utóbbi időben megrendült városunkban, s igy a rend fentartása czéljából kivételes intézkedéseket is kell tennünk : de azt nem ismerhetem el, hogy a rendőrkapitány tutor vény esen és helyesen járt el. Nincsen ugyanis törvényünk, sőt szabályrendeletünk sem, amelyre e rendelkezést alapítani lehetne. Már pedig a rendőrkapitány csak a létező törvényeket s rendeleteket, hajthatja végre; de arra nincsen jogosítva, hogy uj kötelező szabályokat hozzon s ezekre büntetéseket állapíthasson meg. Mi lenne szegény hazánkból, a szabadság hires országából, ha a személyes szabadságot még a rendőrkapitány urak is korlátozhatnák ? így is inkább rendőrállam vagyunk már, mint jogállam! Évről-évre szaporodnak azon törvényeink, melyek hol pénzügyi érdekből, hol egyéb okból, a polgárokat szabad akaratuk s régi joguk érvényesítésében gátolják. Szabadságunk másik részét meg a tisztviselők némely részének a törvény terén való járatlansága és önkénykedése vonja el. Ne adjuk oda tehát azt. a csekély szabadságot is, amit.[meg- hagynak nálunk ! A szabadság a legnagyobb kincse az embernek. Őrizzük féltékenyen! Avagy ki biztosíthat, bennünket az ellen, hogy az a hatóság, mely ma hasznos czélból akar kötelező szabályokat alkotni, holnap nem próbál-e majd veszélyesebb intézkedést is tenni ily módon ? Aki megrendelheti a polgári őrködést, az megrendelhetné azt is, hogy minden ember, büntetés terhe alatt, tűzoltó tartozik lenni, de még azt is. hogy az útczákat a polgárok söpörjék s a lámpásokat is ők gyújtsák meg stb. stb. Az 1879: XL. t. ez. 1. §-a megmondja, hogy ki kihozhatnak büntető-szabályokat. Az 1886: XXII. t. ez. 32. §-a azt is meghatározza, hogy a község az önkormányzás jogát képviselőtestülete által gyakorolja. Ne igényeljen tehát rendőrhatóságunk magának olyan jogkört, amely őt meg nem illeti! Egyébiránt én a polgári őrködés eszméjét sem helyeslem. Eltekintve attól, hogy a teherviselésnek ezen neme egyenlőtlen; mert a jómódú embernek azon néhány hatosa, amibe a helyettesítés kerül, nem áll arányban a szegényebb ember éjjeli kínlódásával: a polgári őrködésnek ez él ja sincsen. A rendőrnek csak akkor veheti hasznát a közönség, ha megbíz ha tó és fegyelemhez van szokva. De mit válhatunk attól az őrtől, akiről azt sem tudjuk, hogy képes-e feladatát felfogni, s van-e elég bátorság benne, hogy esetleg a veszélylyel is szembeszálljon ? Mit várhatunk attól az őrtől, akinek fegyvere sincs, és aki ezzel talán bánni sem tudna? Mit várhatunk attól az őrtől, akit sem hivatása, sem a büntetéstől való félelem, sem saját vagyoni érdeke nem bírhat éberségre ? Mit várhatunk attól az őrtől, akiről, vagy akinek némelyikéről azt sem tudhatjuk, hogy nem használja-e fel a saját javára a kedvező alkalmat? Végül mit várhatunk attól az őrtől, akire nézve még az is nagyon kétes, hogy a törvény védi-e a személyét a bántalmazás ellen oly hathatósan, mint a hatósági közeget? Lehet, hogy vannak köztünk, akiknek örömük telik a polgárőrök czirkálásában; de én nem lelkesedem az ilyen őrködésért. Az én véleményem szerint egyelőre csak két irányban kell intézkednünk: 1. Hajtsuk végre szervezési szabályrendeletünk azon intézkedését. mely szerint 22 közrendőrünket csak rendőri szolgálatra lehet alkalmazni, „más mellékszolgálatra való felhasz- náltatásuk pedie határozottan tilos 2. Szaporítsuk közrendőreink számát legalább 8—10 emberrel. Reményiem, hogy képviselőtestületünk nem fogja megtagadni azon összeg megszavazását, melyet városunk közönségének élet- és vagyonbiztossága követel. Dr. Alföldi Dávid. Az egri reáliskola ügye. A magy. kir. kultusz-ministerium 1891-iki költségvetésének részletes tárgyalása alkalmával, az egri reáliskolát illető pontnál, ez uj intézetünk érdekében, meleg hangon szólalt fel Szederkényi Nándor, városunk országgyűlési képviselője. Miután a bpesti lapok úgy e felszólalást, valamint a kultuszminister erre adott válaszát csak kivonatosan közölték, szükségesnek tartjuk úgy a felszólalást, mint az erre adott, ministeri választ, mint közönségünket közvetlenül érdeklőt, az országgyűlési napló alapján, szószerinti szövegében közölni, amint következik: Szederkényi Nándor: T. ház! Ezen tételnél a vallás- és közoktatásügyi ministerium azon jóakaratu igyekezete nyilvánul, hogy amennyiben az ország ereje és pénzügyi helyzete lehetségessé teszi, a közoktatásügynek megfelelőleg középtanodákat és reáliskolákat állít. E tételnél három új reáliskolának felállítását látjuk ez év folyamán. Az egyiket Budapesten, gondolom a Vl-ik kerületben, egy alreáliskolát Egerben, és végűi a debreczeni városi alreáliskolát főreáltanodává emeli. Habár szűk keretekben mozognak is a czélba vett intézkedések, mégis örvendek, hogy látom, hogy fokozatosan évenként egy pár középtanoda emeltetik az országban. Nekem azonban e tekintetben egy más észrevételem van. (Halljuk! Halljuk!) A mint az itt felemlített három reáliskolának berendezését, figyelmesen átolvastam az indokolásban, a kö
