Eger - hetilap, 1890
1890-04-22 / 16. szám
16-ik szám. 29 -ik év-folyam. 1890. Április 22-én. Előfizetési dij: Eltesz évre . Félévre . . Négy ed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr 2 50 F 1 « 30 n — 45 » — n 12 Hirdetésekért minden 3 hasábozott péti sorhely után 6, bólyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nvilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Nyílt levél. Nagyságos Halász Ferencz kir. tanácsos urnák, Hevesvármegye tek. királyi Tanfelügyelőjének. Fogadja Nagyságod köszönetemet ama szives figyelméért, hogy f. évi márczius hó 17-én 581. szám alatt kelt s Gyöngyös városa képviselő-testületéhez beküldött egy, Gyöngyös városában felállítandó polgári iskola közép-kereskedelmi iskolával kiegészítve czimü beküldött emlékiratát nekem becses kéziratával megküldeni méltóztatott. Miután ezen lekötelező szives figyelméért hálámat nyilvánítom, azon oknál fogva is, miután az emlékirat iránti érdeklődés és támogatásra hiv fel, illőnek találom ez ügyre vonatkozólag nézetemet elmondani, de azért is, mert a gyöngyösi nagygymná- zinmnak államivá tétele iránti tevékenység éppen az én polgár- mesteri működésem idejére esvén a nyert mpgbizatás folytán abban tevékeny részt vettem, melynek megvalósulása sokszor majdnem teljes reményre jogosított, végeredményében azonban — ami felettébb sajnos — a közeli biztos remény messze, oly messze eltávozott, hogy szerintem azt ma a legélesebb szem sem képes a láthatár messze homályfedte körében vagy körén túl felfedezni; de meg azért is, mert volt eset, midőn a gymnázium ügye személyi ügyemmé fejlődött. Nyilatkozom tehát az elősorolt okokból, és pedig azon az utón, melyen Nagyságod e lapok terén azt nyilvánosságra hozta, s meg vagyok győződve, hogy Nagyságod finom érzéke, s jóakarata, melylyel memorandumát életre hívta: szívesen fogadja, s nem keres benne más szándékot, mint mely szempontból életet nyert. Ezek előreboesájtása után köszönetét nyilvánítok önnek, hogy szeretett szülő-városom iránt hivatalos kötelességét felül- múlólag is érdeklődik, mely szerintem abban leli magyarázatát, hogy megyénk emez élénk városát a tanügy terén tündöklő magas polczra óhajtja emelve látni, s annak megvalósulásához nagybecsű közreműködésével járulni. De hát eme nemes és lekötelező jóakarat tudtommal nemcsak minket szerencséltet, de magasan és fényeseit tündöklik az egész vármegyében ; mert őszintén szólva Nagyságod nemes törekvése Hevesmegyében a népiskolákat rövid itt működése alatt oly színvonalra emelte, melyen eddig sohasem voltak, s mely önnek hivatalos működését dicsőíti. Ha emlékiratában azon kérdést méltóztatott volna feltenni: „Üdvös és hasznos volna-e Gyöngyös városában egy polgári iskolának, kereskedelmi iskolával egybekötött felállítása?“ — arra én s azt hiszem minden igaz gyöngyösi nemcsak igennel felelne, de ki azt megvalósítaná: a legnagyobb bálára kötelezné a város lakosságát; mert a tanítási tér fejlesztésének határát csak a korlátolt felfogás akadályozza, ha egyébként azt más, nevezetesen az anyagi körülmények nem akadályozzák. Nemcsak egy polgári, kereskedelmi avagy reáliskolát üdvözölnénk szívesen, de egy felső leányosztály felállítása is az égető szükségek közé sorolható. Ámde ezen kívánatos dolgok megvalósulását anyagi helyzetünk nem engedi, mely iránt Nagyságod is tájékozást szerzett, azért javasolja a gymnázium beszüntetésével a polgári iskolának életbeléptetését. Ezen