Eger - hetilap, 1890
1890-01-07 / 1. szám
3 A népoktatási tanintézetek száma 187, melyek közöl állami jellegű 1, községi 20, rom. kath. felekezeti 137, helv. liitv. 15, izraelita 12, magán engedélyezett 2; — fokozatra nézve valamenyi iskola elemi, még pedig vegyesen fiuk, leányok számára 140, külön fiu-iskola 22, leány-iskola 25. — Az iskolák közül saját házukban volt elhelyezve 174, bérliázban 13. A tannyelv valamennyi iskolában magyar. Volt az iskolákban 285 tanterem; — 39 iskola mellett volt torna-tér, de ezek közül csak 13 volt torna-eszközökkel is ellátva, faiskola volt 124, iskola-kert 57. A tanitók összes száma 296, kik közül képesített 286, nem képesített 10; rendes tanító 287, segéd 9; férfi-tanító 255, nö-tanitó 41. lelkész-taniió 1 ; a magyar nyelvet szó és Írásban mindannyi birja. Az iskolák összes bevétele tett készpénzben 154,958 irtot, egyebekben (ingatlan, termény, szolgálmány stb.) 80,999, összesen 235,957 frtot. Az iskolák összes kiadása: 235,957 fit, még pedig rendes tanitók fizetésére 146,884 frt, segédtanítók fizetésére 2125 frt, — fűtés, tisztogatás, kisebb javításokra 13,177 frt, taneszközökre 2300 frt, szegény tanulók tankönyveinek beszerzésére és segélyezésére 2262 frt, a tantermek béregyénértéke s az iskola- fenntartók által fizetett nyugdijilletékek s vegyesekre 20,361 frt. Egy iskola fenntartása átlag 1362 frt, egy tanuló oktatása 6 írtba került. Egy rendes tanító évi átlagos fizetése 512 frt, egy segéd-tanitóé 236 frt. Az 1888—9-ik tanév úgy a tankötelezettség érvényesítése, mint a népisk. tanítás sikere tekintetében jelentékeny javulást mutat. Teljes sikert nem lehetett még elérni, ■— mert a közs. elöljárók az iskolai administratiót nagy nyűgnek tekintik; sok községben csakis teljes szigorral lehetett megértetni, hogy tőlük törvény által rendelt kötelesség teljesítését kívánjuk; a tankötelesek számához mérten még nincs elegendő számban tanterem és tanító ; — a pusztai tankötelesek beiskolázása, — kiknek száma pedig 1910 — sok helyen leküzdhetlen akadályokba ütközik. De remélhető, hogy a most bevezetett 1889—90-ik tanévben a tankötelesek törvényszerű iskolázása tekintetében még jobb sikert fogunk elérni. Remélhető ez, mert tapasztalás szerint mindazon községekben, hol az iskolai mulasztások rögtön és szigorúan bir- ságoltattak, az iskolázás jelentékenyen javult, s a f. tanévben a beiratkozás kellő időre minden különösebb kényszer nélkül megtörtént; de remélhető leginkább azon kiváló érdeklődésből, melyet népoktatásügyünk iránt a közig, bizottság állandóan tanúsít, s az 1889—90 tanévet is a következő üdvös határozattal nyitotta meg: 1539./K. B. szám. A közig, bizottság m. évi julius hó 3-án, 1171., 1172. és 1173. számú határozataiban szabatosan körvonalyongás után belépett egy, a Magdolna-templom közelében álló ház kapuján. •— Vannak e házban kiadó lakások? — kérdé a kapust. — Ó igen uram ; most épen sok lakás áll üresen, válogathat bennök. Az első emeleten van egy pompás úri lakosztály, gyönyörű falszőnyegekkel, angol kandallókkal ellátva ............ — Ez nem nekem való, — szakitá félben az idegen. — Ó van másforma is. Egy harmadik emeleti lakás négy szobával, konyhával, igen kényelmes lakás és . . . Az idegen ismét félbeszakitá a kapust. — Ez sem kell. Én egy padlás-szobát szeretnék. — Padlás-szobát ?! De uram ez nem ily elegáns urnák való. Alig lakható, különösen. . . . — Nem bánom; padlás-szobára van szükségem. Mi az ára? — Ó csekélység, évenkint száz frank. Ebből is láthatja uraságod, hogy nem valami kényelmes lakás lehet. De ha valóban óhajtja. Mégis én azt hiszem, hogy ily elegáns finom ur, mint uraságod .... — Nem bánom, akármit hisz, szükségem van a padlás-szobára s beköltözködöm még a mai nap folyamán. íme itt van foglalóul! E szavakkal az ismeretlen, a bámuló kapus sapkájába dobott egy húsz frankos aranyat, kilépett a kapun, odaintett egy bérkocsit s elhajtatott. A kapus fejcsóválva bandukolt vissza a házba, seprőt, törlőrongyot vett magához s felmászott a padlás-szobába. Kisöpörte a szobát, leszedte a falakról a vastag pókhálókat, megtörölgette lozva vannak azok kötelességek, melyek a törvényszerű iskolázás tekintetében a községi elöljárókat és az iskolaszékeket iiletik. — Az uj tanév