Eger - hetilap, 1890

1890-09-23 / 38. szám

300

számítani, hogy mig a takarékbetétek alig 372» legfölebb 472 s csak igen ritkán hoznak 5H/o-ot> addig az értékpapírokba fektetett töke jövedelme nem ritkán az 5%-ot is haladja. így péld. a 4%-os aranyjáradék mai árfolyama 101 frt 35 kr. hoz éven- kint 4 frtöt aranyban; az államvasuti kölcsön mai árfolyama 112 frt 50 kr. évi kamata 41/2 forint aranyban, stb.

E példák eléggé érthetően adják tudtára a magyar tőkepénzes közönségnek, hogy mily botorul cselekszik, ha nagyobb összegeket 4%-ra helyez el a takarékpénztárakban. Hiszen még az állampapírok sem kamatoznak kevesebbet 472%-nál, sőt akad közöttük olyan, a mely teljes 5%-°s hozadékot nyújt. Már pedig biztosabb és könnyebben realisálható értékpapírt képzelni sem lehet, mint a magyar állampapír. Még a lehető legnagyobb biztonságot nyújtó, mert jelzálogon alapuló záloglevelek is jóval több kamatot hajtanak, mint a mennyi takarékpénztári betét után elérhető. És mit mondjunk a vasúti és más részvényekről ? Az előbbiek csaknem állampapír jellegével bírnak, mert a hozadékot az állam garantirozza, az utóbbiak pedig az illető vállalatok szo- liditása és folytonos fejlődése által tűnnek ki. Az, a ki értékpapírokba fekteti ma pénzét, nemcsak dús jövedelmet biztosit magának, hanem megszerzi a kilátást arra is, hogy tőkebeli nyereségre tesz idővel szert, mert kétségtelen, hogy a magyar értékpapírok árfolyama nemsokára a jelenleginél jóval magasabb színvonalra fog emelkedni.

Kötelességet véltünk teljesíteni, a midőn olvasóink figyelmét reá irányítottuk az értékpapíroknak mint tőkebefektetési objectu- moknak nagy fontosságára, és reméljük, hogy közöttük számosán fognak akadni, a kik a fentebbiekből le fogják vonni a tanulságot, mely nem lehet más, minthogy a takarékpénztári betéteket, kellő biztonságot nyújtó, jól jövedelmező értékpapírokkal fogják felcserélni.

A zóna első éve.

Augusztus elsején múlt egy éve annak, hogy a zónatarifa, ez a nagyszabású reform, a magyar államvasutak vonalain életbe lépett. Valóságos forradalmat keltett egy évvel ezelőtt Baross Gábor merész reformja a közlekedés terén és most, a mikor egy évi tapasztalat van már mögöttünk, mondhatjuk, hogy a kísérlet teljes mértékben sikerült és a diadal, melyet Baross Gábor a magyar névnek szerzett, teljes. Az úgynevezett vasúti szakemberek minden oldalról erélyesen támadták meg a reformot, biztos kudarczot helyeztek kilátásba és a vasúti szaktudomány össszes érveit hozták fel a mellett, hogy a zónatarifa legfeljebb érdekes kísérlet, de keresztülvihetetlen utópia.

Az „EGER“ tárczája.

Az utolsó praefect.

— Történelmi beszély. —

III.

Campu libertici.

(Folytatás.)

Délfelé haladt már az idő, a nép még se tudta, mi czélból gyüjtetett ide. Tizenegy óra körül egy pópa, kinek legerősebb hangja volt, felállt az emelvény szópadjára s lekiáltott:

„Ide hallgassatok mindnyájan!“ — Minden arcz figyelmes lön, kegyes áhítattal néztek a pópára, — bizonyosan kegyes elmélkedést tartand a hi vek előtt.

— Látom — kezdé a pópa — engedtetek s eljövétek szép számmal, ügy is kell! A ki saját boldogságát akarja hallani, itt meghallhatja. Ámbár ti a boldogságot nem érdeműtek, mert felgerjedt ellenetek az ur . . Hallottátok a múltkor, mint dörgött? . . Hihető, hogy nem fog teremni máié, mert az isten haragjában agyondobálja, — de még a medvék számát is megszaporitja — s elpusztul a ti nyájatok; akkor aztán ám lássátok: megéltek-e a csucsor étkán?. .Gonoszok vagytok ti s büntetésre méltók; mert ti az isten s szentséges pópán kívül más urat is ismertek, . . . Az isten csak határaitokat veri el; de a ti földesuraitok koi'bácscsal ostoroznak titeket. A pópa csak tizedrészét kívánja termésteknek, de a ti uraitok negyedét a dézsmában ... És kik a ti földesuraitok? Nemde a magyarok? íme, a ti málétermésAz utópia valósággá lett, a felhozott ellenérveket mind halomra döntötte az az eredmény, melyet az első évi forgalomról most közzétesznek; és ha felemlítjük még azt, hogy az uj rendszer előnyeinek nem csekély része az üzletvitel egyszerűsítésében rejlik, a mi sikerei egy részének nyitja is, különösen pénzügyi szempontból, a mit annyian nem tudtak vagy nem akartak megérteni, akkor megerősödik az a meggyőződésünk, hogy e bírálatokban nagyobb része volt az elfogultságnak és rosszakaratnak, mint a szakértelemnek.

