Eger - hetilap, 1890
1890-07-15 / 28. szám
222 Mióta az országszerte rokonszenves volt belügyér, Teleki Géza gróf, erélyesen látott a leghazafiasabb munkák eg3rikéhez: általánositani, fejleszteni a tűzoltó intéményt, azóta József királyi magyar herczeg vonatkozott ügybuzgalma fokozott mérvben gyarapodott jelentőségben. Akik kellő figyelemmel kisérik az uralkodóház ezen kitűnő tagjának közhasznú működését, most is nagy örömmel tapasztalták, hogy ő még a laekeni belga királyi kastély kigyuladását és porig-égését is, amely nővérének, Henrika belga királynénak, rendkívül számos műgyűjteményét is elhamvasztotta, a honi tűzoltó-egyletek okulására törekszik fordítani. Tehát igen számos jeles honfi, élőkön József királyi magyar herczeggel, szóval s tettel, jó példával és biztatással buzdít nálunk a tűzoltó-intézmény általánosítására, fejlesztésére, amelynek mostanig szerfölötti hátrányára szolgált, hogy hiányzott oly nagyszabású, a kor kivánalmainak megfelelőleg berendezett tűz- fecskendőgyár, mely az ország szükségletét különösen minőség és megbízhatóság tekintetében képes kielégíteni. Innét van, hogy községeink nagyrésze, nemzetgazdászatunk kiszámithatlan kárára, mindeddig külföldről hozatta gépeit; mivel azon néhány község, amely a hazai gyártmány minőségében csalódott, annyira megingatta a hazai gyártmány iránti bizalmat, hogy inkább vásároltak külföldön drágábban, mint itthon olcsóbban. Ezen bizalmatlanság leküzdése fogja főfeladatát és főnehézségét képezni az uj gyárnak. Hát bizony még nehány évtized előtt is nálunk hiába keresett volna valaki olyan korszerű tűzfecskendőt, amelyet itthon készítettek; hanem a magyar ember kénytelen volt verejtékén gyűjtött garasait Prágába, Bécsbs, Gráczba, Brünnbe küldeni, ha szüksége volt olyan tűzfecsken lőre, amely csak némileg is megfelelt a korszerű követelményeknek. Csak szerfölött lassan rendezkedett be nálunk néhány jelentékenyebb műhely (távolról sem versenyképes gyár) a tűzfecskendő-készitése. Mikor is azon, igen furcsa működést kellett látnunk, hogy, például, harangöntő-mühe- lyekben mint nagyon is alárendelt s vajmi kezdetlegesen űzött mellékfoglalkozás tengődött a tüzfecskendő-készités. Gyártásról, mely a műhelyben törtünő készítés fölött vajmi számos előnynyel bir, persze! hallani sem lehetett. Nem vállalkozott arra sem tőke, sem szakértő! Ugyanis, a gyártásnak, melylyel a korszerüleg fölszerelt gyárak foglalkoznak, a műhelyekben történő készítés fölött két fő előnye van: 1-ször, ily gyártmány jobbminőségű árut képvisel; 2-szor, ily gyártmány nemcsak jutányosabb, de olcsóbb is a mégoly ügyesen, szorgalommal vezetett műhelyek készítményeinél. kodó hatalmával, az érzés hatalma az indulattal, — a diadal kétségtelen, ha e nemes tulajdonok a közönség előtt érvényre juttattatnak. És Jászai Mari — jóllehet Erzsébet királyné az ő szerepe s nem Stuárt Máriáé — oly fenséges művészettel domborította ki e jellemet, oly tökéletes volt diadala, a hatalmára büszke fejedelemnő felett, hogy az igazi Stuart Mária, melyet Schiller rajzolni kívánt, csak a Jászai Stuart Máriája lehet. Alakításának fénypontját a kerti jelenet képezte, melynél költő szebbet alig iihatott, mint Schiller, s művész szebben alig adhatott, mint Jászai. Az emberi élet: könyv, mondja egy régi bölcs. Nagy és kis betűi a tettek, önnönmaga minden ember által abba belejegyezve, napról-napra, évről-évre, egy folytában, mig ama fekete pont: a sir, örökre be nem zárja. Örökre? — Nem mindig, és nem különösen a művészetben. Amely művészt nem a babér, a dicsőség, hanem az igazi művészet, azon tudat, hogy az örökkévalóságnak szolgál művészetével, — ösztönöz, bátran számíthat, arra hogy élete, mint egy nyitott könyv, tárva marad a késő nemzedék előtt. S bár a művészet nagy birodalmában a színművész az, ki csak a jelennek teremt, kinek művészete vele együtt sírba száll, s csak neve marad fenn, Jászai Mari, kinek e téren a legnehezebb szakma, a tragikus női szakma jutott osztályrészül, megérdemli, hogy élete: tetteinek könyve a már is az őt szeretve tisztelő