Eger - hetilap, 1889
1889-07-02 / 27. szám
216 láljon pihenő s majdan végső nyugvó helyet. Rövid volt pihenése, vagy inkább szenvedése, mert testi ereje gyorsan hanyatlott. Csak egy óhajtása volt még, hogy az intézet temploma a keresztény hívek és tanuló ifjúság lelki épülésére díszesen megújuljon. Az intézet védnökének liozzájárultával tőképen az ő, főigazgatói hivatásának szorgosan megtakarított jövedelméből került ki templomunk díszes és stilszerü megújításának költsége. A megújult templomot még megtekinthette — s ez volt utolsó öröme. — Más téren való jótékonysága és áldozatkészsége legnagyobb részt rejtve marad az emberek előtt, mert soha sem kívánt dicsértetni. Csak azok tudják ezt, kiket nyomorukban enyhített, gyengeségükben támogatott, szomorúságukban megvigasztalt. — A magas, szikár askétai testben törhetetlen, és Isten akaratában alázatosan megnyugvó lélek lakott; csak igy tudhatta mosolyogva tűrni a hosszú és kínos fájdalmakat is, melyek lelki erejét egy pillanatra sem tudták megtörni. Igaz emberkép élt és halt meg, halálával példát mutatva, mint életével. Ez intézet alkotó, lelkes főt, a hazai vallásos nevelés s a tanügy első rangú vezért, az ifjúság jóakaró atyai barátot, a szegények bőkezű jótevőt vesztettek benne; — méltó tehát, hogy intézetünk falai közt ez alkatommal is megújuljon emlékezete azok lelkében, kik nemzeti művelődésünknek őszinte barátai, s emelkedjék Istenhez érte egy buzgó memento és az az óhajtás, hogy hazai tan- és nevelésügyünk a boldogulthoz mennél több hasonló harczost találjon! Intézeti növendékségünk létszáma az 1883. évi XXX-ik törvényczikk szigorúbb alkalmazása miatt a múlt évihez képest 20 főnyi csökkenést mutat. Beíratott összeseu 392 rendes és 10 magán-tanuló; összesen: 402; ezek közül évközben elhalt: 1, kimaradt: 7, más intézetbe ment: 3, vizsgálatlan maradt: 8, s igy az év végén volt 383 nyilvános és magántanuló. — Tanulóink vallásukra nézve következőleg oszlottak meg: római katholi- kus volt: 330, görög katholikus 1, helvét hitvallású: 6, ágostai hitvallású: 1, mézes-vallásit: 42. — Any a nyelv re nézve: magyar: 367, német: 12, tót: 3, holland: 1. — Szülőhelyre nézve: helybeli: 134, hevesmegyei: 58, más megyebeli: 188, külföldi: 3. — A szülők polgári állása: önálló földbirtokos, vagy bérlő: 32, önálló iparos vagy kereskedő: 131, állami vagy községi tisztviselő : 95, magánhivatalnok: 42, más értelmiségi: 63, munkás vagy szolga: 20. — Egészségi állapot: könnyű betegségi eset: 718, súlyos betegségi eset: 36, halállal végződő: 1. — Magaviseletre nézve volt: jó: 221, szabályszerű: 145; kevésbbé szabályszerű: 7. — Előmenetelre nézve: minden tanulmányból jeles: 30, minden tanulmányból legalább jó: 80, legalább elégséges 191, egy tanulmányból elégtelen: 39, kettőből: 22, többől 24, összesen 85, ezek közül tanárszéki engedélylyel javíthat: 39, főigazgatói engedélylyel: 5, a többiek osztályismétlésre uta- sittattak, egy ismétlő végleg elutasittatott. — Rendkívüli tanulmányokban oktatást nyertek, és pedig a franczia nyelvben: 31-en, a szabadrajzban 79-en, a műénekben 78-an. — Érettségi vizs gálatra jelentkezett 33, írásbelit tett sikerrel 28, szóbelit tett sikerrel: 28; jelesen érett 2, jól érett 15, egyszerűen érett 11; a jövő szeptemberi javító érettségi vizsgálatra utasittatott: 4, végleg elutasittatott: 1. — A Vitkovics-önképzőkörnek rendes tagja volt 24, pártoló tagja 18, összesen : 42. A tanári könyvtár szaporodása 246 munka 546 kötetben, jelen állása: 4959 munka 9335 kötet és füzetben. — Ifjúsági könyvtár jelen állása 1407 munka 3126 kötetben. A segélyző könyvtáré 293 munka 841 kötetben; ennek jótékonyságát 92 tanuló élvezte; a használatra kiadott munkák összege 561 tan- és segédkönyv 908 fit értékben. Hálával kell az ifjúságot könyvekkel segélyzők közül kiemelnem ft. Zsasskovszky József érd. esperes, s papnöveldéi lelki-igazgató urat, intézetünk egykor jeles tanárát, ki növendékeink buzgalmát s örömeit kiváló érdemű testvéreinek munkáiból 250 db. ének- s imakönyvvel és dalfüzettel kívánta emelni.