Eger - hetilap, 1890
1890-09-09 / 36. szám
286 nagy kién gesz telő dési áldozat a Golgotán. Jézus szenvedése és halála“ czim alatt, a nyári színkör helyiségeiben, a jövő csütörtöktől kezdve, folytatólag pénteken, szombaton és vasárnap, vagy is f. szept. hó ll-tő), 14-ig négy napon át passio-előadásokat tart. Egy ily passió-társulat, mely a bajor- országi oberammergaui világhírű s mélyen megható passio-játéko- kat ügyekszik utánozni, néhány év előtt már megfordult városunkban, s szokatlan némajátéka köztetszést aratott közönségünk körében. — Allesch Ede passió-társulata Kassáról érkezett városunkba, s az ottani lapok kedvező tudósításai nyomán mi is jó szívvel ajánlhatjuk e passió-társulat előadásait müveit közönségünk pártoló figyelmébe. Az előadások mindennap esti fél nyolcz- kor veendik kezdetöket. Pénztárnyitás esti 7 órakor. Helyárak: páholy 3 frt; kis páholy 2 frt 50 kr.; körszék 1 frt; zártszék 70 kr.; erkély-zártszék 50 kr.; földszinti állóhely 30 kr.; tanulóknak, s katonáknak őrmestertől lefelé 20 kr.; emeleti állóhely 30 kr.; karzati ülőhely 30 kr.; karzati állóhely 20 kr. — Szin- lap ára 10 kr. — Jegyek előre válthatók a Szolcsányiféle könyv- kereskedésben. — Ismét áthelyezés. Az egri kir. törvényszéknél dr. Ludányi Béla kir. törvényszéki jegyzőnek kecskeméti kir. alügyészszé történt kinevezése folytán megürült jegyzőségre a magy. kir. igaz- ságügyminister közelebbről Molnár Pál kecskeméti kir. törvény- széki aljegyzőt nevezte ki. — Beküldetett. Az egri alreáliskolában a beiratkozott tanulók létszáma 65, kik közül vallásra nézve rom. katholikus: 32, izraelita: 30, ev. református 3. A rom. kath. vallásu tanulók f. hó 3-án, az intézeti igazgató vezetése mellett resztvettek a főt. cziszterczi rend főgymnásiumának tanulói részére tartott ünnepélyes „Veni sancte“-n, folyó hó 4-én pedig az intézet Grónay Sándor polgármester, Dusárdy József főjegyző, Halász Ferencz kir. tanácsos, tanfelügyelő, Derszib Rudolf községi elemi iskolai igazgató stb. jelenlétében Grónay Sándor polgármester ur megnyitó, s az intézeti igazgatónak alkalmi beszédjeivel ünnepélyesen megnyittatott. Az egri önkéntes tűzoltó-egylet nyári mulatsága alkalmából, a már felsoroltakon kívül még fölülfizetni s illetve adakozni kegyeskedtek : Szmrecsányi Pál apái-kanonok ő nsga 20 frtot; Chalaupek Domokos 3 frt. ért. sóskiflit. Fogadják a nemeslelkü adományozók az egylet hálás köszönetét. — Gyászhir. Pokorny János, egri székesfőegyházi regens- chori, érs. fitanitóképző intézeti zenetanitó, az egri koszorús dalkör karnagya, hosszas szenvedés után, élete 49-ik, boldog házassága első évében f. hó 5-én elhunyt. — Néh. Pokorny János Csehország Gratzen községében született, 1841-ben. 1868-ban, mint a prágai orgonaiskola, s a hírneves Pitscb, orgonamester egyik jelesebb tanítványa, került az egri székesegyház karába, hoi mint másod-orgonista volt alkalmazva. A boldogult nemcsak elméletileg volt képzett zenész, nemcsak az orgonát kezelte mes- terileg, sőt a hegedűt is igen szép gyakorlottsággal; de főkép mint zongoramester, rendkívül ügyes gyakorlati tanítás módja, s tapintatos, türelmes bánásmódja által messzeföldön ritA csipős szél mindinkább garázdálkodik, — meg-megtán- czoltatja a hervadt faleveleket, — az öreg úr köpenyét lengeti. — Hah jő valaki, Szeréna, hallod lépte zörgését a ha- raszton ? — Oh én gyáva! — azt gondolám, hogy valaki jő : pedig csak a szél zörgeté meg a kert ajtaját. . . Jőj, Szeréna: itt köpenyem: takard be vele gyönge vállaidat, — csipős a szél. — Engem ne félts! S az öreg úr leemeli nyakából a fakó köpenyt és beszél mint egy ábrándos szerelnm ifjú beszélhet jegyeséhez . . . Majd sóhajt hosszukat és elnémul; majd ismét fölnevet, — miként a társalgási hangulat kívánja, mig végre az óra egyet kong. — Oh mily hamar elmúlt! Eljősz-e ismét? . . . köszönet Szeréna . . . most isten veled! — mennem hell: a tribünök várnak ... ha a golyó talál: reád gondolok . . . Isten veled, isten veled! ............ A z öreg úr sóhajtva vesz búcsút s távozik: csendben, óvatosan ismét az utczára, a két emeletes ház elé megy, a negyedik ablakra hasszan tekint. . . Sötétség boritá el az ablaksorokat. A fényes fogatú uraság rég megjött, le is nyugodott. A hegyes bajúszú huszárt fel- váltá más négy fegyveres, — hja! őrködni kell, — mert itt sok kincs van: az erdélyi gazdag aknák összes arany s ezüst terkitotta párját. Fényes bizonyságot tesznek erről ama számos jeles tanítványok, kik részint egyes családjaink körében, részint az egri angolkisasszonyok növelő intézetében, Pokornytól, e jeles zongoramestertől, nyerték a zongorázásban magasabb fokú kiké- peztetésöket, s kik közöl nem egyet láttunk a boldogult temetésén, — könyekkel szemeikben, a jeles mester elhunytéval ért pótolhatatlan veszteségűk fölött! — A boldogult, mint tős-gyökeres cseh hazafi, hosszú ideig nem birt, s nem is igen törekedett hozzánk akklimatizálódni s alkalmasint ez az oka, hogy bár két évtizeden túl lakott, élt és munkálkodott Eger város törzs-magyar lakossága között, nyelvünket soha sem tanulta meg igazán, sőt élte utolsó éveiben is csak törte azt. De mióta évek előtt az egri dalkör karnagyává választotta, s e tisztével kapcsolatban társadalmi életünkkel, s annak kiválóbb szereplőivel mind szorosabb érintkezésbe lépett, mindegyre erősebben fejlett ki benne a közénk tartozás és assimilálódás elodázhatatlan szükségességének érzete, s úgy gondolkozásában, mint érzéseiben is nap- ról-napra kezdett mind jobban magyarrá, s utóbb magyar hazafivá lenni, minek azzal is jelét kívánta adni, hogy a jelen évben, nejével együtt, s kivált ez utóbbi, nemeslelkű nő és hitvestárs ösztönzésére is, a magyar honpolgári kötelékbe vetette föl magát, s a honpolgári esküt letette. Néh. Zsasskovszky Ferencz egri székesfőegyházi karnagynak pár év előtt történt elhalálozása által megürült regenschori-állásra a boldogult Pokorny János szintén pályázott, de ezúttal Hausmann jeles karnagy nyervén el ez állást, Pokorny János másodkarnagygyá lön előléptetve. A következő évben azonban, Hausmann regens-chori lemondása s Egerből történt eltávozása után, az egyházmegyei főhatóság, minden pályázat mellőzésével, egyenesen Pokorny János másodkarnagyot nevezte ki a főegyházi regens-chori tisztjére, melyet élte végső perczeig szép szakértelemmel s ritka ügybuzgalommal szerettei s tapintattal töltött be, teljes ügyekezettel s odaadással folytatva s fejlesztve ama nemesebb s magasabb egyházzene- művészeti irányt, melyet jeles előde, a derék Hausmann, az egri székesfőegyházi ének- és zenekarnál inaugurált. S ha rövid ideig tartó tisztjében a boldogultnak váratlanul közbejött elhunyta megakadályozta abban, hogy kiváló szak- képzettségeit s tehetségeit e téren kellőképen érvényesíthesse: annál nagyobb s hervadhatatlan érdemeket szerzett, mint az egri koszorús dalkörnek sok éven át ritka buzgalommal, páratlan ügyszeretettel, lángoló odaadással s lankadatlan kitartással fáradozó karnagya, ki az egri dalkört, az országos dalversenyeken, mint egy hős hadvezér, háromszor vezette fényes diadalra; mert kétségtelen, miszerint abban, hogy az egri dalkör az országos dalversenyekről három Ízben tért vissza megkoszorúzva, s a legelső versenyjutalmakkal, kitüntetve, s hogy az egri dalkör e diadalai 'által a hazai mintadalárdák díszes sorába lépett, az oroszlánrész minden bizonynyal Pokorny Jánost illeti meg, ki ez által városunk kultúrtörténetének lapjain nevét megörökitette. — Néh. Pokorny János a múlt évben vette magának házastársul az egri székesfőegyházi énekkar jeles primadonnáját, a szép műveltségű, ritka nemes jellemű, s szelíd lelkületű Pfeiffer Irma kisasszonyt, ki bár maga is cseh származású, de igaz magyar mése; azt mind ide hozzák, a kamarai kincstárhoz, melynek felügyelője a fényes fogatú úr, ki bizonyára családtalan volt teljes éledében s igy nem is Árkosy Manó s nincs is Szeréna leánya. De a szép két emeletes ház csakugyan Arkósy Manó háza, és az első emeleti negyedik ablak ifjú leánya, Szeréna szobája volt . . . régen . . . régen ... Az öreg úr azt hiszi, hogy most is az ... . A huszárok lépteinek kopogása messze elhangzik a néma éjben . . . Csipős szél fuj a Havasokról. Az öreg úr még mindig a ház előtt áll . . . Ki-kitekeri nyakából a köpenyt a szél, de ő azzal mit sem gondol . . . Távozás közbeD feltekint még egyszer az ablakra s forrón sóhajt. — Álmodjál szépeket, ifjú jegyesem, Szerénám! Az öreg úr azt hiszi, hogy Szeréna alszik a szobában — és valóban alszik — a temetőben — tizenkét év óta. A nagy daco-romániával alussza örök álmát. . . . Csak egy őrült lázas képzelete s a történet fekete sorai beszélnek még rólok. (Folyt, köv.)
