Eger - hetilap, 1890
1890-08-26 / 34. szám
269 Az állam magában egységes egészet képez; ezen egység logikailag kizárja, hogy önmagában más egységet ismerjen. Tehát a magyar állam sem ismerheti el a benne lakó nemzetiségeket egységes egészként. Következéskép a nemzetiségek mint ilyenek az államra nézve nem léteznek, semmiféle szervezésnél figyelembe nem vehetők. Elesnek tehát mindazon követelések, melyek csak ezen az alapon állanak, nevezetesen a külön közjogi szervezet, külön nemzetiségi jogrendszer és jogszokások. Azonban ha az egyes nemzetiségek mint egységes egészek el nem ismerhetők, s közjogok alanyai gyanánt nem tekinthetők is, a nemzetiségekhez tartozó egyesek, mivel épúgy állampolgárok, mint a magyarok, bírnak mindazon jogokkal, melyekkel a magyar állampolgárok; — természetesen azon megszorításokkal, melyek az egységes magyar állam éidekében szükségesek. Ennélfogva minden nemzetiségi honpolgár kívánhatja a jogegyenlőséget, a politikai és a lelkiismereti szabadságot, az állam hivatalaiban való részesedést — feltétlenül; ezenfelül kívánhatja saját nyelvének művelését s a nyelvhasználatot, de csakis magán érintkezéseiben feltétlenül; az állammal való érintkezésben csak annyiban, a mennyiben másként megértetni magát nem tudván, anyanyelvének használata reá nézve mulhatatlanúl szükséges. — De viszont az állam is megkívánhatja, hogy az állam nyelvét minden honpolgár, tartozzék ez bármily nemzetiséghez, tudja, s vele való érinkezéseiben — a fentemlitett szükség esetet kivéve — hasznúja is. Nagyjában ezen felfogás nyilvánul a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló 1868: 44. t. czikkben is; azonban — sajnos — e törvény a most említett határokon túlmegy az engedményekben, midőn nemcsak átmenetileg, nemcsak a végszükség esetében, hanem feltétlenül megengedi a nemzetiségeknek anyanyelvűk használatát, az állammal -való hivatalos érintkezéseikben is. Most, midőn az egyes nemzetiségek minden oldalon mozognak, midőn az erdélyi részekben a nemzetiségi sajtó azt meri hirdetni, hogy ez a föld nem magyar föld, ez az állam nem magyar állam; midőn a felvidéki tótok a pánszlávizmus karjaiba vetették magukat ; midőn a szerbek Nagy-Szerbiáról, a horvátok Nagy-Illyriáról álmodoznak : elég bizonyíték halmozódott már össze arra, hogy az a dédelgető, lágymeleg nemzetiségi politika, melyet az 1868.: 44. t. ez inaugurált, s kormányaink 22 éven át követtek — többé czélhoz nem vezet, mert a nemzetiségek a kormány és a magyar állam gyengeségét látják benne. Sehol a világon oly nagy szabadság nincs biztosítva a nemzetiségeknek, mint Magyarországon; e szabadság nemcsak hogy meg nem nyerte őket a magyar állam-eszmének, de sőt lovat adott alájuk, úgy, hogy most követelik azt, a mit kérni sem áll jogukban. E követelésekre legcsattanósabb felelet volna az 1868.: rámutassak e messze terjedő, az egész országot befogó, sőt az Enns folyón alul egész a Pruthig észlelhető ezen óriási gyűrű- hálózatra, és hogy épen ezekben a gátakban és győr-várakban jelöljem ki ama határvonalakat, melyeken a magyar honfoglalás első szervezetét, és valószínűleg a nemzetségi, később pedig a politikai vár möge kiépítését nyerte. így fogva fel a dolgot, természetesen nem egyszerű curio- summal, hanem egy nagy történelmi momentummal, egy bennünket nagyon is közelről érdeklő kérdéssel állunk szemben. Épen azért, hogy ne csalatkozzunk e merész felfogásban, másrészről, hogy kellőleg, — egész fontosságához képest, — méltányoljuk azt: szükséges, hogy a kritika igen sűrű szitáján szűrjük át a dolgot, — melyet tudtom szerint — egy egészben összegezve, még eddig senki sem kezelt. Szélesebb tanulmányomban részemről hat szempontból tárgyalom e kérdést. Legelső volt természetesen a tényállás — species facti — megállapítása. A székely-földet kivéve, — melyet Orbán Balázs irt le, — talán egy vidék sincs oly gazdag ez őskori tünetekben, mint épen a mienk; a Biikkség, a Mátra, a közben és körülöttük levő hegyek telve vannak ily jelenségekkel, alatta a síkság a Duna és Tisza között, a mostani észleletek és a régi térképek és okmányok szerint több mint nyolez ily gáttal van keresztül-kasúl barázdálva; mindennek daczára szükségesnek találtam a másvidéki helyrajzirók egyeb adatait is összegezni — amennyiben könyvforrásaim