Eger - hetilap, 1890

1890-08-26 / 34. szám

268

való rendelkezés jogát, s mely maradandó alapul szolgáljon a nagyon is ingadozó európai viszonyok rendezéséhez.

És ily elvül az öntudatra ébredt nemzetek a közös származást, a közös szokások és jogokban rejlő kapcsolatot, szóval a nemzetiség fogalmát ismerték fel, s állították oda mint olyat, melyre alapítani lehet és kell az államot, mely által elérhetik czéljaikat: önmaguk érvényesítését a kivülök álló hatalommal szemben.

Ez volt eredete a nemzetiség elvének, mely csakhamar meghódította egész Nyugat-Európát, s 1848-ban megingatta forradalmai által csaknem az összes trónokat.

És ez elv Nyugat-Európában fényesen bevált, mert rendezte a rendezésre váró viszonyokat Német- és Olaszországban; megteremtette a német és olasz egységet.

De e nagy sikernek két feltétele volt; egyik az, hogy azon népek, melyeket a közös nemzetiség tudata egybekötött, nagy tömegekben egymás mellett laktak; a másik az, hogy ennek daczára egy külső hatalom által folyton szétválasztva tartattak. Csak e két feltétel mellett érhette el czélját a nemzetiség elve, mert csakis e feltételeknek, mint előzménynek, volt természetes postulatuma egy nagy nemzeti állam megalkotása.

Minden egyéb feltétel mellett maga a nemzetiségi elv tehetetlen, soha czélját nem érheti, mert természetellenes; s mint a gyakirlati élet követelményeivel ellenkező s ki nem vihető eszme, a politikában jogosultsága el nem ismerhető.

Ezért nem tud érvényesülni a nemzetiségi eszme a Balkánfélszigeten, hol a legkevertebb nemzetiségek laknak egymás között; ezért nem érvényesülhet az Magyarországon.

Ha valahol, úgy Magyarországon van legkisebb kivihetősége a nemzetiségi törekvéseknek; mert itt egyike sem található fel azon sarkalatos feltételeknek, melyek érvényesüléséhez okvetlenül szükségesek.

Magyarország természetes határaival körülvéve már geo- graphiailag is egy teljesen befejezett egészet képez. Nincs itt semmi a természetben, a mi a széthúzó erőknek kedvezne, sőt ellenkezőleg, már maga ezen geographiai bevégzettség teljesség, vaskör gyanánt szorítja össze a kifelé gravitálókat s az állam egységére utal.

De ez csak kisebb akadálya a nemzetiségi törekvéseknek. Sokkal erősebben tartja össze ez ország különféle nemzetiségeit az ezredéves mult, a közös történelem, a magyar nemzet államalkotó és fenntartó ereje, magas miveltsége; más részt lehetetlenné teszi a nemzetiségi törekvéseket a nemzetiségek többfélesége, müveletlensége és tagoltsága.

A magyar nemzet 1000 évvel ezelőtt elfoglalván e hont, megalapította itt a magyar nemzeti államot. Szervezte és fennAz „EGER“ tárczája.

Ármina dalaiból.

„Kisded sirdomb . . .“

Kisded sirdomb áll ott künn a temetőben. Oda járok én, ha a nap lemenőben,

S merengek fölötte némán, meghatottam . Nem sokára én is majd elnyugszom ottan.

A hun-avar gátak, csörszárkok és gyürüvá- rak vidékünkön.

Bartalos Gyulától.

Dante írja „Isteni szinjátékainak“ kezdetén, hogy az ember-élet utjának felén sötét erdőbe jutott, hol párduczra, oroszlánra és farkasra bukkant, ezek elül menekülvén, Virgiliusra akadt, ki pártját fogú, és elvezérlé az alvilágba, a pokol kapujához, e felett ötlött szemébe a sötét betűs felírás: „Lasciate ogni speranza!“ Hagyjatok fel minden reménynyel.

Az én expeditióm, — hogy egy ártatlan travestálással éljek — nem esett ki ily keservesen; én is a Mátra-bükk erdeiben tévelyegtem —• ott, hol Mindszenty éneklé: „Busult embereknek született az erdő.“ — Kalauzom egy-egy palócz atyafi volt, kinek ódon, tős-gyökeres szó-kiejtésén gyönyörködtem. Engem is

tartotta azt máig. Midőn tehát a nemzetiségi elv Európa nyugatán megszületett és diadalra jutott, Magyarországon már megvolt az, a mire a Nyugat még csak ezután törekedett: a nemzeti állam. Itt rendezett viszonyok voltak s igy nem lévén szükség rendezésre, mint Német- és Olaszországban, a nemzetiségi eszme érvényesülésének egyik feltétele ki volt zárva.

