Eger - hetilap, 1890
1890-04-15 / 15. szám
119 tein, hogy az orosz hangverseny alkalmával az egri öuk. tűzoltó egyesület is 50 frtnyi követeléssel szándékozik előállani, ez eshetőségre is föl hívtam az ügynökség ügyeimét, — a lehető leggyorsabb választ kérve. A válasz, melyet tegnap kaptam, a következő : „Az orosz dal társ illat, az egri sz i u k ö r b i z o 11- ság határozatát semmi szili alatt sem fogadja el. Az orosz daltársulat., mely nemcsak Magyarország, de más művelt államok városaiban is megfordult már, — sem itt, sem ott, a legelőkelőbb vidéki városukban, akár színházakban, akár a legelegánsabb termekben, egy esti előadásért soha sem fizetett 40—50 írtnál magasabb bérletdijat. Az orosz daltársulat személyzete meghaladja a félszázat, tehát csak oly városokban rendezhet hangversenyeket, hűl nagy személyzete rendkívüli kiadásaival arányos jövedelem van számára biztosítva. Mindezek daczára az eleve megállapított napi költségvetést hajlandó következőleg módosítani: a színkör összes helyiségeinek apr. 23-iki használatáért fizet 30 frt., az egri önk. tüzultóságnak az esti szolgálat dijában 20 irtot; az egri szegény-alap javára 15 irtot. . . stb. E sorokból meggyőződhetik a t. közönség, először, hogy az orosz daltársulat az egri színkörért oly bérletösszeget ajánl, ami- nőt e bódéért még azok a csepürágok se fizettek, akik aránylag s o k k k a 1 több pénzt vittek el Egerből, mint amennyit az oroszok elvisznek; másodszor, hogy az egri önkéntes tűzoltók se kaptak még egy esti szolgálatért soha oly tisztelet dijat, mint aminövel az orosz daltársulat kínálja őtet. Most tehát egyenesen és határozottan csupán az egri színkör-társulattól s az egri önk. tűzoltó ogylet, választmányától függ: lesz-é az egri szili- körben orosz hangverseny, vagy nem lesz? Ha mindkettő elfogadja az orosz daltársulat ajánlatát, akkor a hangverseny f. hó 23-án okvetlenül megtartátik a színkörben. Ha pedig az ajánlatot visszautasítják, akkor a hangverseny más alkalmas helyen fog megtartatni. melyről a t. közönség idejekorán fog kellőkép é r t e s i 11 e t n i. Én az orosz daltársulat ajánlatát úgy a színkör-bizottság, valamint az önk. tűzoltó-egylet elnökségével személyesen közöltem, és mindkét részről sürgős határozatot kértem, a színkör- bizottság elnökségéhez intézett átiratomban kijelentvén, hogy ha egymást követőleg s ezek lovaikat magukkal hozták s valószínűleg itt keveredett először a mongol és arabs typusu ló. A skulp- turák'ou egyébiránt a ló-alakokban, meglehetősen látszik is ez, de általában az assyriai antik ló inkább az arabs typust mutatja. Egyiptomban a ló valószínűleg a hyksus nevű mongol-semita pásztor népek révén került, (Ebers) de hogy mikor, nem tudatik; történelmi tény azonban, hogy az egyptomiak Kr. e. 1600 évvel harczi szekerei) küzdöttek s ellenségüktől több mint 2000 lovat zsákmányoltak. Az egyiptomi legrégibb műemlékek azonban a ló alakját nem viselik magukon, de igenis más állatok között a szamárét, mely arra mutat, hogy ez az állat előbb ismeretes volt ott, mint a ló. A későbbi műemlékek azonban (Kr. e. 1400 évvel) már a harczi szekér elé fogott lovat gyakran ábrázolják. 1333-ban K. e. már ekébe fogott lóról bírunk tudomással, s későbbi időben, különösen a VIII. században K. e. nagy királyi ménesekről tétetik említés ez országban. Valószinüleg az egyptomiaknál későbben vették használatba a lovat a phőnicziaiak és izraeliták. Utóbbiakhoz állítólag Salamon király 1096-ban K. e. vitte be azokat Egyptomból. A persákhoz valószinüleg az assyroktól s médektől került a ló s már Dárius királynak hires ménesei voltak, melyekben 100.000 ló volt tenyésztésre elhelyezve (Grüner),, Darius és Xerxes seregeiben pedig számos ló létezett. Kis-Azsiában is igen régi időben fel lehet találni a szelid lovat az ember szolgálatában s pl. Croesusnak, mint ismeretes, nagy lovassága volt. A görögök, mythologiai adataiktól eltekintve is, igen régen birtokában voltak a lónak s pl. a trójai hadjáratban, ama bizonyos fa-lovon kívül, igazi lovak is részt vettek. E nép antik lovát a 13-ik ábra, mely Bucephalust, Nagy Sándor hátas lovát szobor-alakban ábrázolja, igen