Eger - hetilap, 1889
1889-07-02 / 27. szám
27-ik szám. 28 -ik év-folyam 1889. Julius 2-án. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt - ki Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasáboco.t petit sorhely után 6, lelyegadó fejében minden lnrdeteí-től 50, nyílt térben egy peút- sorhelyért lő kr. tizetendö. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, Megjelenik minden kedden, Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztöseg (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Azon t. iigybarátainkat, kiknek eló'fizetésök június hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fennakadást szenvedjen. Egész évre Előfizetési föltételek: 5 frt. Félévre •2 „ 50 kr Évnegyedre . 1 „ 30 ,, Egy hóra . „ 45 „ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példán nyal szolgálunk. Az ,,Eger“ kiadóhivatala. Az egri fögymnasium évzáró ünnepe. A jeles magyar cisterczi-rend kezelése, s a rend egyik nagyérdemű tagja, nsgos és főt. Szvorényi J ó z s e f, perjel, magy. tud. akadémiai tiszt, tag, sa Ferencz-József-rend lovagja vezetése alatt álló egri kath. fógymnásium a múlt szombaton, múlt jun. hó 29-én, Sz. Péter és Pál ünnepén tartotta rendes iskolai évzáró ünnepét, az intézet újonnan épített díszes nagy termében, ezt zsúfolásig megtöltő, előkelő nagy közönség részvéte mellett. Az ünnepet, a fögymu. ifjúsági énekkar bevezető éneke után, fr. Szvorényi József igazgató ur nyitotta meg „Az álmüveltség némely szédelgéseiről“ tartott értekezésével. A nagyérdekii s tanulságos értekezést egész terjedelmében „A cisterczi rend egri katli. főgymnásiumának értesítője az 1888/9 isk. évről“ ez. s az ünnep folyamán a közönség közt kiosztott füzetben találja a t. olvasó. A felolvasás végeztével Kassuba Domonkos főgymn. rend. tanár, az egri főgymn. tanárszéknek éveken át buzgó jegyzője olvasta föl az intézet belél étéről egybeállitott tüzetes jegyzői jelentését, melyben, az egri cist. rendház lefolyt évbeli halottjairól tartott, a szerető s hálás szív legbensőbb hevétől sugalmazott kegyelet.es megemlékezés mélyen meghatotta a hallgatóságot. A jelentés következőleg hangzik : „Tisztelt Vendégközönség ! A tanárszéki jegyző tiszte, hogy az iskolaév üunepies bezárásakor összeállítsa az intézet tizhónapi történetét azon rideg számadatokból, melyek a tanártestületről, a tanulókról, a taneszközökről s tanulók jótevőiről szólnak. Kiket nem fűznek az intézethez szorosabb érdekek, a csoportosított száraz számadatok azokra nézve is tanulságosak, mert belőlek nemzeti művelődésünk egyik kisebb körű tényezőjével ismerkedvén meg, más tényezőkkel való egybevetés utján úgyszólván mértéket, vehetnek a jövőről; kiknek pedig az általános érdekeken kívül egyéni érdekeiket is érinti intézetünk állása, azoknak fáradozásaik eredményét s e szerint örömüket, vagy bánatukat is mutatják a felsorolandó számcsoportok, melyek aztán, ha személyes okok meg nem bénítják, az erők összetételére s fokozottabb megfeszítésére serkentik őket, hogy az öröm gyarapodjék, a bánat legalább megnyugvássá enyhüljön. — Nekem, intézetünknek ez órával végződő egy évi történetére visszatekintve, legelőbb is veszteségeink ragadják meg figyelmemet. Engedje meg tehát a tisztelt, vendégközönség, hogy pár pillanatra meggyujtsam az emlékezet gyászszövétnekét, megvilágítani vele két szerény sírbolt bezárult