megnyílta élőit szükségesnek tartja a közig, bi- bizottság a községi elöljárók figyelmét a fennebbi határozatokra újból felhívni; és elvárja ezektől, hogy népoktatásügyi kötelességük pontos teljesítését nemcsak törvényes, de hazafias feladatnak tekintendik, — és hatáskörükben rajta lesznek, hogy Hevesvármegye népoktatásügyi administratio tekintetében az elsők közé emelkedjék. A lefolyt 1888—9. tanév alatt szerzett tapasztalások után kiválóan szükséges még, hogy az igazolatlan mulasztások kellő szigorral és rögtönösen büntettessenek, ily módon a tanév folyamán mind rendesebb leend az iskolába járás, és mind kevesebb az elöljáróságnak e részbeli teendője; továbbá hogy az ismétlő tankötelesek necsak télen, hanem a m. évi 1172. számú határozat értelmében az egész tanéven át a megszabott heti órákban oktattassanak ; hogy a libapásztorkodás korlátozására hozott m. évi 1173. számú határozat kivétel nélkül minden községben foganatosittassék; hogy a 8 havi legkisebb szorgalomidő a legpontosabban betartassák; végre, hogy a népokt. törvény 53. §-ában nyújtott ama kedvezmény, mely szerint a 10 évesnél idősebb gyermekek a legszorgosabb munkaidőben a szorgalomido alatt is szabadságolhatok, — az iskolaszékek által a törvény intentiója szerint alkalmaztassák. — Ugyanis az eddigi eljárás szerint az iskolaszékek a 10 évet meghaladott tanköteleseket a népokt. törvény 53. §-ának helytelen magyarázása alapján a falu-helyen 8 hónapban megállapított szorgalmi időn belül minden megszorítás nélkül 2 hónappal korábban kibocsátották az iskolából, akár végezték el azok az elemi iskola első négy osztályát, akár nem ; — holott a törvény félremagyarázhatlan intentiója épen az, hogy ez az 53-ik §, csakis oly gyermekek kibocsátására alkalmazható, a kik már 4 éven keresztül iskolába járván, az elemi iskola négy első osztályát, elvégezték ; mert a törvény a 6-ik élet-év befejeztével mondja ki az iskola-kötelezettségét, a melyik gyermek ekkor megkezdi az iskolába járást, az 10-ik életéve befejeztével — rendes körülmények között - az elemi iskola negyedik osztályát elvégezi. A m. évi 1172. számú közig, bizottsági határozat kiegészítéséül tudomás és ahhozvaló pontos alkalmazkodás végett értesit- tetnek a közs. elüljárók és iskolaszékek, hogy a szorgalomidő alatt csak is az oly 10 évet betöltött tanköteles bocsátható ki az iskolából a törvény 53. §. alapján, a ki előbb már teljes négy évig az iskolába rendesen járt. Az iskolaszékek kötelesek az ekként kibocsátott tankötelesek névsorát a négy évi rendes iskolázást igazoló záradékkal együtt kellő időben a közs. elöljárósághoz áttenni, mely azt a kir. tanfelügyelőhöz azonnal beterjeszti. A m. évi 1172. számú határozat kapcsán felhivatnak még a közs. elől járók és iskolaszékek, hogy a szükséges tankönyvek és taneszkö" zök beszerzése iránt mindjárt a szorgalomidő kezdetén és a meg' jelölt módon gondoskodjanak. Ezen határozat a kir. tanfelügyelő a szoba egyetlen ablakának tábláit, s az elegáns úr lakása ezzel rendbe volt hozva. Néhány óra múlva az idegen visszatért, de nem egyedül. Két markos szolga hosszúkás fekete ládát czipelt utána, mely alakja után akár koporsónak is beillett volna. Fölvitték a padlás-szobába s azután eltávoztak, egyedül hagyva az idegent a titokteljes ládával. Midőn a két szolga a kapus lakása mellett elhaladt, ez odafordúlt hozzájuk s kíváncsian kérdé tőlük : — Ugyan mi lehet abban a fekete ládában? — Tudja az ördög! — felelt az egyik. Hanem az bizonyos, hogy átkozott nehéz volt! — Jézus Mária! — sut.togá sápadozva a kapus felesége. Ha Valami holttest volna benne elrejtve! — Bizony az sem lehetetlen, — válaszolt férje. Ha ilyen elegáns úr ily rongyos padlás-szobába megy lakni, bizonyosan nincsennek becsületes szándékai. Itt lappang valami! De majd. . . Az ismeretlen lépett a kapus lakásába. — Nem fogadok el csak egyetlen egy látogatót, — mondá szárazon a kapusnak. Mindenkit el kell utasítani, kivéve egy magas termetű, elegánsan öltözött, mintegy 40 éves barna férfit. Csak ezt fogja hozzám bocsátani. — Szabad kérdeznem ezeu ur nevét? — Nem szükséges, hogy nevét tudja. Senkinek sem szabad tudnia, hogy ő hozzám jár. — De mégis hogy fogom fölismerni? Majd véletlenül mást találnék bebocsátani. *