megengedték. — Egy egész képet ugyan még eddig nem sikerült összeállítani a nagy hézagok miatt; de az 44. t. ez. revisiója, hogy a nemzetiségek eddigi különös jogai meg- szüntettessenek, s ez által minden magyar állampolgár egyenlővé tétessék, s különösen, hogy záros határidő tűzessék az idegen ajk* honpolgároknak, melyen belül még használhatják hivatalos érintkezéseikben anyanyelvűket, de melyen túl a magyar államnyelv őt megillető méltóságába visszahelyeztessék. Legyen a magyar állam erős, és ellenségei megfélemlittetnek! Dr. Csutorás László. Egy darab Amerika. Már nem a modern Amerikát értjük, óriási civilisátiójával, Newyorkjával és Edisonjával, kik hadat üzentek a vén Európának, hogy a maga elposváuyodottságával mindenestül felfalják: úgy, hogy a radikális köztársasági Francziaország első hírlapja, a Temps, világotrázó vezérczikkben inti s figyelmezteti Európát, hogy valamelyes szövetséget alkosson Amerika ellen, mely úgy ipara, mint terményeiben, maholnap mesésen túlszárnyal, tönkre tesz itt minden mezőgazdasági s ipari fejlődést s értéket. Tehát nem ezt az Amerikát értjük ; hanem azt, mely ezelőtt félszázaddal alkotá meg a mai Amerikát : midőn az európai bevándorlók az emberi erő s kitartás bámulatos türelmével, karjaik izmaival vetették meg a mai Amerika alapját. Ezt értjük s mintegy varázstükörben idézzük fel az utazók leírásait, melyeknek visszfényét képzeljük magunk előtt, szemlélve a debreczen-füzesabonyi vasut-szakasznak Poroszló-Füred közötti ártéri s a Tiszán keresztül menő óriási kőhíd alapozási munkálatait. Bizony itt egy darab amerikai civilisatorius munkálat van folyamatban. Nem ismerjük a Misisippi, vagy más folyók vidékeit: de aki végig tekinti a Poroszló-Füredi majd 7 kilométeres ártér munkálatát óriási töltés-vonalával, ártéri s a Tiszán keresztül vonuló hidaival, büszkén állhat meg, s átkiálthatja Amerikába : ide jöjjetek ti Újvilág emberei, s mutassatok ily hét kilométernyi ártéri vasúti töltést, milyet mi építünk most, a mi Amerikánknak. a Tiszántúli vidéknek, az európai életbe s polgárosodásba vonása végett. Nem Hevesmegyének, az országnak, sőt több, Európának egy páratlan műépitészete remekel most Poroszló és Füred között, az emberi ész hatalmával, hogy állandó vasúti s kocsi-közlekedést teremtsen ott, hol az elemek zord kíméletlensége, alig engedett 4—5 hónapot egy országrész érintkezési idejének, s közlekedésének. Mi, hevesmegyeiek és egriek, eltekintve az érdeklett vidéktől, mely jövő kilátásait tartva szem előtt, ámulattal s jóakaró barátai előtt hálával mutogat a nagy miire: valóban modern amerikai büszkeséggel nézhetünk a hosszú töltés tövében elszórt már igy is kétségtelen, hogy e munka országos volt, hogy az nem volt olyan szakadozott, mint az Tomka, Szászky 1781-ben megjelent egyik földrajzi művének térképén van jelezve, hanem összefüggő, egységesen szervezett volt, mint azt a német krónikusok leírják. Szóval, hogy jogászilag szóljak, itt a tényálladék megvan, csak ki kell azt teljes egészében deríteni. A mi ma sem lehetetlen, ha a gyűjtés országos és szakszerű leend. 2- or Azt kérdeztem, vájjon tud-e ezekről a várakról a história? Van-e valami biztos adat ide vonatkozólag följegyezve azon külföldi Íróknál, kik a hunokról, avarokról, s általán a mi fajunknak viselt dolgairól Írtak? És azt láttam, hogy ezeknek egész bőségét szedték össze már múlt századi magyar történetíróink is, Timon, Pray, Schönwisner, Engel sat. 3- ik kérdés volt: vájjon e most igénytelennek látszó gátak csakugyan oly nagy jelentőséggel birtak-e hadászati szempontból ? — Erre legvilágosabb feleletet a nagy-károlyi hatalmas hadjáratok adnak, melyek közel tiz esztendeig tartottak és csak egyszer értek a Tisza egyik pontjához, állandóau meghóditani csak a régi Pannóniát, — a Duna határvonaláig bírták. 4- er a magyarok történetében kutattam, hogy lássam, ha vájjon akadnak-e jelentékenyebb események, melyek e gátakkal összeköttetésben voltak? Azért, hogy kitűnjék, ha birtak-e apáink a hunavar stratégia ismeretével és gyakorlatával ? Történelmünk számtalan példájával arról győzött meg, hogy a magyarok mindaddig, mig az ős hadviselést a nyugati, különösen a német lovagi nehézkes taktikával föl nem cserélték, e gyűrű-váraknak, e védőgátaknak hasznát is vették. *