“ A jegyzői jelentést a jutalmazottak neveinek felolvasása s a jutalmak kiosztása követte, mely után a főgymn. ifj. énekkar záró dala következett. Az ünnepséget pedig a déli órákban a cist.-rendház éttermében diszlakoma fejezte be, melyen, a tanári testületen kívül, a katonai s polgári hatóságok előkelőségei, s a polgárság köréből is számos kitűnőségek vettek részt. A felköszöntők sorát Stephanovszky Sándor apát-kanonok ő nsga, ama bensőbb viszony jogánál fogva, mely szólót, mint e főgymná- sium egykori tanárát megilleti, nyitotta meg, s fenkölt beszédét az érdemdús intézeti igazgató s a tanárkar éltetésével fejezte be. Utána ft. Szvo rényi József int. igazgató s házfőnök köszöntötte fel szokott ragyogó ékesszólásával az előtte szóló kanonok ő nsgát, s a vendégközönséget. Wessely ezredes, itteni helyőrségi parancsnok, eleve bocsánatot kérve, s kijelentve, hogy kívánságra kész mondandóját magyar nyelven is tolmácsolni, — német nyelven üdvözölte az intézeti igazgatót s tanári kart. Igen szép s talpra esett pohárköszöntőket mondtak még: Szuhányi János, egri ki r. törvényszéki bíró, Zalár József, Hevesmegye aranytollú főjegyzője, s költői lievű szónoka, s végül Kapácsy Dezső, hevesmegyei jegyző s előadó, ismert jó nevű költő-munkatársunk, ki, mint az intézet egykori növendéke, a főgymn. tanulók nevében üdvözölte meleg hálaérzettől áthatott, derék pohárköszöntőjében, az intézet igazgatóját s tanárkarát. A sorozás Hevesmegyében. Az ujonczozás, az uj véderő-törvény értelmében, Heves vármegye területén, a lapunkban eleve jelzett napokon megejtetvén, immár befejezhetett. . Az eredmény újból megerősítette amaz, évről-évre aggasztóbb mérvben nyilvánuló tapasztalatot, hogy népünk napról-napra, még pedig fokozott mértékben, satnyul annyira, hogy maholnap Az „EGER“ tárczája. Zord az idő. . . Gyarló tollal még gyarlóbb verseket Mért Írjak hát hozzád, kedvesem; Ha azokban szerelmem nagyságát, Mint akarnám, el nem zenghetem ? ! Sávoly Vazul.*) (1873. dec.) Zord az idő, zord keblem is Keserűséggel tele. . Hasztalan vet fényt reá a Szép tavasz kikelete. De volna bár jéggé fagyva Szivem s egész életem, Szép szemednek sugarától Felolvadni kénytelen. Minden amit. . . (1874. máj.) Minden, amit hozzád Írnék, lányka, Régidőtől el van zengve már, Azt énekli a mezőn s erdőben Édes-busán minden kis madár. Kis uram, kis feleségem. — Rajz. — Irta: Olsavszky Lajos. Fiatal pár sétálgat a parknak lombsátoros, kanyargó, fehér utain. Kettecskén vannak, szavaikat legfölebb az érkező alko- nyi szellő leshetné el, és ők (mégis olyan titkolózva, olyan suttogva beszélnek. A pihenőre tért nap visszaverődő fénye bíborral vonja be az égalját, de ez a visszaverődő bíbor mintha a hölgy rózsás ar- czán is meg-megjelennék a férfinak egyik-másik szavára. Ilyen kor a hölgy földre süti le tekintetét és fel nem nézne egy országért, csak közelébb simul a kísérőjéhez. Egynapos házasok; sok kedves titkuk lehet, a mit eleve bizalmasan kell elmondani egymásnak. Most épen azon igyekeznek, hogy ki tudja a másikat gyüngédebb megszólitással illetni. — Kedvesem. — Angyalom. *) Egy korán elhunyt, szép reményű ifjú hátrahagyott verseiből.
