Eger - hetilap, 1890
1890-08-19 / 33. szám
262 ben folytonos munkálkodásra kell szoktatni a gyermeket már a szülei háznál, hogy nehéznek ne találja az iskolát és előkészítse magát az élet nagy terheinek elviselésére már az iskolai életben, hogy a kifejtendő létérti küzdelemben kudarczot ne valljon és a nagyobb nehézségek előtt gyáván meg ne hátráljon s esetleg az élet értéketlenségének megsemmisítő gondolatához ne jusson. Azért tehát magoknak a szüléknek is azon kell lenniük, hogy az iskola, társadalom és kormány jelenlegi nemes törekvését, gyarlóságuk, oktalan és tudatlan kritizálásuk által — saját veszteségükre — idejekorán szét ne rombolják. Honi ipar Somogymegye törvényhatósági-bizottságának legutóbb tartott gyűlésén több községi képviselőtestület határozata került törvényhatósági-jóváhagyás végett tárgyalás alá; a bizottság jóváhagyta ugyan a községi határozatok azon részét, amely szerint tűzoltó- eszközök beszerzését elhatározták, de megtagadta a tűzfecsken- dők beszerzése céljából, egyes gyárosokkal kötött szerződések jóváhagyását és azon határozatot hozta, hogy ezentúl a községek részére az alispán fog nyilvános árlejtés alapján tüzoltószereket beszerezni. Ezen határozat hozatalára az nyitott okot, hogy a belügyér arról értesült, miszerint némely gyárosok, az erre vonatkozó miniszteri-rendeletben meghatározott minőségű fecskendőknél silányabbakat adtak el a községeknek és ezek árában a községi elöljáróktól váltókat vettek. Történtek azonban némely községek részéről oly bevásárlások, melyek nemcsak azért voltak teljesen szabatosak, mert a gyáros által szállított fecskendők az előírásnak teljesen megfelelők, olcsók és a részben kötelezvényekben kifizetett vételár után csak 6°/0 kamat számittatik, hanem az üzlet megkötése ellen alakilag sem tehetni kifogást, mert az elüljárók által kötött szerződések a községi-képviselőtestületekben tárgyalva és jóváhagyva lettek; sőt, hogy az ellenőrzés a felsőbbhatóságok részéről se hiányozzék, a községeknek az illető gyárossal, Tarnóczy Gusztávval kötendő üzletet, az illető járások főszolgabirái ajánlották. A fószolgabirák tehették ezen ajánlásaikat; mert Tarnóczy gyártmányait a miniszter megvizsgáltatván, teljesen jóknak és megfelelőknek találta s ezt a törvényhatóságokkal tudatta: ennek folytán pedig Somogymegye alispánja, a belügyér által is ajánlott Tarnóczy-féle tűzfecskendőket ajánlotta a községeknek; s mivel a tüzoltószerek beszerzése sürgős volt, a miniszteri rendelet szerint az alispán már négy Ízben sürgette meg a községeket, hogy A kis leány czél nélkül futkosott a főváros határában, leginkább a nádor-kert kőiül. Nőtt, éhezett és fázott, könyörületességből dobtak neki néha egy kis száraz kenyeret vagy kutyának szánt eledelt s itt-ott megengedték, hogy a félszerben vagy a szalma kazal tövében alugyék, de legboldogabb volt künn, az ő gödreiben, haraszt felett és haraszt alatt. Nappal elrejtőzött, éjjel előjött s néha megesett, hogy bevetődött a fővárosba, ilyenkor bevezették, de csakhamar el is eresztették. Nagy bajukra, a bölcs hatóságok nem tudtak megegyezni illetőségük fölött. Válasza arra a kérdésre, hogy hová való, csökönyös következetességgel csak egy: látod. így fejlődött a társadalom közepén s a társadalom szélén a szegény vad virág. . . Nem élt egyedül, bár az embereket kerülte. Voltak pajtásai, kóborló és kósza ebek, gazdátlan macskák. Megczirógatta az elzüllött állatokat, néha-néha száraz kenyér-darabokat juttatott nekik, simogatta, gondozgatta őket és kóborolt velük. Egyszer játék-babát talált. No hiszen volt öröm, magához szorította s megmutatta csavargó társainak s ujongva kiáltott: látod. Ordítva ragadták ki a kezéből az éhes ebek a játék-babát és sok-sok darabra tépték. A leány először közönyösen nézte zsákmánykodásukat. Érzése meg volt fagyva, nem tudott észlelni, a szivek, a mozgás, a hang csak zűrzavarba olvadtak össze érzékei előtt. De később, amint az ebek marakodását bámulta, agyában homályos sejtelem nyitott