Eger - hetilap, 1890

1890-09-09 / 36. szám

288 — Városi ügyek. A f. évi szept. hó 7-én tartott képv. tes­tületi ülésben a következő fontosabb ügyek nyertek elintézést: Olvastatott a kir. vallás és közoktatásügyi miniszter folyó évi 38,109. számú leirata, melylyel Orlovszky Istvánnak egri alreál- iskolai igazgatóvá történt választását helybenhagyja s egyszersmind kijelenti, hogy ennek következtében Orlovszky Istvánnak szaka, a természetrajz és vegytan lévén — a magyar és német nyelvi órák ellátására egy ily szakokból képesített tanárnak, vagy legalább bejáró óraadónak alkalmazásáról kell gondoskodni. Kije­lenti továbbá, miszerint az ellen, hogy a rajz-tanitással Kiss Alajos egri ipariskolai rajztanitó, s a torna tanításával Csepregby Gyula községi iskolai tanító és okleveles tornatanitó bizassék meg, kifogása nincsen. Ezen ministeri leirat tudomásul vétetett, s ebből kifolyólag a magyar, és német nyelv tanításával megbízandó helyettes szaktanár alkalmaztatása tekintetéből pályázat hirdet- tetett azzal, hogy folyamodók kérvényeiket f. év szept. 26-áig tartoznak a vár. képv. testületben benyújtani, hogy ezen helyettes szaktanár díjazása egyelőre a beiratási dijakból fedezendő. Az alreáliskolai igazgató előterjesztése folytán, tekintettel azon körül­ményre, hogy az alraáliskolába beiratkozott 65 tanuló a Vigh-féle házban e czélra kibérelt helyiségben nem fér meg, azon intézke­dés tétetett, hogy a most jelzett helyiségben a községi elemi iskola I-ső osztálya, ennek helyére pedig a reáliskola helyezendő át. Továbbá ugyancsak a Vigh-féle házban, az alreáliskola czéljaira kibérelt helyiségből felmaradt lakrész, egyelőre a reáliskolai igaz­gató részére, 200 frt évi bér mellett átengedtetett. A városi tanács indítványa folytán: tekintettel arra, hogy ez idő szerint még alapos biztosítékaink nem lehetnek arra nézve, hogy a váro­sunkban ujonan szervezett alreáliskola, az évek haladásával foko­zatosan föreáliskolává kiegészíttetnék, és igy az alreáliskolába beiratkozott növendékek teljes középiskolai kiképezése biztositat­nék; ugyszinte az egységes középiskolának a legközelebbi 4 év alatt leendő megteremtése is, az országos tanügyi viszonyok eset­leges fejlődésétől van föggővé téve; ennél fogva a kir. vallás és közoktatásügyi ministerhez felirat intéztetett oly czélból, hogy a szóban forgó egri alreáliskolánál a latin nyelvnek, mint rendkívüli tantárgynak tanítását, engedélyezze oly értelemben, hogy a rend­kívüli tantárgyat csupán az önként jelentkező tanulók fognák tanulni, az intézet valamelyik tanáránál, a minister által megál­lapítandó, s az önként jelentkező tanulók által fizetendő, mérsé­kelt tandíj fizetése mellett. Ezeken kiviil még több apróbb tár­gyak elintézése után, az idő előrehaladása miatt a közgyűlés befejeztetett, a nélkül, hogy a tárgysorozatban foglalt tárgyak valamennyije letárgyaltatok volna. — Iskolai kuriózumok. A magyar közoktatásügyi bölcseség legújabb szörnyszülötte, a görög nyelvre vonatkozó törvény okos és üdvös volta már kezd mutatkozni eredményeiben, például mind­járt első sorban a mi főgymnásiumunknál is. E törvény, köztu­domás szerint, a görög nyelv kötelező tanulását megszün­teti, s akinek tetszik, választandó életpályájához képest, tanulhat helyette görög