Eger - hetilap, 1890
1890-08-19 / 33. szám
— 261 — volna oktatásügyünkre s ezzel összefüggően kivált az iparos osztály szellemi érdekeire nézve. Ajánljuk azért ez osztályokat az illetékes egyének és hatóságok jóakaratéi támogatásába! K. L. A középiskolák reformja. Most, midőn uj, ambicziózus és tevékeny közoktatásügyi ministerünk, gr. Csáky Albin, összes közoktatásügyünket, de különösen nemzeti közművelődésünk alapvető intézeteit, a középiskolákat, gyökeresen reformálni szándékozik, s ez irányban közelebbről uj középiskolai rendtartást bocsátott közre, mely már a küszöbön álló 1890/1-iki iskolai évvel teljes érvénybe lép: az alkalomból kiváló figyelem reméltónak tartjuk közölni dr. Kovács G.-nak, „Borsod“ ez. laptársunk egyik utóbbi számában, a fönebbi czim alatt megjelent következő czikkét: Mai nap, midőn a középoktatás egységessé tétele iránt oly nagyszerű mozgalom indult meg a társadalomban, a szülőket, a kik ezen mozgalomnak néma, de figyelmes szemlélői, legközelebbről érdekli az, vájjon a gymnásium vagy a reáliskola felel-e meg inkább gyermekeik hajlamainak és az élet követelményeinek, és hogy melyik út lesz az, melyen fiaik legkönnyebb eszközökkel s legkevesebb anyagi áldozat utján, a tudományos képzettség kellő fokára eljuthassanak ? A határozott meggyőződésre jutás, a rendszerek ingadozásának ezen vajúdó korszakában bizonyára igen nehéz, mert ha csakugyan a köznapi élet szavára hallgatunk, úgy a reálirány, mely főleg a franczia, német nyelv, rajzolás és mennyiségtan bővebb begyakorlását követeli, a gymnásium latin-görög bumanistikus irányával szemben, bizonyára mindenki előtt első tekintetre gya- korlatiasabbnak tűnik fel és több sikert, nagyobb előnyöket igér a rálépő tanulóknak. Az előny azonban csak látszólagos. Nézeteink még mindig annyira telve vannak a múltak iránti elfosultsággal, hogy a latin nyelv nem tanulásának hátrányai, a felsőbb oktatás körében, az esetleg pályát változtatni óhajtóra nézve igennag}mk; s azért van, hogy legtöbb szüle, bár meg van győződve lelkében a felől, hogy fia sohasem fogja a holt nyelvek hasznát venni, mégis inkább adja a gvmnásiumba és megterheli inkább mellékesen a reálnyelvek tanulásával, mint hogy gyakorlatiasabb életnézetének fia jövőjét esetleg áldozatúl hozza. Hála istennek! a szüléknek ezen aggodalmas habozása már nem fog soká tartani. A nagy reform mozgalom, mely az egységes középiskola érdekében tanügyünk terén, a görögnyelv tanitáelrongyollott az istenadta. Lehet vagy tizenöt éves s a rajta levő ruha-foszlányok női öltözék romjai. A hideg ellen egy, valaha kabátnak nevezett rongy óvja'vagy óvná. Az ordasabbik rendőr katonásan köszön s bele kezd a jelentésbe. Tekintetes uram, jelentem alássan, itt vagyon újra a Kandik Kata. A hivatalnok előveszi az inspekciós jegyzőkönyvet s tollát készen tartva kérdezi a rendőrt, miért áll ez a teremtés itt ? — Látod! felelt nyugodtan Kató. — Figyelmeztetem, hogy tisztességesen beszéljen, mert nemcsak fő-, közép-, alsó-, felső, de mellék-letartóztatást is fogok alkalmazni. — Látod . . . ismétli a leány. — Beszéljen rendőr, mi a bűne ? — Alássan jelentem tekintetes uram, tetten kaptuk hogy nem volt lakása. — Bejelentett lakása. Ez az 1879-ki XXVIII. t. ez. és az 1880. évi 20587. sz. belügyminiszteri rendelet értelmében büntetendő. Tudja ezt vádlott? — Látod . . . felelt zavart tekintettel a leány. — Beszéljen, rendőr, mit tud róla egyebet ? — Ellenszegült a bekisérésnek, pedig ez jótétemény, mert legalább itt kipihenheti magát. — Jótétemény ? úgy ereszszék szabadon. A rendőrök kivonszolták a leányt s a rendőrtisztviselő újra folytatta ábrándjait és töprengéseit a rendőri sikerekről. Kata újra az utczán volt. Visszafordúlt és megnézte még egyszer a házat, amelyikbe az előbb kihallgatták és futni kezdett. Futása nem visszhangzott a kövezeten, hiszen czipője velesának szükebb körűvé tételével megindult, kezdi megteremni a társadalom számára is nemes gyümölcseit.’ Ha — a mit feltételezni nem lehet, — egyéb haszna nem lenne is ezen mozgalomnak, már azon folytonosan hangosabban nyilvánuló követelés, hogy idegen alapra épitett oktatás-rendszerünk nemzetiesebbé, magyarabbá tétessék, már nagy vívmánya lenne a jelen időnek. A nemzeti szellem, mely eddig is ápoltatott, de a melyet a sokoldalú túlterheléssel szabadabb kifejlődésre jutni nem engedtek, középiskoláink eddig is hazafias ifjúságában, kétszeres erővel fog felbuzdúlni és ennek a társadalom annak idején kétségkívül érezni fogja jótékony hatását. De nem csak ennyi haszna lesz annak. Az ifjúság nevelésének egyenlősítése által a társadalmi különbségek, melyek jelenleg olyan nagy mérvűek, hihetőleg kisebbedni fognak, ha teljesen el nem enyésznek is. A holt nyelvek, melj^knek képző hatását senki sem tagadhatja, kisebb térre szorittatván, több idő fi g a reálképzésre f'ordittatni, a mely az élet gyakorlatiasabb irányának kifejlődésében fogja megmutatni jó hatását. Általában tekintve, meg lesz benne a jelenlegi gymnásiumi és reáliskolai ismeretek kiválogatottabb része, mely az egyetemek bármelyik szakára képesít, igy kárt pályaváltoztatás esetén sem vallhat senki; s a középoktatás mélyebb, alaposabb és nem- zetiesebb voltával társadalmunk tudós osztályainak emelkedése fog együtt járni, és kétségkívül meg fog apadni azon emberek száma, a kik a régibb időben könnyen juthattak fel a társadalmi állások lépcsőin s jogosúlatlanúl élvezik ma is, — sok esetben az alaposan képzett egyének előtt — helyzetök előnyeit. Ezen józan irányú, áldásos mozgalommal szembeu azonban nagyobb kötelesség vár a szülőkre is. Először, hogy a pálya-választásra fordítsanak az eddigieknél sokkal nagyobb gondot. Ne adják gyermekeiket tudományos pályákra, ha azokban jóravaló tehetséget, szorgalmat, kitartást nem látnak, s ne akarjanak minden áron doktorokat, ügyvédeket, papokat, tanárokat, mérnököket stb., vagy magasabb rangú hivatalnokokat nevelni belőlök, ha kiváló tehetségeik nincsenek, hanem adják idejében mesterségre, kereskedő pályára s máshová őket, a hol gyorsabban haladhatnak s közepes tehetséggel is könnyebben megkereshetik kenyerüket; mert nem kell feledni, hogy a középiskolák elvégzése ezután még nehezebb lesz, s az életpálya feletti harcz még küzdelmesebb lesz és nem fog Magyarországon sem már ezután olyan könnyen álláshoz jutni még a jelesen képzett tudományos ember sem, mint az utolsó 25 év alatt akárhánynak minden fáradság nélkül sükerűlt azt elérnie. És mivel a tanulmányok folytonosan haladnak, a tudomány bővül, s az élet mindenkitől mindig többet-többet követel, idejésziiletett. A fényes házsorok, utczák, gyorsan maradtak el háta mögött; előtte nagyobb és nagyobb számban kezdettek feltűnni az apró külvárosi házacskák s végül ezek is fogytak, künn volt a szabadban, a Duna-parton. A nádorkert mellett levő apró gödrökben, fatörzsek helyén lakott Kata. Sem ezüstje sem aranya nem volt még álmában sem, de volt egy kincse: a szabadság. Játszó pajtása a szél, az eső, mulatsága a vihar. Ha villám czikkázott, akkor boldogan dobogott a szive. Olyan jókat álmodott a haraszton és haraszt alatt. Ha fázott futott, addig futott, még ki nem melegedett. Beszélni nem igen tudott többet ennél az egy szónál: látod. Egy nagy rémület zavarta meg elme-világát. Szülei tolvajok voltak s őt is erre képezték. Sok ügyességgel tudott kémkedni s vezette félre a rendőrséget. Kevéssé járt utczákon tették ki már öt éves korában s szívből fakadólag kezdett zokogni s ha a járó-kelők közül valaki arra tévedt, atyja és anyja kifosztották a szerencsétlen jámbort. Ha a rendőrség figyelmét félre akarták vezetni, megint csak Kata sirt s mig őt bevezették, a kompánia elvégezte a munkát. Sötét, viharos éjjel, az újpesti utón akartak végezni, az ember, aki a csapdába került, ellentállt. Elkezdték folytogatni. Az áldozat sikoltozott, szemei kinosan forogtak. Ez a jelenet zavarta meg eszét Katának s nem maradt meg más emlékezetébe mint ez a szó: látod, mit atyja mikor anyjától, az áldozat nyaka kék foltjait mutatva, kérdé: látod? Kata elszaladt soha nem tudták szülei, hogy merre van. Különben sem gondozhatták volna, mert horogra kerültek egy betörésnél s hosszú időre marasztalták meg őket a börtönben. *