A magyar államvasutak nagy nehézségek és sok akadály között teljesitik hivatásukat; nem hiszszük, hogy a föld kerekén volna hálózat, mely annyi különböző és sok tekintetben gyenge vonalból állana. És ez a hálózat, mely a jövő évben már nyolcz- ezer kilométernél nagyobb lesz, folyton javítja pénzügyi helyzetét, a nemzetnek közgazdasági előnyöket és hasznot nyüjt; képvisel és megold magyar nemzeti feladatokat, egyszóval oly tényezője a közélet legtöbb czélja elérésének, melynek jelentőségét aíig lehet megbecsülni.

Ha nem is vesszük figyelembe azt. hogy mily óriási nemzetgazdasági haszon van abból, ha a forgalom könnyittetik és olcsóbbá tétetik; nem számítjuk be azt sem, hogy a kereskedelem és ipar mily lendületet vett és fog még venni a közlekedés könnyítése által, csak egyszerűen az államvasutak szempontjából tekintjük az első évi eredményeket, még igy is teljesen kielégítők. Az államvasutak végleges kimutatásai még csak április végéig terjednek és igy a május, június és julius havi eredmények csak az ideiglenes leszámolás alapján tüntethetők fel. Azonban az ideiglenes leszámolás eredményeit a végleges leszámolás eredménye még a legkedvezőtlenebb téli hónapokban is felülmúlta, minden valószínűség tehát a mellett szól, hogy az utolsó három hó végleges leszámolása csak javítani fogja az alábbi eredményeket.

A kimutatás időszaka az 1889. augusztus 1-től 1890. julius

31-ig terjedő év, az összehasonlitás alapjául az előző év ugyanazon időszaka szolgál. Ezek szerint szállíttatott a magy. kir. államvasutakon 1889. augusztus 1-től 1890. julius 31-ig, illetve 1888—1889 ugyanazon szakában:

1889-1890-ben 1888—1889-ben

utas . . . 13.060,751 5,186,227

podgyász db. 603,060 465,659

vagyis az utasok száma a zónatarifa életbeléptét követő első évben 7.874,524-gyel növekedett, a mi 151*8% szaporulatnak felel meg. A feladásra került podgyászok száma 127,211 darabbal szaporodott, vagyis a növekedés 29*5%•

tek, szűk nyájatok száma megfogyott, ti éheztek s uraitok bőségben úsznak. Dolgoztok nékik, mint az igavonó barmok s ők

— ütnek. A mi felséges királyunk már ezelőtt hét évvel azt parancsolta, hogy ne adjatok dézsmát, ne robotoljatok, Egyétek meg magatok a máiét s dolgozzatok magatoknak . . Ti ezt ugy-e akarjátok ? — Tehát mondom nektek, hogy úgy legyen, — senkire kívülem ne hallgassatok, én tudom, mit kell tennetek, nekem megsúgta az isten, hogy három hónapig alunni fog — de ha nem úgy, tesztek, mint mondám: felébred — és akkor jaj nektek! . . Értettétek? . . Amen.

Megértette minden oláh, mert ez nagyon szivreható beszéd volt. Ujjongatni kezdének örömükben, mig egy hatalmas férfias csengésű hang újra le nem csilapitá őket.

Mintha már hallói tűk volna e hangot, s láttuk volna ez ar- czot?! — Oh de nem! hisz ez oly vad, szilaj kifejezésű arcz! — Körüljártatá a lovag szemeit a sokaságon s magasra emelkedve nyergében, szólt:

— Nézzétek — Trajánus képére mutatva — sok száz esztendőkkel ezelőtt élt e hatalmas császár. Birodalma oly nagy volt, hogy abban a nap soha le nem nyugodott; népe oly hatalmas és miveit, hogy rettegve bámulta az egész világ . . Ez a föld, hol most szászok, székelyek, magyarok laknak — és a hol ti tengődtök: e hatalmas császár birodalmához tartozott. Valami kegyetlen nemzet lakott itt — majdnem olyanok, mint a magyarok — attól foglalták el . . E hatalmas császár azon dicső nemzet fejedelme volt, melyet mi őseinkül tartunk. Ez hóditá meg nekünk Erdélyt, — ez a mi birodalmunk; ehez nekünk méltó jogunk van — [mintha a kihalt nemzeteknek jogaik volnának!]

— És mégis, mi elnyomva, megalázva élünk! mi, e hatalmas nemzet utódai! — — —