Eger - hetilap, 1890
1890-09-09 / 36. szám
284 lani nem lehet. — Szénkénegezni hegyeinken, a trágyázás és gyérítés nehéz kivitele, s drágasága miatt s a fenti okokból nem lehet, s az csakis kisebb térre szorítkoztatok. Elárasztásra való területeink még vannak, s még többet, mint most van, betelepíteni igen czélszerű dolog volna, de Eger folyónk az egész elárasztásra alkalmas területet nem lenne képes vízzel ellátni. — Homokterületeink Egerben nincsenek, de van Verpeletén, Debrőn, mely Egerhez oly közel van, és ez az, amit legmelegebben ajánlhatok. Tehát törekvés, fel az ojtásra, direkt-termők ültetésére és homok- szőllók teremtésére. Bayer Henrik. (Vége.) A „lutri“ kérdése. Naponta uj eszmék nyomulnak előtérbe, akként, mint a hogy azokat a kor haladása követeli; az eszmék körösztülvite- lénél azonban számolni kell a tényezőkkel, hogy azok nem-e inkább károsan hatnak a közösségre való tekintetben, mintsem a minden újításnál remélt javításokat eredményezhetnék. Tagadhatlan, miszerint a kislottó egy oly valami, aminek a tulajdonképeni nevét nem szabad kimondanunk, mert ezen intézmény, mely családok boldogságát dúlja fel, mely a közerkölcsöt megmételyezi, mely számtalanokat már mindenüktől: vagyonuktól és becsületüktől — megfosztott, sajnos — törvény által van szentesítve ! Szentesítve! Igazán nevetséges, hogy még a kis lottó át- kos létezésére is e magasztos és lelket-átható szót: „szentesítve“ kell használnunk. De ina, közéig az idő, amidőn sárba lesz tiporható azon rendszer, mely csak átkot szült, mely a köznépnek megrontására igyekszik és mely szégyenfoltja az egész országnak — de mely kulturális állámokban már nagyon régen nem létezik, vagy jobban mondva, soha nem is létezett! Ostobaság-szülte Ítélet sok minden badarságot elkövetett már, sőt (boszorkányégetés Szegeden) emberélet is esett ennek áldozatul nem egyszer; ostobaság szülhette a kis lottót is! József császár ezt mondá ; „a kis lottónál nagyobb ostobaság csak az, ha az ember életében egyszer sem kísérli meg szerencséjét, aki pedig gyakrabban rakja a lutrit, az megérett az őrültek háza számára.“ Ha József császár tovább ux’alkodott volna, ma mi csak nevetjük őseinknek korlátolt észjárását, holott most csak sajnálkozni tudunk azon, hogy még mindig akadnak gyenge-elméjü emberek, kik a lottóra hordják összes megtakarított filléreiket — és — — — csodákra hisznek! Am, hála az Égnek — fogynak a lutrizók; a kincstár minden évben kevesebbet vesz be e czimen; józanodik a nép és óvakodik a könynyelmü pazarlástól és maga a kormány is átlátja elvégre, miszerint, tekintetbe véve nem egyedül a legutóbbi Farkas lottóhős esetét, hanem a kis lutri által sugalmazott Az „EGER“ tárczája. Ibolyának. Ha kigyulad az a sugár Szép szemedben fel-felragyog, Melyből, mig más üdvöt kér, vár, Az én szivem vérzik, sajog. Ha mosolyt hint picziny ajkad, És szól egyre melegebben, Lányka, mi rezg végig rajtad, Mért hogy szived úgy megrebben? Egy árny kisér s követ híven, Hogy a hűtlent egyre lássa: Tépett szivem, megölt szivem Ellebbenő sóhajtása. p.