Eger - hetilap, 1890
1890-09-23 / 38. szám
38-ik szám. 29 -ik év-folyam 1890. Szeptember 23-án. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt — kr Félévre . . 2 „ 50 r Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-titcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Takarékbetétek és értékpapírok. Egyik tudományos folyóiratunk legutóbbi számában érdekes értekezés jelent meg a magyarországi hitelintézetekről. Az értekezésnek különösen az a része érdemel figyelmet, a mely a, takarékbetétekkel foglalkozik. Az itt felhozott adatok szerint a magyar- országi pénzintézeteknél a takarékbetétek 1888. végén 481.950,000 frtot tettek. Ez a számadat már magában véve is igen kedvező világításba helyezi a magyar tőkegyűjtést, de emeli ezen adatnak a jelentőségét még inkább az a körülmény, hogy az előző évekhez képest gyors és tetemes növekedés mutatkozik a tőkegyűjtésben. A takarékbetétek állománya volt ugyanis; 1850 1860 1870 1880 1888 10.550.000 frt 36.340.000 „ 134.330.000 „ 305.260.000 „ 481.950.000 „ A takarékbetétek ezen emelkedése csaknem folytonos volt, a mennyiben az utóbbi évtizedekben csak az 1873-iki esztendő mutat visszaesést, a mit egyébiránt eléggé megmagyaráz az ezen évben bekövetkezett tőzsdeválság, a mely bizalmatlanná tette a közönséget. A mi pedig az utolsó tiz évet illeti, évről-évre megszakítás nélkül gyarapodtak a takarékbetétek, a melyek az 1888. év végén 37 millióval haladták meg az előző évieket. Ez a fejlődés igen örvendetes, főleg azért, mert kétségtelenül igazolja, mennyire alaptalanok azok a panaszok, hogy a nép szegényedik. Ellenkezőleg azt tapasztaljuk, hogy nálunk a köz- vagyonosodás terjed, mert hiszen különben nem emelkednének a takarékpénztári betétek. Ha azonban közelebbről tekintjük az említett értekezés adatait, szemünkbe fog ötleni egy igen nevezetes mozzanat. Az tudniillik, hogy a betétek tulnyomólag nagyobb összegekről szólanak. Ha csak az 1888-iki viszonyokat veszszük, azt látjuk, hogy a betétkönyvecskék száma és a betétek nagysága közötti arány a következő volt: 10 forinton aluli betét 10—50 forintos 50—100 „ 100—500 „ 500 — 1000 „ 1000—2000 11 11 55 11 11 Az összes könyvecskéknek 11-31%-a 18-03 „ 13 35 30-08 10-92 8-18 5? 11 11 Az összes betéteknek több mint fele tehát a 100 frtot meghaladó betétekre esik, a miből következik, hogy a takarékpénztáraknál és bankoknál nem annyira a szegényebb néposztály, mint inkább a jómódú középosztály helyezi el pénzeit. Sehol a világon, Amerikát kivéve, nem esik országos átlagban egy takarékpénztári könyvecskére oly nagy összeg, mint mi nálunk. így az átlagbetét könyvecskére kitett Magyarországon: 1884-ben 735 frtot 1885 „ 782 „ 1886 „ 749 „ 1887 „ 749 „ 1888 „ 773 „ Látni való ebből, hogy az a tendenczia, mikép nagyobb összegek keresnek elhelyezést pénzintézeteknél takarékbetétek alakjában, még mindig növekedőben van. Ezt már aztán nem tarthatjuk sem helyesnek, sem örvendetesnek. A fejlődés sokkal egészségesebb volna, ha a takarékpénztárakat inkább a kis tőkék keresnék fel. A szegényebb sorsuak- nak, a kik forintokat, apró összegeket takarítanak meg, szükségük van a takarékpénztárakra, a melyek a kis tőkéket összegyűjtik és kamatoztatják, de a vagyonosabb elemek, a midőn nagyobb összegeket gyümölcsöztetés végett takarékpénztárba vagy bankba helyeznek el, bizonyára érdekeik ellen cselekesznek. A vagyonkezelésnek sokféle módja mellett, a takarékbetétként való elhelyezés egyike a legkezdetlegesebb formáknak s ha ez ajánlható is kisebb összegeknél, határozottan helytelenítendő nagyobb tőkéknél. A tőkepénzes czélja vagyonából kellő biztonság mellett lehető legnagyobb jövedelmet elérni. Már pedig ha nem is állítjuk, hogy a takarékpénztárnál nem volna meg a kellő biztonság, de hogy a lehető legnagyobb hozadék a takarékpénztárban való elhelyezés utján nyerhető, ezt tagadásba kell vennünk. Hiszen közismereti! tény, hogy a betétek után nálunk igen csekély kamatot fizetnek. A fővárosban pl. csak kisebb összegek után 4%-ot, nagyobb betétek után már csak 31/2(y/°-ot. A vidéken sem olyanok a viszonyok, mint voltak régebben. A betétek után ott sem érhető el több 472 legfeljebb 5%-nál és e mellett még sok helyütt levonják a kamathozadékból a tőkekamatadót. Nem mondhatni tehát jövedelmezőnek a vagyonkezelésnek azt a módját, a mely a tőkepénzt kamatozás végett bankba vagy takarék- pénztárba helyezi el. Felmerül ennélfogva az a kérdés, hogy középnagyságú és ennél tetemesebb tőkék gyümölcsöztetése — természetesen a biztonság mindenkori szemmeltartásával — mikép történhetik legra- tionalisabb módon? A bankok és takarékpénztárak üzletének közelebbi vizsgálata megadja erre a választ. Ha elemezzük a legtöbb nagyobb takarékpénztár mérlegét, azt találjuk, hogy ezen intézetek a hozzájuk betett tőkéket leginkább három irányban alkalmazzák. Leszámítolnak váltókat és más hitelpapírokat, kölcsönt adnak értékpapírokra és jelzálogra és végre értékpapírokat vásárolnak. Ha ezen üzletágakat a magán-gazdaságra akarnék alkalmazni, azt találnék, hogy a vagyonkezelésre csakis a harmadik — az értékpapírok megszerzése — alkalmas, mivel a váltóleszámítolás és lombardkölcsön és a jelzálogkölcsönzés sokkal bonyolultabb, sokkal koczkázatosabb és sokkal inkább megköti a tőkét, semhogy a magán-tőkepénzes azokkal sükeresen foglalkozhatnék. Csakis az értékpapirvásárlás az, a mely egyesíti magában a befektetett töke könnyű mobilitását, a kényelmes kezelést, a biztonságot és a legnagyobb jövedelmezőséget. Maguk a pénzintézetek és különösen a nagyobb betéteket kezelő takarékpénztárakis ebből az okból vásárolják az értékpapírokat. Ok 4%-ot fizetnek a betevőknek, holott az értékpapírok nekik közel 5%-ot vagy többet jövedelmeznek. És e mellett mitsem koczkáztatnak, mert az értékpapírok legnagyobbrészt könnyen és gyorsan készpénzzé tehetők az esetre, ha a betevők visszakövetelnék betétjeiket. Nagyon sajnálatos, hogy nálunk még oly kevéssé szokásos a tőkepénznek értékpapírokban való gyümölcsöző elhelyezése. Pedig éppen a magyar értékpapirpiacz mondhatni az egyedüli, mely erre a legkedvezőbb chance-okat nyújtja. E tekintetben igen érdekes táblázatot, állított össze a ,.M agyar Merkur“ czimü tőzsdelap, a fontosabb és tőkebefektetési czélra legalkalmasabb értékpapírokról, melyből könnyű ki-
