Eger - hetilap, 1890

1890-09-09 / 36. szám

287

lelkületű nő, férje magyar érzelmeinek kifejlesztésére is jelentékeny hatással volt. — Néh. hold. Pokorny János, a magánéletben, mint tiszteletreméltó férj, ritka hűségű hitves társ, páratlan odaadó, áldozatkész jó barát, lelkes polgár, és hazafi, nemes szivü s vidám derült kedélyű férfin vala ismeretes. Elhunytat özvegyén, Pfeiffer Irma asszonyon kívül, számos rokonsága, igen sok jó barátja s tisztelője, valamint városunk összes polgársága mélyen fájlalja. Halála valódi veszteség városunkra! — Néh. Pokorny János temetése, díszes egyházi szertartással, s városunk minden rendű és rangú lakosságának impozáns részvéte mellett a múlt vasárnap, f. hó 7-én a délesti órákban ment végbe. A gyászszertartás közben a gyászfátyollal bevont zászlója alatt testületileg kivonult egri koszorús dalkör megható gyászdalt zengett. Ugyancsak a dalkör tagjai emelték a halottas kocsira a boldogult koporsóját is, melyet a kegyelet koszorúinak sora egészen elborított. A boldogéit ravatalára koszorúkat helyeztek: „Feledhetlen férjének. Vigasztalhatatlan neje“. — „Jánosunknak.“ (Pokorny özvegyének szülei.) — Az egri angolkisasszonyok. (Élő virágokból.) — „A tanítóképző intézeti tanárkar. Szeretett kar- társának.“ — „Szeretett, tanáruknak. Az egri tanítójelöltek.“ — „Szeretett tanáruknak. Éliássy Ida és Anna.“ — „Szeretett barátjának Kapácsy Dezső.“ — „Szeretett barátjának Éliássy Fe- rencz“ — „Pfeiffer József“ stb. A nagy, díszes közönség a gyászmenetet a temetőbe is kikisérte, holott a sírnál dr. M a c z k i Valér, az egri dalkör alelnöke, vett búcsút a boldogúlttól, kinek hamvai fölé immár a sir hideg hantjai borult, — a következő megható gyászbeszéddel :

„Gyászoló testvérek, rokonok s barátok! A ravatal, mely port és hamut zár bús odorában, külső jelképe szivünknek, mely szellemi ravatalként őrzi azon lelki kincsek emlékét, melyeknek eme drága hamvak földi edényül szolgáltak.

Az edény összetört: és hol van kincstartalma? Hová lön a gyémántjellem, a polgári erények aranya, a vasszorgalom, a mesteri művészet ragyogó csillaga; — hová a szeretet, barátság, hűség,, szerénység, becsület s nemes önérzet gyöngyfüzére?

Ó ezeket ne keressük már a hamvakban, mert ők túlélték a hamvadást, — hisz halhatatlanok! Atröppentek azok a halhatatlanság honába; — s mi, kik lelkesülónk egykor azok szemléletén, kik átmelegülénk azok lángjainál: mélyen megrendülve áll- juk körül a porrá zúzott edényt, mintha nem akarnék hinni a zord valót, mintha most is ott rejlenék a hamvak alatt a sok drágaság; — ah, pedig csak belenézzük a földi porba azt, ami itt ragyog és sajog vérző keblünkben: csillámát s emlékét ama sok szép lelki tulajdonságoknak, melyek oly gazdagon özönlötték körül egész lelki valónkat, mig e méltán siratott halott köztünk járt és hatott, s melyek által enyészlietetlenül sziveinkbe plántálá az iránta való szeretetet, hűséget, barátságot s tiszteletet, s hol ép úgy őrizzük s érezzük iránta mindezt az örök viszontlátásig, mint ahogy a sírnak adjuk át őrizetül földi maradványait — mindaddig, mig egyszer a derék, ki nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör, és eget kér! . . .

Igen, ki fog törni s eget kérni! Mert hisz maga a számtani következetesség is követeli azt, hogy a piramis csúcsban végződjék, s ne maradjon csonkán.

B'ájdalom! Pokorny János élete csonka piramis maradt! Sokan emlékeznek még körünkben, midőn városunk lakosa lön az alapos készültségi!, izmos tehetségű s a legszebb reményekre jogosító húsz — s néhány éves ifjú. S mi történt azóta, a köztünk töltött 22 évi élet szakában ? Beszéljenek róla tanitványi, kiknek megmutató a zeneművészet tündérvilágát; beszéljen róla Eger, melynek dalkörét otthonossá tévé a dicsőség ragyogó csarnokában ; beszéljen róla Magyarország, mely előtt ismertté s tiszteltté tévé karnagyi veszszőjével városunk lobogóját és czimerét!

És a nehéz munka hosszú évei alatt nemcsak megtanulta nyelvünket, hanem őszintén magyar állampolgárrá is lett. — S midőn már áldásos törekvéseivel fénysugárt font úgy saját homlokára, mint másodhazája fölé is; midőn a közbecsülés, tisztelet s elismerés dijait kiérdemelve előkelő állást vívott ki magának; s midőn végre verejtékes homlokát a családi élet rózsa-berkének üde árnyába hajtá, hogy az andalító fülmiledal mellett megpihenve, folyton ujuló erővel láthasson élte nyarának hátralevő java-munkájához: akkor harmadhazája, a halhatatlanok otthona, mintegy megirigyelve tőlünk a kitűnő polgárt, — örök polgárai sorába igtatá őt, itt hagyatva vele gyászos szeretteit.

