Eger - hetilap, 1890
1890-01-28 / 4. szám
4-ik szám. 29 -ik év-folyam. 1890. Január 28-án. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt •- kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 , 30 , Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hirdetésekért minden 3 basábozoit péti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. A katholikus autonómia kérdése. Mióta az 1848. 20. t. ez. kimondotta, hogy „e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapiuatik meg,“ s ez által a róm. katli. vallás államvallási jellegét megszüntette; mióta a boldog emlékű b. Eötvös József az alkotmányosság legkezdetén a kath. vallás viszonyait épen a katli. autonómia szervezése által rendezni törekedett: a kath. autonómia kérdése egész egyházpolitikánk felelt uralkodó kérdéssé vált, különböző alakban felszínre került mindannyiszor, valahányszor arra alkalom kínálkozott. Ily alkalom különösen az évi költségvetés tárgyalása, hol — a cultusminister budgetjénél — szóba is hozták azt több-kevesebb animositással minden évben, igy az idén is. Különösen hévvel követelte a kath. autonómiát mindenkor Ugrón Gábor; nem csoda, ő erdélyi ember, hol a katli. autonómia virágzik, hol látják, érzik annak hasznos voltát. Az idei cultusvitában maga a cnltnsminister vetette fel a kérdést s adott alkalmat Fenyvesnek, Polónyinak és Ugronnak. hogy jeles felszólalásaikban újra követeljék a magyar katholikusok ez elvitázbatatlan jogát. Valóban megfoghatatlan, hogy a kath. autonómiát az ellenzéknek még követelni kell, hogy az már lég meg nincs alkotva. Hisz nem tud felhozni sem kormány, sem többség, sem senki ez országban elfogadható okot, mely gátolná annak szervezés, t, — hacsak a kormány indolentiáját nem vesszük figyelembe! De nézzük csak a cultusminister kijelentéseit. Azt mondja mindenekelőtt, hogy ő nem akarja ráoktroyálni a katholikusokra az autonómiát. E kijelentés arra mutat, hogy vagy félreismeri a minister a helyzetet, vagy nem ismeri a katholikusok közhangúlatát. Mert ha végigtekint bárki is az 1868 óta lefolyt országgyűlések tárgyalásain, mindenütt találkozni fog azzal, hogy a kath. képviselők sürgették a kath. autonómiát; a sajtóban számtalanszor követelték ugyanazt; a főpapság, valamint az alpapság is határozottan kívánta mindig. E tekintetben úgy hiszem elég — hogy csak a közel múltból idézzek példát — érsekünk ő excelléncziájának a múlt évben a főrendiházban tartott. fényes beszédére utalnunk, hol a kath. autonómiát ép oly határozottan, mint világosan a magyar katholikusok kívánalmaként állította fel. Hasonló értelemben nyilatkozott ugyanakkor Schlauch nagyváradi püspök is. De ha ezen nagy horderejű nyilatkozatokat csak egyéni nézet gyanánt akarná valaki tekinteni, megdönti okoskodását az a tény, hogy ily értelemben nyilatkozott az 1870-ben ülésezett kath. congressus is, sőt kidolgozta a kath. autonómia tervezetét, és azt legfelsőbb jóváhagyás alá is terjesztette. Már pedig e kath. congressus a magyar katholikusok egyházi és világi képviselőiből állott, tehát leghivatottabb volt azoknak óhajait, vágyait, akaratát tolmácsolni. Igaz, hogy e congressus azóta nem ülésezvén, nem nyilatkozhatott; tekintve, hogy azóta csak 20 év múlt el, mely idő nem elegendő arra, hogy ily fontos kérdésben a vélemények gyökeresen megváltozzanak, s tekintve az általános hangulatot, mely e kérdésben ma is országszerte uralkodik, bátran állíthatjuk, hogy az a congressus, ha ülései ismét megnyittatnának, ma ismét oly határozottan kívánná a kath. autonómiát, mint kívánta 1870-ben, s mint kívánta azt tavaly érsekünk ő excellentiája. s a nagyváradi püspök. A hol pedig ily általános óhaj tárgyát képezi valamely intézmény, ott annak oktroyálásáról