Eger - hetilap, 1890

1890-08-26 / 34. szám

•270 munkás kunyhók és kalibákra, melyek lakói varázsolják elő az óriási töltést, s a Tisza medrében czölöpözött hídfőt; hogy a ha­sadás követelményeinek magaslatára emelkedve, jó részben része­sei. s alkotói vagyunk e műnek, melyre egy amerikai is világra- hivólag tekinthetne. A ki nem látta még. ne sajnálja ez utat a poroszló-füredi ártéri vasúti munkálat megtekintésére. Megelégedve fog onnan visszatérni, hogy Hevesmegye és annak fővárosa Eger, megtette kötelességét. x. y. Különfélék. — Szent István első magyar király ünnepét, a múlt szerdán, f. aug. hó 20-án szokott áhitatos kegyelettel ülte meg városunk közönsége. Az ezen alkalomból, a székesfőegyházban tartott ün­nepi nagymisén, melyen Zsendovics József ő nsga fényes papi segédlet mellett pontifikáit, a katonai s polgári hatóságok, egyletek és intézetek, számos ájtatoskodókkal egyetemben, testü­letileg vettek részt. — Az egri rom. kath. hitközségi iskolaszék, a múlt szerdán, f. aug. hó 20-án, sz. István király ünnepén tartott ülésében igen fontos és üdvös határozatokat s intézkedéseket hozott. Általán ismeretes dolog, hogy az utóbbi időkben erős agitáczió folyt a mellett, hogy a rom. kath. hitfelekezeti belvárosi elemi isko­láknál az V—VI. együttes osztály szüntettessékbe.Ez agitáczió titkos forrását nem volt nehéz fölismerni az utóbbi he­tekben, egy iskolai ügyben lázas izgatottsággal folytatott kortézia ama jellemző machinácziójában, mely a kouczot féltve, minden áron oda törekedett, hogy a kérdéses osztályok beszüntetése ál­tal esetleg iskola nélkül maradt tanulók mintegy kényszerítve legyenek az uj reáliskolába való belépésre. Ez agitáczió ellené­ben, az iskolaszék, amint azt józanul másként várni sem lehetett, határozottan kimondotta, hogy a belvárosi elemi iskoláknál rendsze­resített V—VI. osztályokat továbbra is fentartja, nemcsak, sőt azok fejlesztésére is fog törekedni. Ezzel kapcsolatban a nevezett iskolák­nál alkalmazott tanerők elhelyezésére nézve a következőleg in­tézkedett. A II. osztály vezetését, melyben eddig a közelebbről nyugdíjazott Gyalogay Gyula tanított, Szerencse József I. oszt. tanító veszi át, mig az ő helyébe az I. osztály vezetésével Szőke Sándor tanító bizatik meg, ki eddig az V—VI. egyesí­tett osztályokban tanított. Az iskolaszék, ez ép oly bölcs, mint szerencsés intézkedésével, mindjárt a küszöbön .álló iskola-év kez­detén életbe kívánta léptetni ama, már évekkel ezelőtt tanférfiak által is javasolt, s élénken sürgetett, de akkor önző egyéni érde­kek által gátolt üdvös reformot, melynél fogva minden egyes tanító maga vezesse föl tanítványait a felsőbb osztályokba, hogy 5- ör nyelvészeti tanulmányra is alkalmat nyitnak ezen tör­ténelmi jelenségek; mert népünk őshagyományaiban híven, gyak­ran öntudatlanul is megőrizte e helyneveket, úgy amint azt apáink az ősöktől maguktól az avaroktól átvették. E nevek vagy régi személy nevek, mint Bendegár, Esztát, Apa-Soma, Vata sat. vagy tősgyökeres magyar gyökszók, melyek e helyek eredetét, rendeltetését, körülményeit magyarázzák, de ma már alig érthe­tők, mint: „Ódor-vár“, (barlangvár) „csajtfő lápa“ (vizfő lápa) „tetemes“ — (temetöhely). „ördög-láza“ (ördögmező) „kisháború“, nagyháboru“. E nevezetek, úgy az árok, gát, vár, karám, és a többiek, melyek az ős hun és avaroknál is közösek voltak, mutatják, hogy egy nyelvünk volt, egy faj vagyunk velük, egy a jogunk, melylyel ez országot az első itt letelepült hun népraj óta bírjuk. 6- or. E gátakból és az itt talált leletekből, nem különben a történelemben följegyzett egyéb adatokból e művek alkotóinak hatalmas jellemét is tanulmányozni véltem, melyeket más néprajzi ismereteket nyújtanak felölök, mint a gyűlölködő krónikások, kik bennük csak embertelen rémképeket, az Alirumáktól született ördögfiakat festettek bennük. (Lásd Jornandes és Sigibertus Gemblacensis krónikáit.) Különösen pedig honszeretetükről, ős védekezési rendsze­rükről nyerünk ezen gyürüvárak, ezen gátak műszaki méltatása által tisztább fogalmat, mely a mai háborús időkben csak tanul­ságos lehet, minket pedig, késő utódokat — a hanyatlás korsza­kában — a hazának és ősi intézményeinek hívebb megvédésére lelkesít. „Tantae molis erat románam condere urbem“ „Róma fölépi­igy a befejezett elemi tanfolyam végén annál biztosabb áttekin­tést nyerhessen az iskolaszék, az