műveltségtörténelmet, olvashatja a görög klas­szikusokat magyar fordításban (mint péld. szláv ajkú ifjaink Petőfit tót nyelven), megtanulhat rajzolni is, quantum satis, ha van tehetsége hozzá. Miután pedig az idézett törvény bölcs intézkedésénél fogva a tanulónak negyedévi gymnázista (tehát 13—15 éves) korában már eleve el kell határoznia, hogy milyen pályára lép, a gyermektanuló pedig jövendő életpályáját, közszokás szerint, a lajbi-gombok száma után határozza meg: „pap, katona, kondás, kutyapeczér stb.“ — könnyen érthető, hogy e felsorolt pályák közöl a papi pálya lévén a legelőnyösebb, az egri főgymnásiumnál az V. osztályra beiratkozott 60 tanuló közöl — hat ifjúnak kivételével, kik nem szándékoznak papokká lenni. — valamennyien a görög nyel v tanulására jelentkeztek. Eger város képviselőtestületének múlt vasárnapi gyűlésén nem csekély megütközést keltett a vallás és közokt. miniszter leiratának azon rendelkezése, hogy miután a város által meg­választott reáliskolai igazgatótanár vegytanra és természetrajzra van képesítve, a már megnyílt egri alreáliskolánál a magyar és német nyelvi szakok tanításáról, egy e szakmákra kvalifikált ta­nár mielőbbi alkalmazásával gondoskodjék. E rendelkezés tehát ismét újabb költséget ró a város nyakába. Födözni fogják pedig ezt a beiratási dijakból, melyekből közel 1200 frt. folyt be. Igaz, hogy ez összegnek az volna az igazi rendeltetése, hogy kizárólag, s egészben véve a reáliskola fölszerelé­sére fordittassék; — de hát elég gazdag Eger városa, bírja a fizetséget. így megyünk bele a hínárba mindannyiszor, midőn városunknak még kulturális ügyeiben is, nem a közérdek iránti nemes lelkesedés, hanem a kortes-bölcseség viszi a vezér­szerepet. De van e dologban ennél még nagyobb bökkenő is. A képviselő testület ugyanis azt határozta, hogy reáliskolánknál a magyar és német nyelvi tanszéket f. hó 26-iki záros határideig terjedő pályázat utján fogja betölteni. Nos hát ez az intézkedés — hogy a legszelidebb kifejezéssel éljünk, — legalább is furcsa. Igaz, hogy az igazgató-tanári állásra nyolcz napi határidő alatt kitűzött pályázatra már készen állott az egyetlen egy pá­lyázó, ki egyhangúlag meg is választatott; de erősen csalódik a t. képviselő testület, ha azt hiszi, hogy Magyarországon a kvalifikált tanárok is ép oly faczérSágban vannak, mint a kocsisok, vagy szolgálók. Biztosra veheti a t. képviselő testület, hogy ez állásra egyetlen egy kvalifikált tanár sem fog pályázni. Mi lesz akkor a teendő? Nagyon könnyű a megol­dás. A példaszó szerint, akinek az Isten hivatalt ád, észt is ád hozzá. A magyar nyelvet eltanitja a gimnasztikus (van is bizo­nyos fokú kvalifikácziója hozzá); a német nyelvet a rajztanitó, a latin nyelvet meg a khémikus. Quod erat demonstrandum. -— Ez inczidensből eszünkbe jut derék pógártársunk, az öreg Ba­lassa, aki váltig esktidözik, hogy őkeme a hires Balassa bá­rók ivadéka. No hát ez az általán ismert jó öreg nyáron át kőműves mesterséget űz; sifráz, vakol és meszel. Télen pedig beáll Baktára csizmadiának, és úgy megfoltozza és talpalja a jó palócz atyafiak kilyukadt czizmáit és bocskorait, mint a parancsolat. De félre a tréfával. Komolyan szólva, na­gyon szeretnék tudni, eljő-e valahára az az idő, midőn Eger vá­ros képviselőtestülete, mely legnagyobbrészt