Eger - hetilap, 1889
1889-07-16 / 29. szám
29-ik szám. 28 -ik év-folyam 1889. Julius 16-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr Félévre . . 3 , 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra - „ 45 , Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozolt petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorbelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. A szénkénegezés Egerben. Valamelyes tapasztalataink már nekünk is vannak a szén- kénegezésre. Vagy 3—4 helyen kísérlet tétetett már tavaly őszön, — az adagolást s a talajt tekintve, úgy találomra. Három helyen a következő az eredmény. Két helyen, hol egy-egy ponton erős phylloxera-lepettség volt, s már a tőkéken is észrevehető volt a vész: a tőkék, melyeknek hajtásgyökerei elpusztulva voltak, most kezdenek már uj gyökereket verni, kívül uj hajtásokat nevelnek. s világos, hogy a tavaly őszszel roegszénkénegezett tőke, mely egészen phylloxeralepett. volt, nemcsak magához jött, hanem uj életnek indul. Más szőllőben a tavaly vészlepett, s már hanyatló tőke, vagy ki sem fakadt, vagy ha kifakadt, épen most julius hóban oly hanyatlásnak indult, hogy azon uj nyári hajtásnak nyoma sincs. De más phylloxeralepett szőllőben, még az is tapasztalható, hogy a tavaly észlelt helyeken a pusztulás megötszö- rösödött. A mondott szénkénegezett helyeken a phylloxera terjedése oly csekély : hogy teljesen azon reményt kelti, hogy szénkénegezett szőllőben a vész is csak igen lassan halad előre. Még egy helyről nem szólottám, mely szénkénegezve volt; itt mintegy tiz sor szénkénegeztetett, mert egy-két roskadozó tőkén erős phylloxera-lepettség találtatott. Az eredmény az, hogy a megszénkénegezett hely erőteljes, természetesen gyümölcscsel rakott, s mintha a szénkéneg káros utóhatással lenne — ezt megczáfolja. Ezek a mi tapasztalataink. De ez még nem elég. Mások tapasztalatait is kell észlelnünk, s meghallgatnunk. Több szőllősgazda kivánt most szénkénegeztetni. Kívántak szakértőket, kik a szén- kénegezéssel foglalkoznak, meghallgatni. E végből kéretett fel több szöllőtulajdonos által a szegszárdi szőllők inspectora, a ki Tolnamegye szőllőügyeit gondozza, Koboz Zoltán ur, hogy költségükre jöjjön Egerbe, s tekintse meg az itteni viszonyokat. Megnéztük az egedi, almagyari, czeglédi, hajduhegyi, kőpo- rosi szőllők némelyikét. Általános észrevétele volt az, hogy talajunk legnagyobb részben nyirkos, hol a szénkénegezés nem oly hatályos, mint a laza, porhanyós talajban, s igy tekintve e körülményt, költségesebb is. Ez oknál fogva, csak ott ajánlhatja a szénkénegezést, hol becsesebb borok teremnek; hol a bor minősége alacsony, oda ajánlja a Jaquez amerikai szőllő telepítést, mely körülményeink között 8 — 10 kros bort fog teremni. A ki a kadarkát fentartani kívánja, az gyérítéssel eszközölhető. Az Eged, Almagyar egy része alkalmas porhanyós talaj. A fő dolog lenne, jutányos áron juthatni szénkéneghez. A legnagyobb baj a gép. Ez gondos kezelést kíván. Ide nagy gyakorlat kell. Ez okozza a legnagyobb nehézséget. De nem leküzdhetlen. Roboz Zoltán ajánlja a művelési mód megváltoztatását, különösen a bakhátak elterítését. Ajánlja az oly helyeknek, melyek drágább borokat termelnek, kadarkával való uj beültetését, de mái' az állandó szénkénegezésre rendszerezve. Minden irányban meg kell tenni a kísérletet, mert a gyakorlat és tapasztalat a legjobb mester. De gyorsan, haladék nélkül. Sz. N. Néhány szó a philloxera elleni védekezésről. A phylloxera, e parányi rovar ellen, mint általánosan ismeretes, ötféle többé-kevésbbé hasznos