De a másik feltétel sem forgott fenn. Hiszen csak egy tekintet kell vetnünk Magyarország térképére, szembeötlő lesz mindjárt, mennyire elkülönözve, s együtt mily kevés számban laknak a nemzetiségek. Itt tehát a nemzetiségek egyesítése sem szükséges, sem lehető nem volt, s nem is lesz soha.

A nemzetiségek egyesítése tehát a határokon belül teljesen ki van zárva.

A nemzetiségi eszme azonban nemcsak belső, egyesi tő törekvésekben nyilvánul, mint azt Európa nyugatán láttuk, hanem kifelé is irányúi, a szomszéd rokon népekkel való egyesülésben látván czélját. Ézen törekvés található fel leginkább a mi nemzetiségeink között is; a szerbek Szerbiával, a románok Romániával, a horvátok Nagy-IUyria néven Bosznia és Herczegoviával, a felvidéki tótok talán épen Oroszországgal óhajtván egyesülni.

E törekvések ellenében ezer éves közjogunkra hivatkozunk, melynek egyik sarkalatos tétele az ország területi integritása. E közjogot minden magyar állampolgár feltétlenül tisztelni tartozik, s ha valaki ez ellen vét, az hazaáruló! Különben e tétel annyira tisztán áll még a nemzetiségek előtt is, hogy bővebb discussióra nem szorul, s actualitása csak annyiban van, a mennyiben a büntetőtörvények alkalmazására okúi szolgálhat.

Sokkal fontosabb az a kérdés: vájjon a nemzetiségi eszme mily állást foglalhat el a consolidált magyar államban, s mily jogosultsága van a nemzetiségi törekvéseknek az állam belszer- vezetében ?

Már a fentiekből következik, hogy a nemzetiségi elv, mint államalakitó elv Magyarországon jogosultsággal nem bir. Akár kifelé irányúló, akar bent egyesitő törekvésekben uyilvánúl, mindkét alakjában felesleges, tehát mellőzendő.

És ezzel a nemzetiségi törekvéseknek egyedül elfogadható czélja megsemmisül.

De tulajdonítanak e törekvéseknek még más czélt is, mely abban áll, hogy a nemzetiségek az állammal szemben bizonyos közjogi jogosítványokat követelnek, milyenek: a sajátnyelvhasználata, s az ezen alapuló külön cultura, a nemzetiségi szokásoknak és jogrendszereknek elismerése, sőt némely túlzók szerint külön államszerű szervezet megadása, vagyis a nemzetiségek con- foederatiója.

E követelések mind egy alapra vezethetők vissza: a nemzetiségek mint bizonyos szervezett egységeknek elismerésére. Ámde épen ez alapot nem ismerheti el egy állam sem.

az ördög-gátakhoz, kőkapukhoz vezettek el, melyeknek mentén sokféle változattal „az ördög-barázda, -oldal, -hegy, ördög-fala, -árka, -vára, -tornya, -köve, -sara került elő.

Mindez azonban nem ama félelmetes „jajváros“ volt, sőt épen itt uj reménynek csillaga derengett; mert amint ez emlékköveken eszmélkedém, egy ismeretlen időszaknak varázsa szólott lelkemhez, mely ez óriás kőbetűknek, fóldhányások, barlangok, ódor-várak adatainak összegyűjtésére annál inkább sarkalt, amennyivel lépésről lépésre mindinkább meggyőződtem, hogy e titokteljes jegyek őseinkről beszélnek, hogy honvédelmünknek óriási conceptiójáról, majdnem emberi erőt haladó küzdelmeikről regélnek.

Igen, e nagyszerű táborhelyek, ez óriási hoszszú cyklops- szerü gátfalak, e meredek gyürüvárak, e mesterségesen készített viztölcsérek és tavak, lent a völgyben a trachit-kólobrok és sír- fitlkék, az áldozó kerek várak, az erre található egyes római, bizanti pénzek, a fegyver és egyéb eszközök leletei nem idegenekről, hanem a mi őseinkről tesznek történeti tanúságot.

Ezen hun-avar gátakról voltam szerencsés értekezni a Mátra- osztály mélyen tisztelt elnökségének ismételt felszólítására, Be- nén, ugyanazon osztály nyári közgyűlésén.

Egész tisztelettel és hálával kell adóznom ama szépszámú intelligens társaságnak, mely úrnők és előkelő férfiak részéről ott összegyűlt, és szakadtig feszült figyelemmel, méltánylásának — meg sem érdemelt — jeleivel kisérte a szabad előadást.

Az egy órányi értekezési idő azonban csakhamar elsuhant; alig volt elég idő arra, hogy csak vázlatos rajzát is adhassam a hun-avar honvédelem e megdöbbentő rendszerének, hogy csak