Eger - hetilap, 1890
1890-01-07 / 1. szám
4 nek, a járási főszolgabiráknak, Eger és Gyöngyös városok tanácsának, valamennyi községi elöljáróságnak tudomás és szigorú miheztartás czéljából kiadandó s a megyei hivatalos lapban is közzéteendő; kiadandó továbbá az espereseknek a hitk. iskolaszékekkel leendő közlés czéljából. Kelt stb.“ (Folyt, köv.) A hevesmegyei nöegylet árvaházának karácsonfája. Vájjon kell-e nagyobb lelki gyönyör, mint az ártatlanok örömében való részvét? Mi úgy hisszük, hogy nem; és velünk minden bizonynyal minden romlatlan lelkű egyetért. Ily igazi lelki gyönyört, élveztek, kik a hevesmegyei nöegylet által fentartott, és az irgalmas nénék gondjaira bízott, árva leánykák karácson- fájára nemesen érző lelkek által adományozott ajándékok kiosztásának szerény ünnepélyében részt vettek. Mert igazi lelki gyönyör: látni, hogy a kiket sorsuk mostohasága a földi legnagyobb örömtől, a szülői szeretet élvezetétől megfosztott, s a kiket az árvaháznak reájuk nézve bizonynyal igen jótékony, de a szerető szülők ápolását távolról sem pótolható egyhangú gondoskodására utalt, azoknak, ha többször nem, egyszer az évben, a kis Jézus születésének emlékére szentelt napon szereznek a nemesen gondolkodó, résztvevő keblek örömet; és a kis csecsebecse, kevés kalácska, részben szükségleteiknek megfelelő ruha, vagy egyéb czikkek, mennyi örömmel töltik el őket, kiknek másféle örömből úgyis vajmi kevés juthat. De nemcsak az ő örömük szemlélése teszi kedvessé a jószívű adakozóknak ezen órát. hanem ők maguk is az áldott lelkű irgalmas-nénék vezetése alatt kitesznek szerény tehetségük szerint magukért, hogy jólelkű pártfogóiknak az által is örömet okozzanak, hogy jelét adják ártatlan felfogásuknak, az ünnep nagyságáról és jótevőjük iránti hálájokról. A jó Albertina néne oly gyönyörű versekre tanítja be őket, és azokat oly kedvesen szavalják az ünnep estéjén, hogy nem lehet mesihatás nélkül hallgatni az ártatlanokat, kikben méltán véli az ember látni a haza jövő becsületes polgárnőit, miután ily vezetés, a jóra és szépre oktatás, méltán kelti az emberben azon reményt, hogy ha az árvaházat elhagyják, szerény pályájukon meg fognak maradni a becsület útján, mely remény ha valósúl: méltán elmondhatjuk, hogy azon fáradság, melyet a nő-egylet árvaháza fentartására fordít, nem veszett kárba és azon soknemű nehézségek leküzdése, mely az árvaház létesítése és fentartása körül felmerült és részben most is felmerül, a jótéttel járó tiszta öntudatban édes jutalmat talál. Irigylésre méltó ily ünnepélyeken a jólelkü főnöknő, a ki mint egy áldást osztó madonna ontja ki valamennyi árvára a bőség saruját, és igy áldott keze a nagy örömnek valóságos kútfor- rása, melyért minden árva szívből hálát rebeg neki, a mit ő, anyai gondos vezetéséért méltán megérdemel. Azon lelkesek között, kik bőkezű adakozáson kívül, azzal is buzditólag hatnak részben az ártatlan árvákra, hogy megédesítik gyermekded örömeiket, részben az adakozó közönségre, hogy példája által buzdittassanak az árvák iránti nemes érdeklődésre, első helyen áll, nagyságos és főtisztelendő Györgyényi ígnácz prépost-kanonok úr, ki követve nemes lelke sugallatát, gyönyörét találta az ártatlanok örömének szemlélésében és megtisztelte az árvák kisszerű, de igazi lelki gyönyörök nyújtásában bizonynyal nem legutolsó ünnepélyét jelenlétével, mit azok bizonynyal nem felednek egész életökben sem el, a vele ugyanezen ünnepélyen megjelenő adakozókban pedig, új tápot nyernek mindazon jótékonysági érzelmek, melyek őket arra indították, hogy adományaikkal járuljanak az árvák örömének öregbítéséhez. A nemeslelkü főpap nemes lelke legszebb jutalmát ugyan jó tetteinek tudatában találja fel, de jól esik a nőegyletnek leróni mélyen érzett háláját forró köszönetével, melylyel az ezen ünnepélyen való, oly igen becses megjelenéséért neki ezennel adózik. Engedje a jó Isten, hogy még sok szenvedőnek törülhesse le könnyeit, és évek hosszú során át élvezhesse a jótetteinek tudatából eredő legfőbb örömet. Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük decz. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fünnakadást szenvedjen. Előfizetési föltételek: Egész évre ...... 5 írt. Félévre ...... 2 „ 50 kr. Évnegyedre ................................................... 1 „ 30 „ Egy hóra ...... * 45 „ Küzs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden üt előfizető után egy tisztelet- példán nyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. — Egy jelszót fog mondani. — S mi lesz e jelszó ? — A jelszó ez: „Itthon van az ördög?'1 A kapus és felesége megborzadtak a rémülettől. Az idegen azonban nem törődve rémületökkel, nyugodtan ment vissza padlás-szobájába. A bejelentett titokteljes látogató már másnap reggel megjelent. Külseje nem igen volt megnyerő. Sötét, komor arczvonásai, fekete szempillái, élénk tüzes szemei, sápadt, majdnem sárgás arcz-szine s ezekhez vörössel bélelt fekete köpenye, mely magas alakját fődé, kísérteties, hogy ne mondjuk, ördögi benyomást gyakoroltak a szegény kapusra. — „Itthon van az ördög?“ Kérdé erőteljes bassus- hangon, mely megreszketteté a kapust. — Tessék csak fölsétálni, — felelt ez halálra ijedve. Az az ur, kit keresni tetszik, itthon van. A vendég szó nélkül felment a padlás-szobába, s e naptól kezdve naponkint megjelent, ugyanazon órában, ugyanazon percz- ben; nagyon pontos volt. A két ismeretlen jóformán az egész napot együtt töltötte a padlás-szobában ; igen zajosan társalogtak, sőt többnyire énekeltek, még pedig olyan istentelen énekeket, hogy a hallgatózók haja égnek meredt a rémülettől. Délután öt óra tájban együtt távoztak el, s másnap reggel ismét újra kezdték az előző nap munkáját. Végre is a kapus megsokalta a dolgot, Elhatározta, hogy minden áron kifürkészi a két idegen titkát s különösen a fekete láda rejtélye bántotta kíváncsiságát. Egyszer, erőt véve félelmén, fellopódzott a padlás-szoba ajtaja elé s kihallgatta az ismeretlenek beszédét. Borzasztó volt, a mit hallott! — Bátorság ördög barátom! — mondá az egyik. — Könnyű azt, mondani, de nehéz megtenni, — mondá a másik. Azt hiszi ön, hogy oly könnyű ördögnek lenni, mint ön gondolja ? — Igaz, hogy nehéz dolog, de önnek sikerülni fog. — Én nem hiszem, hogy sikerüljön. — Én pedig meg vagyok győződve, hogy ön jó ördög lesz. — Szent Isten! — suttogó a kapus. Ezek szövetséget kötnek az ördöggel! — Kedves barátom! — szólt a lakó a vendéghez, az ördög nem oly csúnya, mint a milyennek festik. Ön oly pompás ördög lesz, hogy a holtakat is feltámasztja sírjukból. — Borzasztó! — mormogá a kapus fogvaczogva. — Ön a pokol fejedelmét s minden ördögeit és gonosz szellemeit le fogja főzni! — Jóságos ég! — Kegyelmezz szegény bűnös lelkemnek! — dadogá a kapus. Nem bírta tovább hallgatni az istentelen beszédet; reszkető inakkal támolygott le a lépcsőn. Félörülten futott a legközelebbi rendőr-állomásra, bejelentette a rendőrtisztnek a titokteljes lakót és vendégét, részleteket beszélt el a rejtelmes fekete ládáról s idézett egyes mondatokat az istentelen ének szövegéből s az ismeretlenek sátáni párbeszédéből.