közönség előtt tárva maradjon, mert oly könyv ez, melyből csak szépet és kedveset, tisztát és nemeset jegyzett fel egy magasra törekvő lélek, menten minden tévedéstől, minden legkisebb hibától. Hogy ez igy, áll és ennek igy kell állania, az minden gondolkodó előtt világos. Napjainkban a tőkepéuz nagy fölényt gyakorol, minden irányban; mert az mindennél hamarabb teremt olcsó hitelt és szakértelmet: már pedig nemzetgazdászatunk minden ágánál a virulás legelső kellékeaz olcsó és a szakértelem. Tekintsük, például, a kézmiiiparost, aki műhelylyel bir, és a gyárost, aki gyár fölött rendelkezik. Az első nem bírván olyan olcsó hitellel, mint az utóbbi, kénytelen a nyersanyagot drágábban fizetni meg, mint az utóbbi; ennek azután következménye, hogy készítményét drágábban árulja, mint a gyáros gyártmányát, még pedig azért is, mert az utóbbi nemcsak olcsóbban és jobb minőségben beszerzett nyersanyagot dolgoztat föl, mint az előbbi, hanem kisebb költségen is állítja előgyártmányát, — a tömeges munka folytán, mint a műhelylyel biró iparos készítményét. Ámde a gyáros nemcsak jutányosabb és olcsóbb, hanem jobb iparterméket bir a vevőnek nyújtani, semmint a műhelyben dolgozó iparos; mert a gyári munkának azon rendkívül nagy előnye is van a műhelymunka fölött, hogy a gyárban dolgozó munkás folyton ugyanazon részét állitván elő a gyártmányoknak, szerfölött nagy ügyességre tesz szert szakmája illető ágában; s igy az ily tökéletes részekből összeállított gyártmány sokkal jobb, mint a műhelyek készítménye, amelynek mindenik részét azon egy munkás kénytelen készíteni, akár ügyes az illető, akár nem. Ez a munkafelosztás előnye, amely európaszerte csodákat művel. Budapest a szó legszorosabb értelmében új nagyváros. Nincs Európában egyetlenegy más nagyváros, mely oly rendkívül gyorsan fejlődött azzá, ami — a magyar fővároson kívül. Széchenyi István gróf látnoki szelleme Budapest gyors fejlődési irányát Újpest felé jósolta;s ez valóban bekövetkezett: az újpesti országút két oldalán több és fontosabb gyárteleppel bir e főváros, mint bárhol másutt, — gőzmalmaitól eltekintve. Ha olyan külföldi ösmerőst kalauzolok Budapesten, aki gyáriparunk iránt érdeklődik, a gőzmalmok megmutatása után rögtön kocsizom ki vele az újpesti országúton, melyre csaknem szakadatlan sorban jelentékeny gyártelepek dőlnek ki. Ezen gyártelepek között a legkiválóbbak egyike Tarnóczy Gusztáv országgyűlési képviselő tűzfecs- kendő-gyára, melyre méltán illik a derék vidéki tűzoltók jelzője: „A legelső magyar tűzfecskendögyár.“ Lesz pénz fiuk ! Nagy tiszteletű T. A. professzor ur olyan kordába tartotta a diákságot, hogy miko csak a nevét hallották, még akkor sem mertek pisszeuni a nebulók. Pedig nem is lehet mondani, hogy a nagytiszteletü ur nagyon sokat igénybe vette volna a nádpálczát; elég volt, ha kieresztette erős hangját. Ez az üres hordóból hangzó, dörgő szózat fölért minden büntetéssel. Félt attól a diák, mint az ördög a tömjéntől. Az összes diákság közt legjobban féltek a benlakók. Ezek' hez nemcsak a leczketudás, meg a jó magaviselet végett vol^ köze a nagytiszteletü urnák, hanem az általuk leénekelt temetés1 jövedelmek a nagytiszteletü ur által kezeltetvén, valahányszor valamelyik diák kikapta a gázsit, úgy összevissza számoltatta, hogy ijedtében azt se tudta, fiu-e vagy lány? Előleget kérni? Az meg már olyan veszedelem volt, hogy inkább elkoplalt a diák hét számra, mint hogy ilyen dolog iránt a kérést megkoczkáztatni merte volna. Egyszer a fiukat megszállta a mulatási vágy. A vágyban ugyan nem ritkán szenvedtek hiányt, hanem hiányzott a világot mozgató főeszköz, a pénz. Bizony jó lélekkel el lehet mondani, hogy még csillagvizsgáló nagyitó üveggel se lehetett volna a diákszobában fölfedezni egy árva piczulát, s Kolumbus kisebb munkába fogott, mikor egy világrészt akart fölfedezni, mint az, aki ebben a helyiségben pénz után kutatott. Nem csoda tehát, hogy minden fiúnak tátva maradt a szája» mikor Tóth Sándor elkiáltotta magát: „Lesz pénz fiuk!“ Majdnem hideg vízért szaladtak, hogy helyrelocsolják a ki-