utat a való képeinek. a jó és olcsó Tarnóczy-féle tűzfecskendőket, ahol szükség van» szerezzék be. Tehát a törvényhatósági-bizottság máshová czélozott és máshová lőtt; mert azt akarta elérni, hogy eleget téve a miniszteri rendeletnek, lehetetlenné tegye, miszerint a községeket bizonyos gyárosok silány árúikkal becsapják és a vételárt rögtön értékesíthető váltókban a községektől, ezek nagy veszélyére! azonnal fölvegyék; — e helyett, azonban azt élte el, hogy a községek helyesen megkötött szerződéseinek megsemmisítésével kárt csinált a községeknek, amelyek olcsó áron jóminőségű tüzoltószerelvé- nyeket vásároltak, és kárt okozott Tarnóczy gyárosnak is. A „Somogy“ (ezen kormánypárti lap) élesen támadja meg a Tarnóczy-gyárat bizonyos érdekszövetkezet javára, mely támadás közvetve gyanúsítás a kormány, az alispán és az összes közigazgatási tisztviselők ellen, mintha azok a Tarnóczy-féle gyártmányokat nem tisztességes indokból ajánlanák. Hiszszük azonban, gyanúsításai épúgy nem fognak ártani a kormánynak és Somogymegye főtisztviselőinek, miként azok nem ártanak Tarnóczynak, kiért hangosan beszélnek a már sok helyütt beszerzett tűzfecs- kendők, a melyek sokkal jobbak (és törvényes úton szereztettek be) mint a „Somogy“ által dédelgetett „váltós“ gyárak fecskendői. Meg vagyunk győződve, ha az alispánok a községek tűzoltó- szerelvényeinek megfelelő minőségben való beszerzése czéljából fognak a községeknek tüzoltógyárat ajánlani, a választás Tarnóczy Gusztáv gyárára fog esni; mert már bebizonyított dolog, hogy a községeknek szállított tüzfecskendők közül, a Tarnóczy- féle gyártmányok a legjobbak és mind aránylag, mind általában a legolcsóbbak. A községek tűzbiztonsága hozza magával, hogy tűzfecsken- dőkkel s tüzoltószerelvényekkel ügyekezzenek magokat mielőbb ellátni; azért igen czélirányosan és jogosan cselekesznek, ha a törvényes formák és a község gazdasági előnyei szemmel tartásával, Tarnóczyval kötnek szerződést s tartózkodnak azon gyárak ügynökeinek ajánlásait elfogadni, a kik ellen a községeket a miniszteri rendelet óvja. Dr. Ajtay György. — Dicsön uralkodó szeretett királyunk, I. Ferencz József ő felsége születésnapjának évfordulóját, tegnap, hétfőn, f. hó 18-án, városunk közönsége, a fószékesegyházban ünnepies istentisztelettel üllötte meg, mely alkalommal Pánthy Endre fókápt. nagyprépost ő nsga, fényes papi segédlet mellett pontifikáit. Az ünnepi Megrázkódott. Szemeiből könnyek peregtek s szive fölmelegedett, először életében sajgott át ezen a fájdalom. ... Az első perczek öntudata visszatérténél szomorúak voltak. Miről előbb csak homályos fogalmat alkotott, most már tudta hogy mi történt. A fájdalom elbénult szivében s a boszú ébredett ott fel. Hirtelen fadarabot ragadott fel s a játék-baba foszlányain viaskodó ebeket verni kezdette. Az ebek csak tréfára vették a dolgot. A helyett, hogy elfutottak volna, nagy komédiát űztek, nevetségesen szöktek ide- oda, felboritgatták egymást. A leány jóízűen kaczagott. Mintha most kezdené a létet, minden érzés átfutott idegein. Nevetett, sirt, azután belevegyült a játékba. Mikor elfáradt, szemei álomra csukódtak, ledőlt, aludt és álmodott. Ismeretlen képek ringatták álmát s a hiúság vágya is megrezegtette agysejtjeit, szép, gyönyörű ruhában látta magát. Mennyi ruhát próbált, hogy reggelre ébredve, egészen ki volt merülve. Fölkelt s nagy idő óta először, nem ösztöne indította útjára, de gondolkozni kezdett: merre? Nézett jobbra-balra s amint tekintete a Dunára tévedt, sebes léptekkel futott arra s partjára érve, nézte magát tükörében. Hová lettek álma fényes köutösei. Körülnézett s a mint a járó-kelő nők reá néztek, foszlányait tépve szólt: látod? Azok nem vették figyelembe, hogy az irigység fészkelte be magát a leány lényébe. Piszkos, rongyos csavargó. Az Ítélet beszélt a részvét hallgatott. Most már Kata egészen hasonlított az emberhez, sirt, nevetett, részt vett, hiú volt és irigykedett. Nem tanította, nem oktatta, nem rontotta, nem javította