szépen feltünteti. A régi gallok, germánok épugy, mint az indek (ezek már a bizottság határozatát az orosz daltársulat ajánlatához képest nem módosítja, a bizottság határozatát az orosz daltársulat nevében ezennel megfölebbezem, s e czélból a közgyűlés sürgős egybe- hivását kérem annál is inkább, miután a szinkörbizottság, melynek elnökségéhez az ügy már hetek előtt be volt jelentve, csak akkor látta elérkezettnek az egri müveit közönség fölizgatására fönebb idézett ominózus határozatát meghozni, midőn a már teljesen berendezett hangversenytől alig egy heti időköz választ el bennünket, s midőn már a hangversenyre tetemes előleges költségek tétettek. Különfélék. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja a mult héten a Budapesten tartott püspöki konferencziákra a fővárosba utazott. Érsek főpásztor ő nmlga hir szerint ma fog székvárosába visszatérni. — Dr. Kállay Zoltán Hevesmegye főispánja ő mlga, f. hó 11-én városunkba érkezett, s Kaszap Bertalan meg}rénk alispánjánál szállott meg. Főispán ő mlga hir szerint néhány napig szándékozik a megye székvárosában időzni, s állandó lakásul egyelőre az alapítványi ház II. emeleti két lakosztályát óhajtja kibérelni. Ama tendencziózus hírek, mintha Hevesmegye főispánja, az egri korlátolt lakásviszonyok miatt, Gyöngyösre szándékoznék állandó lakását tenni, minden alapot nélkülöznek. — Az egri egyházmegye köréből. Jek elfal ussy Viktor jász-apáthi káplán, a kassai püspök kegyúri kijelölése alapján harsányi lelkészszé neveztetett ki. ✓ — Az egri polg. lövésztársulat tisztikara 1890. aprilhó 13-án szokott érdeklődés mellett alakult meg. Beadatott 91 szavazó-ív, mely mind helyesnek találtatott. A szavazás eredménye következő: Főlövészmester Bóka István 84, lövészmester Komáromy József 73, pénztáros Özekkel János 48, jegyző ifj. Subich György 73. Továbbá választmányi tagok: Egedy Antal 84, dr. Akantisz Jusztin 80, Kaiser János 77, Babócsay Sándor 73, Csókás István 72, Grónay Sándor 70, Bóday Aurél 69, Hibay György 69, Eisenmann Oszkár 67, Ruzsin Ignácz 66, Mártonffy László 58, Jankovics Dezső 56, Makay Félix 52, Hickman Károly 47, ifj. Mózer Antal 45, Nánásy Ferencz 43, Plank Géza 43, Koncz Lajos 40, Luga László 38, Jankovics Adolf 36 szavazattal. 1500 évvel Kr. e. lovakat áldoztak az isteneknek, ami arra mutat, hogy az ott szelídített állapotban ismeretes volt. A szarmaták és a mongol származású szkyták, már ős időkben lóra termett népek voltak s ős temetkezési szertartásaiknál a megnyuzott ló épugy szerepelt, mint életükben, mikor t. i. „a ló tejét itták, busát ették és bőrébe öltözködtek.“ (Tacitus.) A régi pogány magyaroknál a ló szerepe eléggé ismeretes. Pánczéllal borított lovon harczoltak ezek is, melyek kicsik, nem szépek, de rendkívül kitartók, gyorsak, bátrak voltak. A hunokról is tudva van, hogy „a húst, a ló nyerge alatt puhították s nyersen ették.“ Éjjel-nappal lovon ültek, lovon aludtak, lovon ettek, ittak. Még gyíilésezések alkalmával se szálltak le a lóról. (Marcellinus.) A pelasgi népcsoport egyik ága (körülbelül 1200 évvel Kr. előtt) Lydiából Itáliába vándorolva, az etruszki államot megalapítva, a lovat bizonyosan magával vitte, mert az ősrégi etruszki síremlékek a lovat, nem egyszer domborművekben tüutetik fel. Ezektől a rómaiakhoz is elkerült a ló s ezeknek antik arabs typust mutató lovát és kantárját a 14. és 15-ik ábra tünteti fel melyek közül az első Marc-Aurelius lovagszobrát, a második a Pompejiben talált kantárt ábrázolja. Hispániába vagyis Spanyolországba, a phőnicziaiak és cart- hagöiak közvetítése által szintén már igen régen kerülhetett be a szelid ló s itt is nemkülönben az áriái (arabs) typust képviseli. E rövid vázlatból kitűnik, hogy csakugyan a legtöbb nép, midőn a történelem keretébe lép, a lovat már mint hasznos társat bírja s bogy az ember művelődéstörténetével a ló története szorosan kapcsolatos, oly annyira, hogy népfajok, nemzetek .sorsa, megállása és kidőlése ez állattól is függ. Es ezzel a ló eredetére és történetére vonatkozó adatok rövid, de lehetőleg tájékoztató felsorolását is befejezvén rátérünk a jelenkori lovak külsőjének tárgyalására.