Elementáris erővel kezdő rombolni a borzasztó kór az aczél tagokat, s a szegény beteg lelkendezve menekül első hazájának, szülőföldének csoda-emlejére, hol egykor életet vön, hogy az anyakebel újra szülné roncsolt egészségét. Hiába! Mostoha lön hozzá a szülőföld, s könyörtelenül löké vissza igazi édes anyául, választott másod-hazája keblére, s most e kebelben fognak pihenni drága porai, s a liü kegyelet virágot hint sírjára!

Fogadd hát virágúikat, nemes lélek, ott fönn igazi hazádban, s ne gondold, hogy elváltunk, midőn lelkedet roskatag edényéből a halál angyala fölcsókolá, — mert mi szerettük egymást, s a szeretet láucza nem ismeri a szakadást! . . .

Édes legyen álmod, s édes álmaid fölött fényeskedjék az örök világosság! . . . .

— Hálás köszönet. Eger város mélyen tisztelt közönsége, mely boldogult férjem, néh. Pokorny János, volt egri székes- főegyházi karnagy temetésén a boldogult iránt táplált jó indulatának oly impozáns részvét által kifejezést adni, s vigasztalhatatlan fájdalmam s bánatomat ez által is enyhíteni kegyeskedett, fogadja ezért legmélyebb hála-köszönetemet. Eger, szept. 8. 1890.

Ozv. Pokorny Jánosné, Pfeifer Irma.

— Helyettesítés. Az egri székesfóegyháznál néh. Pokorny János halálával megürült karmesteri állás csak később lévén végleg betöltendő, a regens chori teendőinek ideiglenes vezetésével az egyházmegyei hatóság egyelőre Zsasskovszky Károly székes főegyházi orgonistát bízta meg.

— Kapácsy Dezső lapunk költő munkatársának vers kötete második kiadásáról a két előbbi számunkban említett számos fővárosi és vidéki lapon kívül, újabban a „Vasárnapi Újság,“ „Magyar Szemle,“ „Pápai Lapok“ „Győri Közlöny,“ „Tisza-Éüred és vidéke“ s a „Gyöngyösi Lapok“ tesznek említést — és pedig a „Tisza-Füred és Vidéke“ f. é. august. 27-én megjelent 35-ik száma következőket tartalmazza: „Kapácsy Dezső k ölte m ény e i“-n e k második kiadása legközelebb napvilágot lát. Az első kiadás tudvalevőleg ez év május havában jelent meg s a jeles mii második kiadása iránti érdeklődésre eléggé felhívja a közfigyelmet azon külső körülmény is, mely a második kiadást ily rövid időközben lehetővé teszi. Hazafias szellemű, derék költőnk müvét mi is ajánljuk a költészet-kedvelők figyelmébe. Megrendelhető a szerzőnél Egerben ; fűzve 1 írtjával, diszkötésben 2 írtjával“; — a „Gyöngyösi Lapok“ f. hó 6-iki 36-ik száma pedig igy szól: „Kapácsy Dezső költeményei“ második kiadásban is meg fognak jelenni. Kapácsy költeményei nem any- nyira a verstechnika merev szabványainak szigorú betartása, mint inkább a tartalomban nyilatkozó nemes gondolkozás, az érzelmek [festésének keresetlen, és éppen ezért fönséges harmóniában összeolvadó — színezése, szép nyelvezet és mindvégig megmaradó hangulatosság által hódítanak. Ebben leli magyarázatát, a mai irodalmi viszonyok között minden esetre ritkának nevezhető ama jelenség is, hogy az első kiadás összes példányai rövid idő alatt elkeltek, A második kiadás ára ugyanannyi le- end, mennyi az elsőé volt (fűzve 1 frt, diszkötésben 2 frt); az előfizetési pénzek, szerző nevére, Egerbe czimezve, október hó 15-ig küldendők be.“

— Edison-phonograph. Edison, a világhírű amerikai tudós legújabb szerkezetű phonographját hozta a napokban Egerbe Csillag A. József, Edison magyarországi képviselője. Ez úgynevezett udvari fonográf már jelentékenyen tökéletesített szerkezettel bir, s mint a bemutató állítja, igen változatos programmal, meglepő sikeresen produkálja magát. A ionográf holnaptól, f. hó 10-étől fogva néhány napig látható a Széchenyi-utczai Si- monyiféle házban, délelőtt 1 frt. délután 50 kr. belépti dij mellett.

— Köszönet-nyilvánítás. Mindazok, kik feledhetlen nőm temetése alkalmával a végtisztelet megadását megjelenésükkel megtisztelni kegyesek voltak, fogadják részvétükért családom nevében is, a legfájób szívből eredő köszönetemet Eger, 1890. szeptember 4-én. Id. Balkay József.

— Ló-dijazás. A megyei lótenyésztés emelése érdekében, a múlt hétfőn f. hó 8-án Egerben a vásártéren jutalomdijak és díszoklevelek kiosztásával egybekötött ló ki állítás tartatott. A kiállítás regg. 9 órakor vette kezdetét s déli 12 órakor fejeztetett be. A bíráló bizottság elnöke volt Gräfl Jenő, poroszlói nagybirtokos, megyei közéletünk egyik, a közügyek terén munkássága által kiválóbb tagja; ott láttuk megyénk egy másik, hasonló tevékenységű tagját, Isaak István megyei birtokost, a hevesmegyei gazd. egyesület buzgó alelnökét, s több másokat. A kiállított anyag sem minőség sem mennyiség tekintetében nem felelt meg a várakozásnak. Jutalmakban csupán földműves-osztálybeli kiállítók részesültek. A legmagasabb jutalomdij 20 frt volt. Jutalomdijakban kiosztatott összesen 150 frt.