Eger - hetilap, 1890
1890-05-27 / 21. szám
167 liak képviselők minden pártból, vannak bir lap Írók a budapesti összes nagy lapoktól, továbbá tanárok, ministeri tisztviselők, ügyvédek s egyéb előkelő állású férfiak egészítik ki a bizottságot, garancziát nyújtva a kirándulás magas színvonalára. Kik részt akarnak venni ez igen érdekes zártkörű kiránduláson, és meghívóra igényt tartanak, de tévedésből még nem kaptak, annak kieszközléseért, mint fent jeleztük, szerkesztőségünkhöz is fordulhatnak; a budapesti rendezőin zottság által, módunkban áll külön-meghivókat küldetni. Azonkívül a résztvenni szándékozók magán-uton szerkesztőségünk által a rendkívül érdekesnek Ígérkező kirándulásnak oly nevezetes és nagy figyelemre méltó részleteiről s mozzanatairól is nyerhetnek értesülést, melyekről személyes és magánjellegüknél fogva, csak a kirándulásban részt vevők vehetnek tudomást. — Kérelem. Akiket a főutczán gyakrabban vezet keresztül sorsuk, vagy éppen ott sétálni is szoktak, azokkal bizonyára nem egyszer történt meg, éppen úgy, mint e sorok Íróival, hogy midőn a W. ügyvéd űr házához értek, egy párducznak, vagy tigrisnek, vagy mindennek inkább, mint kutyának nézhető fenevad elől kénytelenek voltak letérni az aszfaltról a kocsiút közepére, mivelhogy őkutyasága éppen nem mutatkozott hajlandónak kényelmes és jogosnak tartott poziczióját bárki kedvéért is elhagyni; s ha talán erre tisztességesen felszólittatott magyarul: „csiba,“ — vagy németül: „mars“ — kutya-konverzacionnal, még ő aprehendált meg, amit igazán tiszteletreméltó fogainak mutogatásával és bosszús morgással adott tudtára háborgatóinak. Minthogy pedig oly hatalmas kiterjedtségnek örvend, hogy az aszfaltot szélességben .éppen végig éri; s minthogy azon állat- szeliditői bravourt senkinek sincs kedve produkálni, hogy rajta átlépjen, vagy pedig füleinél fogva lehúzza az aszfaltról, nem egyszer történt meg, — mi is szemtanúi voltunk, — hogy egész társaság kénytelen volt, pláne sáros időben, az ut közepére kimenni. Ugyanazért is arra kérjük alássan W. urat, hogy szíveskednék azt a Cerberust lánczra köttetni, vagy legalább cselédeinek megparancsolni, hogy ne tűrjék meg a kapu előtt, nehogy a közönséget megzavarja a nyugott járás-kelésben. (Beküldetett.) K., K, R. — Tüzek a vidéken. F. hó 15-én Nagy-Bátonyban tűz ütött ki. Elégett 7 ház és melléképületei. Az összes kár mintegy 1800 frt; biztosítva, egynek kivételével, valamennyi volt. A tiiz keletkezésének oka még ez ideig ismeretlen. — F. hó 20-án éjjel 12 óra tájban tisza-füredi lakos Barcsi István háza kigyúlt és leégett. A kár 180 frt; biztosítva volt 200 írtra. — F. hó 20-án éjjel 12 órakor verpeléti lakos Steiner Ignácz kereskedő által lakott Grósz Jakab háza padlásán tűz ütött ki, minek folytán a még mellette lévő 2 ház is leégett, az összes kár 3820 frt. Biztosítva voltak. — Rendőri hírek. Tűz. Folyó hó 22-én délután 4 órakor tűz ütött ki a H. IV-ik negyedben, mely Antal (furo) Imre egri földműves 1222. népsor-számu házát földig elhamvasztotta. A tűzvész a száraz idő daczára gyorsan localisáltatott, s igy egy házon kívül többet nem pusztított el. Keletkezésének oka még eddig ismeretlen. — Elveszett tárgy. Pünkösd első napján a város területén egy értékes női arany karperecz elveszett. A becsületes megtaláló illő jutalomban részesül. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) Az utóbbi hét lanyha irányzatával szemben a hangulat újból szilárdult, s a t. búza ára 20 — 30 krral emelkedett. E körülmény okát a tartós forró szárazságban konstatálhatjuk, mely a vetések jövőjére nézve alapos aggodalmakat kezd kelteni, s habár nagy veszély nem kisért, nem lehet tagadni, hogy az idei aratáshoz kötött vérmes remények egy kissé koraiak voltak. Jegyzett áraink: t. búza (igen keresett) 7.60—7.80; nagyobb vásárlásoknál 20 krral több; rozs és kétszeres 6.60—7 ; árpa 6.40—6.60; kukoricza 5—5.25; zab 7.50—7,80; bab (lanyha) 5.50-6 frt mmkint. — Színház. Csóka Sándor színigazgató jól szervezett dráma-, népszínmű és operette-társulatával, múlt csütörtökön f. hó 22-én kezdte meg előadásait színkörünkben. A minden szépre és nemesre törekvő Csóka tehát — úgy látszik, — egészen feledte azt a hideg közönyt, azt a pártolás tekintetében rideg magatartást, melyben városunk közönsége részéről a múlt évben részésült, nem csak feledte, de újból elkövet mindent, hogy szinházlátó közönségünk kedvébe járjon, s a színművészet iránti érzékét s érdeklődését felköltse. Bájos csalogányt hoz magával, a múlt év őszén keserű emlékekkel itt hagyott reménytelen fészekre s majdnem féltjük: vájjon nem-e a csalfa bizonytalanság örvényébe