védekezési mód van, u. m. a vízzel elárasztás, homokban való szőllőmüvelés, zöld és fás ojtás- sal európai fajainknak amerikaira való ojtása, direkt-termő fajok ültetése és szénkénegezés által. — Minket egrieket azonban, mivel mi hegyi művelésre vagyunk utalva, csak az utóbbi három védekezési mód érdekelhet; mivel szőllőhegyeinket vízzel el nem áraszthatjuk, sem immunus homokká talajunkat át nem változtathatjuk. Magyarország szőllőterületeinek már majdnem felét tönkre tette a szabad szemmel alig látható parányi rovar; minket egrieket is óriási veszélylyel fenyeget; féltékenyen őrzött kincsünk, örömünk, büszkeségünk, majdnem egyedüli jövedelmi forrásunk, egri bikavért termő szőllőhegyeink, már majdnem felerészben tönkre vannak téve; sajnos hogy el kell fogadnunk azt a szomorú igazságot, hogy ha ily óriási mérvben űzi pusztítását, a phylloxera, úgy 3— 4 év múlva szőllőhegyeinken csak száraz tőkéket találunk. A szőllős-gazdák nagyrésze, különösen a munkásosztály teljesen ignorálta a phylloxera pusztítását eddig; most már kezdenek komolyan aggódni, s a ki figyelemmel kiséri őket, meggyőződhetik arról, hogy mily figyelemmel kisérték az egész védekezési módokat, s mily szívesen tanúinak, csak alkalmuk legyen rá; de nemcsak a munkás osztály, hanem értelmesebb nagyobb szől- lős gazdáink is összetett kezekkel nézték a phylloxera pusztítását. eddig; de ennek nem ők az okai; hanem Magyarország irányadó szakemberei. Talán a világon nincsenek oly eltérő vélemények szakemberek körében, mint nálunk Magyarországon; itt majdnem mindegyiknek van egy ideálja, a melytől eltérni, még abban az esetben sem akar, ha annak ellenkezőjéről meggyőznék; ennek az oka egyedül abban keresendő, hogy az ily szakértő urak oly makacsúl ragaszkodnak elveikhez, hogy azt képzelik, hogy abban az esetben, ha bárkitől az övéknél helyesebb irányeszmét elfogadnának, úgy tekintélyük, vagy sok esetben — képzelt tudományuk csorbát szenvedne, pedig az ellenkező állana te. Ha szakembereink viribus unitis, egyesült erővel, számot vetve a vész nagyságával, egy bizonyos határozott, biztos irányelvet tűznének ki, melyet mint vezércsillagot követnének a bortermelő gazdák; úgy hamarább éretnék el a czél, hamarább és könyebben megküzdenénk a veszélylyel, hamarább jutnánk visz- sza jövedelmi forrásunkhoz ; de ennek ellenkezőjét teszik, szakembereink mindegyike arra törekszik, hogy a saját elvét juttassa érvényre, ez az oka, hogy sokszor egy-egy bortermő vidéken 4—5 új szakember körül csoportosúl a bortermelő közönség, s sokszor az elfogadott téves elvet oly hévvel védik, mintha annak valóságáról már eleve meglennének győződve; pedig nem mind való az, amit egyes kérkedő, nagy hangú, magát competens szakértőnek feltoló úr elmond ; van eset rá, hogy ilyen úri ember olyan lehetetlen lehetőség reményében, bortermelőinket oly költségbe akarja zavarni, melytől biztos sikert maga a tanácsadó sem remél. Mint czikkem elején emlitém, mi, hegyi szőllősgazdák csak szénkénegezés, ojtás és direkttermő szőllőfajok által védekezhetünk a phylloxera ellen. A szénkénegezés czélja a philloxerák számát meggyériteni, és ezen eljárás mellett ott, hol a talajviszonyok kedvezők 90—95 <70-a a philloxerának elpusztul; ily körülmények mellett azután a szőllő, 2—3 évi rendes trágyázás mellett, rendes terméshozamban fentartható. Szénkénegezésre alkalmas talajok azok, melyek 30—400/o kovasav (kvarcz) tartalommal bírnak, az úgynevezett homagtala- jok; melyek tehát lazák, a vizet sokáig magokban nem tartják, nem igen repedeznek; alkalmas még, ha az altalaj kövecses.