|. cselekedetek által okozott erkölcsi hanyatlást is, elhatározta a kislottónak beszüntetését és helyébe „valami másnak“ bevezetését. A napi- és pénzügyi lapok örülnek, nagyon örülnek ennek — és mi is, és velünk, azt hisszük, minden józan gondolkozó hálát ad az égnek, hogy legalább már az akarat mutatkozik: javítani e borzasztó állapoton. Az akarat maga is győzelem! kivált ha az akarat komoly, és nem fog megint badarabbnál ba- darabb dolgot teremni. Félünk azonban, és nyíltan kimondjuk félésiink okát, hogy még rosszabb lesz, mint volt eddig, ha a kis lottó helyett a Németországban is bevezetett úgynevezett osztálysorsjegyeket fogadják el nálunk, mert ez a szegényt csak koldussá, a közép- osztályt csak szegénynyé, és később pedig ezt is koldussá fogja tenni. Eddig a szegény ember 10 — 20 krt tett a lutrira; megkoplalta e rendkívüli kiadását, mert reménykedett, hogy majd kap pár 100 frtot; ezután ha játszani akar, elzálogosítja vagy eladja majd keserűen összekaparitott holmiját, hogy egy ily osztály-sorsjegyhez jutthasson; — mert ő nyerni akar, hisz mindegyik második sorsjegynek nyernie kell!! Arról azonban megfeledkezik, hogy nem lesz ő, vagyis nem okvetlen ő lesz azon szerencsés, akit a másodiknak, azaz a nyerőnek lehetne nevezni. Nagy garral támogatják a bankárok az osztály-sorsjegy eszméjét, mert majd lehet, úgy mint Németországban — gseftelni velük; az osztály-sorsjegyek még azonfelül megszoktafják az eféle kiadásokat, a rendkívüli hasznot hozó Ígérvény-üzletet is értékesitni fogják, a hol ismét csak a bankár és pénzüzlet fog a nyerni-vágyó közönség révén meggazdagodhatni — mit- sem törődnek azzal, hogy ennek levét csakis a közép- és szegényebb osztály issza meg. az egész szegénynek pedig épen- séggel sohasem fog módjában lenni, a szerencsét csak legtávolabbról is felkeresni. A „Magyar Merkur“ a kis lutri eltörléséről a következő figyelemre méltó sorokat Írja: Az utóbbi időben több oldalról merült fel a hir, hogy a kis lutrit eltörlik és helyébe az úgynevezett osztálysorsjátékot léptetik életbe. Mindannyiszor megczáfolták a híreket, utalva arra, hogy Ausztria, melynek a kis lutri több mint 8 millió frt. jövedelmet hoz, nem mondhat le e bevételi forrásról, Magyarország pedig egyoldalulag nem intézkedhetik lényeges károsodása nélkül ez ügyben. Most azonban a czáfolatok daczára positiv alakban újra közük, hogy a pénzügyminisztériumban tanulmányozzák a kérdést és hogy közelebb e tárgyban enquetet is fognak tartani. Ebből azt kell következtetni, hogy a lehető egyöntetű eljárásra vonatkozólag Ausztriával már létre jön a megegyezés, vagy, hogy a magyar kormány, föltéve magát eddigi aggodalmain, maga kísérli meg a lutri kiküszöbölését. Akármint van is, megelégedéssel veszszük tudomásul, hogy kormányfél fiaink végre komolyan hozzálátnak a budget egy oly tételének elejtéséhez, a melynek nálunk amúgy is csekély jöAz utolsó praefect. — Történelmi beszély. — I. Egy ábrándos öreg úr. Az erdélyi oláh havasok közt, Topánfalva vidékén — él egy elhagyatott, csendes hallgatag öreg. — Gyakran láthatni őt kopott tábornoki sipkában, öszbecsavarodó hajfürtökkel, egyik másik pópánál — vagy a rengetegben el-elbolyongva, a mint a vele találkozó oláhok nagy alázattal emelik le előtte czondrá- jokat, — mire az öreg úr — a legkedvezőbb esetben is — csak sipkája szélét érinti, mintha tisztelgő sorkatonaság közt tartana szemlét. Többnyire egész napokon át künnbolyong a havasok közt — s ha egy-egy kiálló bérezre elér, honnan kilátás nyílik a messze erdőségre: késő estig elmereng a magasságban, néma gyönyörrel nézvén a havasok végtelenjét. — Szavát ritkán hallani. Beszédbe nem mindenkivel elegyedik. Közelebbi ismerősei mondják, hogy a rómaiak történelme kedvencz beszélgetési tárgya, s a rég nyugvó Caesárok viselt dolgait kitünően érti. Különösen Trajánus császár kedvencze. E nevet szent áhítattal ejti ki ajka. Lelkesült hangon szól az „örök város“ hajdani nagysága, — egy létesülendő Daco-románia dönthetetlen hatalma, s ennek feje a ,dux rom anorum'-ról. Ekkor a roskatag test kiegyenesül, a csüggedt fő magasbra emelkedik ősz fürtjeivel, a meg-