fölvetett javaslat b. memorandumának forduló pontja, azaz annak elbírálásánál azon kérdés teendő fel: feladassék-e a j e 1 e n 1 e g i uagygymnázium azért, hogy helyette polgári iskola állíttassák? A felvetett kérdésre határozottan nemmel válaszolok. A meglevő s szerintem eddig a czélnak megfelelő nagygymnáziumot soha sem adnám fel egy polgári, kereskedelmi vagy reál vagy más ezidőszerinti középiskoláért. Nem adnám fel azért, mert a gyöngyösi gymnáziumnak nemcsak évszázados, éspedig nem szégyelbető múltja van, de jogosult, sőt szükséges, s népünk élete-, felfogása s gyermekeik iránti terveivel, jövőjével összeforrott, s némelyek által elég méltatlanul s helytelenül s jogtalanul kifogásolt oly pályákra is készít elé, mely városunk lakosságának elég dicst, fényt, fiainak kellemes és magasztos, sőt kitüntetett pályát biztosított. Gyöngyös városa népe, mint hasonló városoké, nagy részt szőlőmüves és ipai’os, a kereskedő, illetve az intelligenczia általában véve csekélyebb részét képezi; s tekintve, hogy a lakosság létszáma a megélhetést nyújtó területtel szemben nagy, innen van az, hogy bár a lakosság zöme ösmert takarékossága mellett rendezett viszonyok között él, köztünk nagyobb vagyonnak, akik gyermekeiket máshol költségesen oskoláztatnák, felette kevesen, csakis az előkelő osztályban vannak. Miután Gyöngyös városa a jelenlegi iskolák mellett újakat fel nem állíthat: egyedül a gymnázium az, mely a viszonyoknak megfelel agyannyira, hogy ha az nem léteznék, s polgári, kereskedelmi vagy reál-iskolával bírnánk, teljes odaadással kellene törekedni arra, hogy az gymnáziummá átalakittassék. Azért, mert a gimnázium az ifjúságnak tetszésszerinti utat nyit. Léphet a papi, szerzetesi, tanári, jogi, orvosi sat. pályára, mig a polgári, kereskedelmi oskola ezekre nem készít elő. Az igaz, hogy meg van engedve, hogy a polgári oskolából fokozatosan átléphet az ifjú a gimnáziumba, csakhogy ezt megelőzőleg a latin nyelvből vizsgát kell tennie. Ezen engedmény azonban legtöbb esetben elhárithatlan aka- dálylyal áll.szemben; mert hogy az ifjú azon czéllal járjon a polgári oskolába, hogy idővel átlép a gimnáziumba: oly szülőt, ki gyermekét, ily téren, ily móddal iskoláztatta: alig hiszek; mert különben csak is ily elhatározásból kifolyólag azon tény adhatja meg a módot, hogy a latinnyelvből vizsgát tehessen, ha azt magán-utón állandóan tanulja. Hogy a polgári avagy kereskedelmi oskola tananyaga mellett ezt egy itju sikeresen teljesíthesse, lehet egyes kiváló eset, de az általánosságban kivihetetlen. — határozottan kivihetetlen. . . . Valamint méginkább kivihetetlen az, hogy egy 3 — 4 polgári oskolát végzett ifjú egyszerre 3—4 osztályról tegyen latin vizsgát. En legalább gyermekeimet nem vinném ily quodlibet térre, s azt hiszem, számosabb azok száma, kik velem, mint akik ez ügyben ellenem tartanak. A gimnázium a jobb tehetséget intelligens pályára készíti elő; ha szorgalmas és képes: részére a kellemes és magasztos papi, a hivatásszerű szerzetesi, avagy tanítói pályát nyitja meg, a helybeli szülők nagyobb megterheltetése nélkül, mig a vagyonosabb szülők arra alkalmas gyermekeik előtt a jogi, orvosi sat. pálya útját készíti elő. A gyengébb tehetségek, avagy azok. akik a szülők álfa földműves avagy iparos pályára neveltetnek, nyernek annyi kiké peztetést, mely felnőtt, korukban fejlesztve: saját jólétük emelé sére s hazafiui szent, kötelességük teljesítésére teljesen elégséges