rohant akkor, midőn V. Margó Célia asszonyt, népszínházunknak a közelmúltban oly kedvelt énekesnőjét egri tartózkodására szerződtette. A derék társulattól eddigelé négy előadást láttunk, s mind a négy előadás meggyőzött bennünket arról, hogy Csóka Sándor az idén is egy igen jól szervezett, s szinházkedvelő közönségünk igényeinek minden tekintetben megfelelő társulattal jött városunkba. Bemutatóul Csütörtökön f. hó 22-én, a Konti „Su- hancz“-a adatott, a czimszerepben V. Margó Célia asszonynyal. A t. művésznőt már budapesti szereplése idejében volt szerencsénk hallani, s tekintve, hogy még ma is kellemesen csengő és terjedelmes hanganyag fölött rendelkezik, s hogy azóta játéka csak nyert finomságban és bájban egyaránt, legkevésbbé sem csudálkozunk a fölött, hogy ez estén — daczára az előadás dö- czögésének, amit különben az út fáradalmainak s az elhelyezkedés nehézségeinek vagyunk hajlandók betudni — kezdettől végig lekötve tudta tartani a jelen volt szép számú közönség figyelmét és érdeklődését maga iránt, biztosítván egyszersmind annak rokonszenvét saját részére. A többi szerepeket nagyobbára előttünk már a múlt évről jól ismert alakok, mint Breznai, (Bízott) ez a kipróbált Tháliakori csatamén, Tolnayné (Meunierné), Kiss János (Morén), kit néhány szerepéből szintén előnyösen ismerünk a múlt évről, Rácz Gyula (Emil) és Bérczy Mariska (a báróné) s mint újabb jelenségek Völgyi Katicza (Eliz) és G i r e t h Károly (Durand) mindketten tehetséges fiatal erők, töltötték be kisebb-nagyobb sikerrel. Szombaton máj. 24-én, „Rip van Vinkle“ Planquette örökszép operetteje adatott. V. Margó Célia asszony (Lisbeth) kedves hálás szerepében — mely úgy látszik force-szerepe, — excellált. A többi között legyen elég ezúttal csak annyit megemlítenünk mai szerepéről, hogy soha senkitői még oly szépen, s annyi érzéssel énekelni a III-ik felvonás gyönyörű levél-áriáját nem halottuk, mint a t. művésznőtől. — A jelenvolt szép számú közönség nem is késett meleg elismerését nyilvánítani neki úgy, hogy azt több Ízben is kellett ismételnie. Mint kék hegyek szelleme is finoman discrét volt. Sok tekintetben osztozott vele az est sikereiben Kiss János, ki a czimszerepben minden tekintetben gondosan átérzett, s beható tanulmányról tett tanúságot, — mint ez a III. felv. kútjelenetéből is kitűnt. — A többi sze* replők, mint Breznay (Derrik), Szendrey (Vander Bilt), Giréth (Nick) és Rácz Gyula (Adrien) pompásan megállták helyöket, csak utóbbinál kellett sajnosán tapasztalnunk, a Il-ik felv. sziklabarlangi jelenetében, hogy legutóbbi egri szereplése óta hangja erőben s főként a magasabb regiszterekben terjedelemben veszített; csak is igy esett meg, hogy a pipadalban, melyben pedig az emelkedés fokozatos, egy mindennapi b-t nem tudott megfogni. E jelenet zenei oldaláról tekintve a kar hiányosságai miatt különben sem, a Il-ik felv. gyönyörű viszhangzata meg épen nem volt sikerült, a melyen ha épen segíteni nem is, de lehet simitani, s ez a karmester dolga. Az együttes szép kar két legfőbb feltétele az önuralom és fegyelmezettség. A kar minden egyes tagjának tudnia kellene, hogy egy atomot képez az egészben és semmi tekintetben sem szabad a többinek föléje emelkednie, — főként a magasabb regiokban, mert mint a jelen esetben is, sokszor igen kétes existeutiájú hangok kerülnek a felszínre. A fisztuláról meg talán fogalmuk sincs. Különösen nagyobb figyelem volna fordítandó, a pianissimok betartására. Jól fegyelmezett karban mutatkozik az erélyes és szakavatott karmester. Vasárnap máj. 25-én „Az In gyen élők“ — került szilire, mely alkalommal V. Margó Célia asszony Sárika szerepében, mint népszinmü-énekesnő mutatta be magát közönségünk előtt, melynek ezúttal is szép száma tölté meg a színkört; s szívből eredő érzéssel és igazi magyar zamattal eléadott magyar dalaival, melyekben sokszor nem csak őt, de valami kis Blahá-nét is hallottunk, és szeretetne méltó játékával többszörösen felújuló tapsokra ragadta azt. Sok tekintetben osztozott ez estén vele a kapott tapsokban Kiss János (Gyuri) is, kire fokozatosan s mintegy szemmelláthatólag ömlött át az élet s ragadt reá a kedv a kedves művésznőről. A többiek is, névszerint Breznai, Szendrei, Tolnayné, Völgyi Katicza, Rónai Gyula, és Gyurmán Alice egytől egyig pompásan megállották helyeiket. Hétfőn máj. 26-án „Nebánts-virág“, Mailhac és Milaud kedvelt operetteje. A negyedik este, melyen V. Margó Célia asszony fellép, s színkörünk közel a zsúfolásig megtelve, mi mindenesetre biztos jele, annak, hogy „színkörünk csalogánya“ (ha szabad igy neveznünk) már e pár fölléptével nagyobb hatást ért el, mint