szó sem lehet. — Csak meg kell nyitni újból a katli. congressust, meg fogja hallani a kormány a legilletékesebb helyről a katholikusok kívánalmát, és el fog oszlani a cultusministernek az a scrupulusa is, hogy maguk a katholikusok újabban nem nyilatkoztak az autonómia kérdésében. Egy további kijelentése a cultusministernek az. hogy az ő meggyőződése szerint az egészséges autonómia csak alulról fölfelé fejlődhetik, s igy meg kell várni, mig a helyi, hitközségi, autonómia nemcsak kifejlődik, hanem annyira megizmosodik, hogy egy magasabb alakzat kisarjadására is képessé válik, mely megasabb alakzat — gondolom — az egyházmegyei autonómia lenne, melyből már csak egy lépés volna az országos autonómia szervezése. Hát ez egy igen szerencsétlen okoskodás, és egy-két középkori állambölcsész államalakulási theoriáira emlékeztet, melyek szerint előbb lett a község, községből a megye, megyéből az ország. Szerencsétlen okoskodás, mert összetéveszti a már meglévő társadalmat — az anyagot. ■— melyet szabályozni, formába önteni kell, a reá alkalmazandó szervezettel, — alakkal, — melyet ezen anyagnak adni kell. Itt többé nem arról van szó, hogy egy kath. társadalom fejlődjék, hanem arról, hogy a már létező bizonyos szervezettel láttassák el. Hogy pedig ezen szervezet megállapit- tassék-e vagy ne, s ha igen, mily alakban, mi módon, arra nézve egyedül a szükség érzete lehet irányadó, mely a közohajtásban nyilvánul. De ha egyedül e szükség az irányadó, és e szükség, mint fennebb is kimutattam, általános, azt általánosan és egyszerre kell kielégíteni, mert másként nem is lehet, mert másként szervezet létre sem jöhet. Mert hisz a szervezet nem más. mint valamely egészre alkalmazott alak, melyben az egésznek minden réste okszerűen függ össze magával az egészszel. Már pedig az autó nomia szervezet, nem lehet tehát azt darabonként megalakítani' hanem egyszerié, egészében kell azt létrehozni. De a cultusminister meggyőződésében gyökerező terv szerint tényleg nem is jönne létre soha az autonómia. Eltekintve attól, hogy oly módon, mint azt a cultusminister contemplálja, a történelem tanúsága szerint még sehol sem jött létre az autonómia. — nálunk sem fogna az kifejlődni azon egyszerű oknál fogva, mert nincs, a ki mindenütt kezdeményezze. Látjuk, hogy van egy-két helyen ily községi autonómia (az egész országban talán 10 helyen); de ezek ritka kivételek. Hol vannak a többi községek? mikor lenne még az ország minden községében ily községi önkormányzat, egy általános parancsoló szabály, egy általános szervezés nélkül? S ha ezen első fokú fejlődmény, mondjuk, egy század múltán létrejönne is, mikor lenne még ezekből egyházmegyei autonómia ? Ha pedig csudaképen ezen megyei autonómia is előállana, arról, hogy ez alapon országos autonómia szerveztessék, álmodni sem mernének az emberek, kivált ilyen kormányok alatt, mint a mostani. Különben is a kormánynak nem az a feladata, hogy bevárja, mig a közvélemény hangosan, talán erőszakkal is, követel valamely intézményt, hanem kötelessége az ország közérzületét kiismerve, a kezdeményezést megragadni, és a szükséges intézmények megalkotásában a nemzetet vezérelni. E kezdeményezéstől fél gr. Osáky Albin, ezt nem akarja megragadni; pedig az intézmény, melynek megalkotását követelik tőle, s melynek megalkotásával megörökítené nevét culturánk történetében — a legliberalisabb intézmények egyike. Különös, hogy épen egy magát liberálisnak nevező kormány fázik tőle! De utóbb a vita folyamán, azt is kijelentette a cultusminister ur, hogy hajlandó az első lépést megtenni az autonómia ügyében. Nem tudhatjuk, miben fog állani ez első lépés, de tekintve a minister azon előbbi nyilatkozatát, hogy nem hajlandó az ügy