egyes tanítók által négy éven át produkált eredmény után, tanítóinak képessége-, s szorgal­máról. Az üdvös intézmény ugyanis azzal lépett életbe, hogy Szerencse Józsefi, oszt tanító saját tanítványait fölvezeti a II. osztályba. A Gyalogay tanító nyugalmazása által megürült tanítói állomást az iskolaszék közelebbről pályázat utján fogja betölteni. A megválasztandó tanító az V—VI osztályok vezeté­sével fog megbizatni. Zakkay Ágoston vörös-kut-utczai (újvá­rosi) rom. kath. iskola-tanitó, aggasztó szembaja miatt több hétre terjedő szabadságot kapván, helyettesitéséről, —s esetleg más al­kalommal előfordulható helyettesítések czéljából is, — az iskola­szék egyelőre évi 200 írttal javadalmazandó .egy segédtanítói állomás rendszeresítése által kíván gondoskodni. Á segédtanítói állás is pályázat utján fog közelebbről betöltetni. («/. z.) — Lajos napját, Kossuth Lajos nagy hazánkfia névünnepét, a tepnap, hétfőn, f. hó 25-én, a hevesmegyei 1848 — 9-iki honvé­dek egyesületének kezdeményezésére, az előző éviekhez képest az idén is kegyelettel s hálával ünnepelte meg városunk hazafias közönsége. Az ezúttal a törzskasinó éttermében tartott társas estebéden számosán vettek részt, melyen koszorús egri dalkö­rünk már megszokott korrektséggel előadott lelkesítő szép honfi­dalai közben, szebbnél szebb pohárköszöntőkben emlékeztek meg Kossuth Lajosról, az immár 88 éves aggastyán hazafiról, a magyar nemzeti szabadság halhatatlan vezéréről, Magyarország egykori kormányzójáról. — Látogatás a poroszló-füredi vasút Tiszahidjánál. Zalár József» Hevesmegye főjegyzője és Szederkényi Nándor, Eger város ország­gyűlési képviselője, f. aug. hó 16-án megtekintették a Poroszló és Tiszafüred közt épülő vasúti hidat, s a Tisza partján tiszteletűkre rendezett barátságos halászlakoma után Zalár visszatért Egerbe, Sze­derkényi pedig betért Tiszafüredre, holott Lipcsey Tamás főszol­gabíró vendége volt. Minthogy Szederkényi Nándor úgy a vasút létesítése, mint az országút kiépítése körül Tiszafüred érdekeit mindenkor melegen támogatta, a város részéről jKovács György bíró és Borsos Flóris jegyző üdvözölték Eger országos képviselőjét. Ugyancsak az említett napon (I6-án) Tiszafüreden Graefl Andor járási szolgabiró vendégei voltak gróf Szapáry Gyula miniszterel­nök fiai: Szapáry György és Lőrincz grófok, kik az ottani régi­ségtárt is meglátogatták. („T.-Füred és V.“) — Kovács Károly kairói (Egyiptom) lakos, földink, itteni rokonai látogatására hetek óta városunkban tartózkodik. Kovács Károly t. hazánkfia, ki hosszú idők során az egri főgymnásium- nak ajándékozott, s évről-évre gyarapitott nagy értékű s tudomá­nyos becsű áfrikai, s különösen egyiptomi régiségtani s néprajzi gyűjteménye által, nevét örök emlékezetűvé tette városunk közok­tatásügyi történetében, — mostani itt tartózkodása alatt ismét tése ily óriás műbe került, néd!“ énekli a római költő. íme hát ezek az óriási cyklops-falak nekünk mit szólhatnak? Mibe került e hazát elfoglalni a hunoknak? Mibe került az avaroknak megtartaniok ? Mibe került Árpád hőseinek vissza- vivni a betolakodóktól és megalkotniok a régi alapokon? Mi pedig prédáljuk el e hazát könnyű szerrel az idegennek! Erdély már csak alig a mienk, a keleti, nyugoti, északi, déli országszéleken már alig van magyar. Emeljetek szobrot költőnknek, ki vérző kebellel éneklé nem­zetünkről : „S z e r t e nézett s nem leié honját e hazában.“ * * * íme nem meddő tehát e tanulmány, ámde mégis oly nagy feladat, mely egyes kutató erejét, meghaladja. Bár lenne az az Akadémia segiségével és felszólítására országossá! Bár gyűjthetnék össze az adatokat, addig, miglen a tagosi- tott határok, az uj birtok-viszonyok, az uj törvényhatósági be­osztások, a sik föld szélesebb kultúrája, az erdők rendszeres pusztítása, az uj helynevek fölülkerekedése, a régi hagyományok elhalványodása maholnap ez ős történeti jelenségeket a talajon, emléküket pedig a nép újabb nemzedékében végkép ki nem irtja. Bár a honfoglalás évezredes ünnepére készen lehetne Árpád országának azon helyrajzi képe és leírása, melyet vitézei az Arnulf-féle szövetséges harczban kémleltek ki, ő pedig teljes is­merettel. rendszeres étape-ban foglalt el, majd a vérszerződés szerint a nemzetségek közt felosztott, és a honvédelemre alkal­masan épen e győrvárak, e védművek szerint szervezett és kiépített.

Next

/
Thumbnails
Contents