tősgyökeres, itt szü­letett és élt egri polgárokból áll, önérzetre ébred, s nem hagyja magát indigenák által orránál fogva vezettetni? — Felhívás!! Tokaj a haragos sors snjtoló kezének e leg­kegyetlenebb csapása alatt összeroskadt, vesztes fél lett az elemek ádáz harczában és Hegyalja gyöngyére ráborúlt a sötét hamvak gyászos szemfedője s a drága halottra hasztalan hullatjuk fáj­dalmunk keserű könnyeit. Százan és százan koldúsbottal kezük­ben — elfásúlt lélekkel vánszorognak útczáról-utczára, a mint régi édes otthonukból száműzetve keresnek egy-egy zugot, hol éhség — fáradtság s a kiállott szörnyű izgalmaktól agyongyötrött tagjaiknak pár órai pihenést szeiezhessenek; —- vagy néznék némán, mozdúlatlanúl, merev szemekkel összeomlott tűzhelyök romjaira, melyek alatt évek szorgalmának, nehéz munkájának összes eredménye örökre eltemetve van. Hangos jajj kiáltásunk­kal hívjuk könyörületre sziveiteket az örök szeretet nevében! Tegyétek magatokat kedvesebbekké Isten előtt — javaitok feles­legéből--juttatván egy csekély részt nekünk — szerencsétlenek­nek. S ha majdan nemes sziveitek részvéte nyomán az össze omlott hamvak új életre kelnek: a hála s az érdem tietek leend! Tokajban, 1890. augusztus hó 28-án. „A tokaji ifjúság gyűjtő bizottsága“ V. Nagy Géza. a gy. b. elnöke, Csontos Lajos, jegy­zője, Pérchy Antal, pénztárnoka. Bizottsági tagok: Balajthy Sán­dor. Schwarcz Lipót, Mihalkó Béla,. Váradi Mór, Farkas Dávid. Glüksman Mór, Fehér Henrik. — Adományokat a tokaji tiizkáro- sultak javára szerkesztőségünk is elfogad, azokat rendeltetésük helyére juttatja, s lapunkban nyugtázza. — Tervezett uj vasút. Csak nemrég irtuk, hogy a kereske­delemügyi miniszter Bohus László országgy. képviselő és ér­dektársainak a mátrai helyi érdekű vasút Poroszló állomásáig ve­zetendő h. é. vasútvonalra az előmunkálati engedélyt megadta. Ezen minket közelről érdeklő hírhez most azt csatoljuk, hogy e tervezett uj vasút Süly-Sáptól Jászberény- Hevesen át fogna Po­roszlóig vezettetni. Bohus László és Boross Béni országgy. kép­viselők Thomka Jenő budapesti ügyvéddel egyetemben megnyer­vén a kormánytól az engedélyt e nevezett vasútvonal elömunkála- latainak keresztülvitelére, Thomka s társai az érdekelt községek és birtokosok hangulatának kipuhatolása végett közelebb vállal­koztak az első ut megtételére ; fáradozásuk eredménye a lehető legkedvezőbb, mert mindenütt legszivélyesebb foaadtatásra talál­ván a községek és birtokosok részéről, a kellő támogatásról biz­tosíttattak. Hevesmegye néhány községe: Tarna-Ors, Erk, Méra, Boczonád stb. közvetlen közelről vannak érdekelve e vonal iránt; a hevesmegyei nagybirtokosok e vasútnak szinte lelkes támogatói lesznek és igy remélhető a vasút biztos kiépítése. Ez első útról a „Jászberény és Vidéke" következőleg ir : A sülysáp-porosz­lói vasút érdekében utazó Thomka Jenő budapesti ügyvédhez Nagy Rátáról, Jászberényről, Dósáról, Fogacsról, Arokszállásról sokan csatlakoztak s többen egész He vesig kiséri ék a vasút egyik engedményesét, mindenütt szives vendéglátásra találva. Az ebé­det d. u. 3 órakor Fogacson, Ledniczky István vendégszerető házánál költötték el. Hevesen Dobóczky Ignácz r.agybh-feotíjps ven­dégei voltak, hova estére éjjeli szállásra mentek. Itt is páratlan

Next

/
Thumbnails
Contents