ajtaját. Egyiket e pár szó jelöli: Piros Barnabás 1858 — 1889. Intézetünk ifjú, lelkes tanára volt ő, kinek, aki csak látta, hosszú pályát jósolt. S íme alig 30 éves korában, hivatala buzgó teljesítése közben, hirtelen kiesett kezéből a könyv, elhalt ajkán a csengő szó, s kialudt szivéből a lelkesedés — örökre. Tanári pályájának alig kezdetén állván, még csak ezután gazdagíthatta volna igazán szerzett ismereteinek kincsével az ifjúság „lelkét — azért, nem fogják nevét emlegetni. De mit tesz az?! O megtette kötelességét addig, mig életének útja meg nem szakadt, mint azok a névtelen hősök, kiknek jeltelen, ismeretlen sírja felett érzés nélkül, gondolat nélkül lépdel a tömeg, de kiket a múlton csiiggő s a jövőben hivő hazafi keblének áldó sóhajtása megtalál ismeretlenül is. Csak mi nem feledjük el ót, szerető és szeretett munkatársai, kik ismertük; mi gyászolni fogjuk őt szivünkben, mint most sajnáljuk, s buzgó sóhajtásunk a rövid, de jól végzett munka után boldog pihenést kér számára Istentől. — Tanári székébe az intézet védnöke új, lelkes munkást, ültetvén nt. Török Konstant tanár urban, az intézet, mint kezdetben, továbbra is igazgató és 15 tanár vezetése alatt állott, kikhez a helvét s ágostai vallásuak 1, és a mózes-vallásuaknak szintén 1 hitoktatója csatlakozott. Korán elhunyt ifjú munkatársunk sírboltja közelében szelíden ejti fényét a gyászszövétnek nyugodt lángja egy másik, sziutoly egyszerű feliratra: Dr. Juhász Norbert. 1818—1889. — Hetvenegy esztendő! Hosszú idő, tisztelt közönség, magában is tiszteletre késztő; hát még ha a közügynek volt, szentelve. Pedig az, kinek hamvai ez egyszerű felirat mögött nyugosznak, a fáradságos előkészület után 44 esztendőnek minden napját a közügynek, a nevelés s az oktatás szent ügyének áldozta, mint buzgó tanár, majd ez intézet kitűnő igazgatója, 1866-tól egy egész tankerület kir. főigazgatója. Intézetünk történetében mindenkor a legszebb lapok egyikét ragyogja be az ő neve; mert azonkívül, hogy mint igazgató, nagyobb virágzásra juttatta, a középiskolák újjászervezésekor a zirczi apátnak áldozatkészsége mellett legfokép az ő buzgalma, melylyel szülővárosáért mindvégig lángolt, emelte ez intézetet teljessé, 6-ból 8 osztályúvá. Itt, kimutatott vezető és szervező tehetségéért, emeltetett aztán a kassai tankerület kir. főigazgatójává; —se nehéz állását hogyan töltötte be. legjobban az bizonyítja, hogy az a soknyelvű kerület nemcsak tisztelte, hanem szerette is; mert nehézségeket nem ismerő kemény, törhetetlen akaratával szigorú igazságérzet s bölcs tapintat párosult, mély vallásos alapon épülve, melynél fogva a kötelesség volt előtte minden, úgy, hogy ebből emberi tekintetek miatt egy hajszálnyit sem engedett soha. Összeköttetésben volt az ország java- tanféi fiaival, kik közvetve vagy közvetlenül mindnyájan érezték akaratlanul is az ő hatását; mert azon ritka férfiak közé tartozott,. kiket csak miután megismertük, akkor szeretünk meg igazán, s régibb tiszteletünket szeretetünk bámúlatta magasítja irántok. — Intézetünk a tankerületek újabb felosztásakor kiesett az ő igazgatása alól, de azért ő sohasem szűnt meg érte lelkesedni, mert hisz szülővárosában volt, melyet ő oly nagyon szeretett. Mikor a nyugalmat vagy kényelmet solia nem ismert fárasztó munka testi erejét megtörte, szülővárosába sietett, hogy régi óhajtása szerint itt ta
